„A demokrácia a legrosszabb kormányzási forma - nem számítva az összes többit, amellyel az emberiség időről időre megpróbálkozik". Churchill örökbecsű meglátásának szomorú aktualitást ad a világgazdasági válság kezelése során tanúsított nyugati magatartás. Az elmúlt években nehéz idők jártak a demokráciára. Miközben a fejlett országok büszkén hangoztatták, hogy a kormányzási formák csúcsa a demokrácia, az a gyakorlatban csupán annyit jelentett, hogy az állampolgárok olyan politikusok közül választhatnak, akik a csillagokat is odaígérik cserébe - függetlenül attól, hogy az helyes, vagy egyáltalán fenntartható politikát jelent-e. Mindez garancia a bukásra.

Példaként elég Görögországra tekinteni, de ne higgyük, hogy ez akár az egyetlen, vagy a legdrasztikusabb eset lenne. A hellének csupán egy a rosszul kormányzott nemzetek sorában, akik a lehetőségeiket meghaladó életszínvonalon éltek. A mentőcsomag és a vele járó megszorítások viszont még rosszabbra fordították a helyzetet. Azt történt ugyanis, hogy a felelőtlen, de demokratikusan felállított kormánynak választások nélkül kellett átadni a helyét néhány hivatalnoknak, hogy drasztikus lépéseket tehessenek - s még ekkor nem is beszéltünk arról, hogy az új megoldások célravezetők-e. Így került Görögország sorsa a trojka (EU, IMF, EKB) kezébe.

Az EU legitimációs problémáktól szenved, aminek forrása a demokratikus deficit - vonja le a tanulságot Charlemagne a The Economistban. „Az EU azzal dicsekszik, hogy demokráciák uniója. Az egyik probléma, a nemzeti politikák kizsigerelése: valójában bármire szavazzanak is az emberek, a délieknél megszorítások lesznek, az északiak pedig állják a cehet. A másik gond, hogy a keletkező űrt nem tölti ki egy hiteles, EU-szintű demokrácia." Mindegy mire voksolnak a szavazók, a vezetők döntenek - összegez Berezow.

Hasonló folyamatok zajlottak le az USA-ban is. Amerika 2011-ben elvesztette AAA besorolását a hitelminősítőknél, mert politikusaiknak nem volt megfelelő tervük az adósság csökkentésére. Az oroszországi közvélemény-kutatások alapján a lakosság 51 százaléka központi tervezésű gazdaságot akar, 36 százalék pedig a Szovjetuniót magasabb rendűnek tartja a mai, demokraikusabb politikai berendezkedésnél.

Zhang Weiwei Kínát ajánlja a nyugati országok figyelmébe. Az emberi jogokkal és a szabadsággal kapcsolatos jogos kritikák mellett az ország vezetőit érdemeik alapján választják. Nyilvánvalóan el kell utasítanunk a teljesen autokratikus rendszereket, de azt is fel kell ismernünk, hogy a demokrácia ebben a formájában (finoman szólva) diszfunkcionális. A kérdés tehát adott: lehetséges-e, illetve képesek vagyunk-e egyensúlyt teremteni e kettő között a gazdasági növekedés érdekében.

Alex Berezow szerkesztő, újságíró, a Science Left Behind című könyv társszerzője.

Kapcsolódó cikkek