A rendezvényen Magyar Kornélia az Együtt 2014, Mráz Ágoston a Fidesz, Krekó Péter a Jobbik, Lakner Zoltán pedig az MSZP körülményeit mutatta be. A közvélemény-kutatások szerint egyértelműen negatív a közhangulati index, az előadók szerint azonban mégsincs kormányváltó hangulat. Bár százalékos arányt nem mertek jósolni, a négy elemző egybehangzóan Fidesz győzelmet prognosztizál a jövőre esedékes parlamenti választásokra, hacsak nem történik földcsuszamlásszerű változás a pártok háza táján.

Ilyen fordulatot külső tényező, vagy az ellenzék stratégiaváltása hozhat. Utóbbira az Együtt 2014 Mozgalom részéről már láthattunk példát, hiszen a szervezet megalakulását követő nagy várakozások februárban újraéledtek az LMP-ből kiszakadt szárny beépítése, és a párttá való alakulás nyomán. Az MSZP szintén felívelő pályán van a 2010-es mélypont óta, az elmúlt években ugyanis rendre növekvő népszerűségi mutatókat produkálnak a biztos szavazók körében. Ezen a téren a Jobbik számára látszik a legkevesebb ok a reménykedésre, hiszen annak ellenére, hogy a párt fiatalsága ellenére nagy támogatottságra tett szert, és ezt az itthon legmarkánsabbnak mondható szavazóbázist sikerült is megtartania, mégis képtelen áttörni a 10 százalékos plafont a teljes népesség körében.

A Fidesz óriási fölénye mellett azonban további problémákkal is szembe kell nézniük a fenti pártoknak: sújtja őket például a közös ellenzéki sors, azaz a mindenkori győztest még inkább segítő új választási rendszer, valamint a hitelvesztés jelentette gondok. Az MSZP-nek vissza kellene szereznie vezető szerepét a Fidesztől a szociális kérdések vitájában, igazodva a nyugati baloldali pártok útkereséséhez. Az Együtt 2014-nek ezzel párhuzamosan a rendelkezésre álló egy évben fel kell építenie saját politikai identitását. A Jobbiknak pedig választ kell adnia a rendszerellenesség, valamint a parlamentben való szereplés dilemmájára úgy, hogy megtartsa karizmatikus bázisát, és a politikai paletta közepéről újabb szavazókat csábíthasson magához.

Ezzel szemben Mráz Ágoston joggal beszélhetett „sikertörténetről", és kényelmes pozícióról a Fidesz körülményeinek részletezésekor, hiszen a kormánypártok sikerrel használják ki jelenlegi három fő előnyüket. Egyfelől versenyelőnyt jelent, hogy centrális hatalmi struktúrája révén egy hangon képes megszólalni a párt, akármely fórumon és akármely képviselőjét halljuk nyilatkozni. Másodsorban említhető itt a Fidesz széleskörű, 50 százalék körül mozgó támogatottsága, valamint kétharmados elsöprő parlamenti ereje. Végül pedig a legjelentősebb tényező, amely versenytársai elé helyezi jelenleg Orbánékat, az az ellenzék megosztottsága, alacsony mobilizáló képessége, és retorikai hiányosságai.

Ennek okát az elemzők egybehangzóan annak tulajdonítják, hogy a Fidesz képes teljes mértékben meghatározni a politika vitatémáit, törésvonalait, amely csatatereken ellenfelei esélytelenül szállnak harcba. Ilyen témakör a nemzeti érzés problematikája, és így húzta ki a baloldal méregfogát a rezsicsökkentés programjával is a szociális kérdések terén a kormánypárt.

Hogy sikerül-e az ellenzéknek eredményesen szakítania az „egyedül aratott győzelem" stratégiájával, meg tudják-e lovagolni a szavazói látencia jelenségét, és tud-e újabb szavazók felé nyitni, a konferencia őszi folytatásának további kérdéseit adja majd.

Kapcsolódó cikkek