A diplomáciai erőfeszítések ebben az esetben mind kudarccal végződnek. A rezsimmel folytatott párbeszédek nem vezetnek hosszú távon változásokhoz, kizárólag a támogatások „kiszipolyozásához". Phenjan külföldi kapcsolatait 3 alapszabály szerint igazgatja:

1. ne figyeljenek Dél-Koreára
2. használják ki Japán ingadozó álláspontját
3. logikus hazugságokkal lássák el az Egyesült Államokat.

Külön részleg munkálkodik annak érdekében, hogy a lakosok és az egész világ megtévesztésén keresztül fenntartsák a vezető hatalmát. Semmilyen párbeszéddel nem szorítható sarokba Észak-Korea, főleg nem a nukleáris fegyverkezés feladását illetően, amely szorosan kötődik a túléléshez.

A politikai változások olyan területről indulhatnak el, melyre a központi hatalom nem terjed ki. A rejtett gazdaság, a fekete gazdaság felvirágzása szabadíthatja föl a kommunista ország lakosságát. Még az 1990-es évek közepén formálódott meg ez a kontrollálatlan piac, amikor a személyi kultusz fenntartására épülő és így a gazdasági fejlesztést - mely a hazai termelésen és kereskedelmen alapulhatott volna - háttérbe szorító állami jegyrendszer összeomlott. Ekkor a csalódott lakosság barterkereskedelembe kezdett, és a nyílt utcán kezdtek háztartási javakat élelmiszerre - elsősorban rizsre - cserélni.

A hatóságoknak nem volt más választásuk, szemet kellett hunyniuk az illegális piacok megjelenése felett. Ebben az időben a nemzeti munkahelyek felelősségi körébe tartozott, hogy alkalmazottaik élelmezését megoldják. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a törvény háta mögött „kereskedelmi vállalkozásokat" alapítottak, melyek nyersanyagokat adtak el Kínának rizsért cserébe. Az alapvető élelmiszereken felül olyan fogyasztási javakat is importáltak, mint a hűtőszekrények és a rádiók. Napjainkra a párt olyan mélyen beleivódott a gazdasági kapcsolatokba, hogy a „kereskedelmi vállalatok" már nyíltan a párt és a hadsereg égisze alatt működnek, az alkalmazottak pedig párttisztviselők gyermekei.



A piac felemelkedése óriási hatást gyakorol a társadalomra, mert az emberek szemében az állam iránti hűség helyébe a készpénz értéke lép. A kereskedelem ráébresztette a koreaiakat arra, hogy a Kim dinasztiánál jobb vezetők is léteznek, hogy a legfelső vezető iránti hűség semmiféle kézzelfogható előnnyel nem járt. A szabadság felé vezető folyamat felgyorsításához jelentős mértékben járul hozzá az országon kívüli rádióprogramokhoz, illetve a dél-koreai TV-csatornákhoz való egyre szélesebb körű hozzáférés.

Az információ és a kereskedelmi termékek intenzívebb áramlása a rezsim gyengülését idézi elő. Ez a növekvő gazdasági és pszichológiai függetlenség okozhatja a legnagyobb érvágást. Egyedül a piacgazdaság fellendülése képes reformra kényszeríteni, sőt akár megdönteni az egyszemélyi kultuszra épülő rezsimet. Ráadásul ezen az úton háborútól sem kell tartanunk.

Jang Jin-Sung egykori észak-koreai állami hivatalnok és díjnyertes költő. Az észak-koreai ügyekkel foglalkozó New Focus International c. internetes újság főszerkesztője.

Kapcsolódó cikkek