Az öttagú bizottság – közöttük Thomas Jefferson (balról az ötödik) – a Kongresszus elé tárja a Függetlenségi nyilatkozat szövegét

A The New York Times nonfiction bestseller listáján jelenleg is több olyan kötet szerepel, mely a legnépszerűbb amerikai elnökök portréját rajzolja meg, vagy az általuk kiváltott társadalmi, illetve gazdasági hatásokat elemzi. E tényirodalomnak is nevezett művekben az a közös, hogy szerzőként riporterek, újságírók jegyzik őket, és hatalmas olvasótáboruk van. Az azonban, hogy egyértelműen pozitív kép rajzolódna ki a rendkívül karakteres főszereplőkről, már korántsem magától értetődő.

Tényeken alapuló nagy történetek
A nonfiction vagy tényirodalom műfaja a magyar olvasóközönség előtt sem ismeretlen, ám az amerikai változata merőben különbözik a magyartól. Míg esetünkben a riporterek többnyire egy sztár vagy celebritás, esetleg éppen a regnáló miniszterelnök portréját, élettörténetét rajzolják meg, gyakran a kimondottan bulvárelemekre utazva, addig az amerikai olvasókat a nagy, gyakran ellentmondásos és városi legendákkal is övezett államférfiak élettörténete érdekli. A most bemutatott három kötetben közös, hogy szerzőik Thomas Jefferson, Abraham Lincoln és John F. Kennedy történetéhez jelentős könyvtári és levéltári munkát végeztek.

A gördülékeny, olykor történelmi detektívregényszerű elbeszélésmódot az írók a lábjegyzetek és a források megjelölésének elhagyásával érték el. Így az amerikai történelem és politika iránt érdeklődők magas színvonalú, ugyanakkor olvasmányos munkákat vehetnek kezükbe, akár itthon is, hiszen valamennyi kötet két kattintással megvásárolható az Amazon.com áruházban. Más kérdés, hogy a szerzők a történetmondás és az olvashatóság oltárán időnként néhány konkrét adatot is feláldoztak, összességében azonban ezek a művek valóságalapú, nagy és tiszta eszmékért küzdő hősök regényeként olvashatók.

Hruscsov találkozója Kennedyvel 1961-ben, Bécsben

Mind a három kötet sajátos tendenciát tükröz, a posztmodern irányzattal eluralkodó kétség és jövőkép bizonytalansága helyébe ismert karakterek történetét illeszti. A népszerűségük pedig jelzi, hogy továbbra is van igény az ilyen jellegű művekre, melyek szembemennek a kis példányszámban eladott, nagy történetek elmesélésére és nagy hősök szerepeltetésére nem vállalkozó, mégis a kritika élénk érdeklődésére számot tartó munkákkal. A nagy példányszámban kiadott és gyorsan rendkívül népszerűvé váló, de az irodalmi kritika fókuszán gyakran kívül eső könyvek továbbra is egységes, hősies világ nagy történeteit adják elő, középpontjukba nem mindennapi, kivételes embereket helyezve.




Jon Meacham: Thomas Jefferson – The Art of Power
Az USA 3. elnökét, Thomas Jeffersont a történetírás leginkább a Függetlenségi nyilatkozat megfogalmazójaként és nem nagy elnökként említi. Az újságíróból történésszé avanzsált Jon Meacham új könyvében most kísérletet tesz annak bemutatására, amit az alcímben is jelez, történetesen, hogy Jefferson vezetőként művészien bánt a rábízott államhatalommal. Jefferson életében összesen csupán két elnöki beszédet tartott, ezeket is hivatalos elnöki beiktatásakor, olvasva. Tehetsége írásban bontakozott ki, 33 évesen őt választották ki, hogy szövegezze meg a Függetlenségi nyilatkozatot.

Korabeli visszaemlékezések szerint személyisége a legkevésbé sem tűnt karizmatikusnak, inkább volt visszahúzódó, mint parancsoló, alkalmazkodó, mint konfrontálódó. Személyes történetét kevésbe a hősiesség jellemzi, a függetlenségi háborúban például az angol túlerő láttán gyorsan visszavonult saját birtokára. Az idő alatt, amit Európában töltött béketárgyalóként, az ellenség kultúrájának és gasztronómiájának nagy szerelmesévé vált. Jefferson, aki liberálisként a gyenge államban hitt, mégis számos olyan intézkedést hozott, melyek adott esetben a születő nagyhatalom erejét mutatták külpolitikai szinten. A könyv ezekre a mozzanatokra fókuszál.

Jon Meacham, aki a Newsweek szerkesztőjeként egész életét Washington politikai és New York médiasűrűjében töltötte, Jefferson elnökségét vizsgálva rámutat, hogy pragmatistaként számos, akár egymásnak ellentmondó hangot is meghallott, és döntéseit éppen a pillanatnyi érdekeknek megfelelően hozta. Talán ezért is tűnhetett képmutatónak, mivel egyetlen ideológiához sem kötődött következetesen, hanem az adott helyzetekhez alkalmazkodott. Ennek ismeretében nem meglepő, hogy akár ellenfeleivel is (lásd Alexander Hamilton kincstárelnök) képes volt szövetséget kötni, ha úgy látta szükségesnek. Ennek győztese pedig mindig a fiatal Egyesült Államok volt.
Random House, 2012

Merénylet Lincoln ellen a Ford Színház páholyában, 1865. április 14-én

Bill O’Reilly & Martin Dugard: Killing Lincoln The Shocking Assassination that Changed America Forever
Lincoln újra nagyon divatos lett, könyvben és filmvásznon egyaránt, bár az Egyesült Államok 16. elnökének kultusza valójában sohasem hagyott alább egyetlen percre sem. Bill O’Reilly újságíró, politikai kommentátor, a Fox News népszerű The O’Reilly Factor műsorának házigazdája szerzőtársával történelmi thrillert írt.  A könyvből megismerhetjük azon eseményeket, melyek a legismertebb amerikai elnök elleni merénylethez vezettek. A feszültség fokozásának érdekében a szerzők például a kötet elején Lincolnt úgy mutatják be, mint az embert, akinek már csak hat hete volt hátra. A szerzők megszólaltatják szereplőiket, így beleláthatunk Lincoln gondolataiba, és megismerhetjük vélt motivációit is.

A könyvet a tények kreatív kezelése miatt számos kritika érte, ennek ellenére izgalmas olvasmány egy olyan emberről, aki fontos szerepet játszott az amerikai nemzet egyesítésében. A kötetből olyan Lincoln-kép rajzolódik ki, mely például szemben Jeffersonnal, bizonyos kérdésekben képtelen volt politikai kompromisszumokra, és személyét, személyes pályáját háttérbe szorította. Talán ez vezetett odáig, hogy a tragikus estén összesen egy testőr védte, de az annyira unta a színházi előadást, hogy inkább átment inni a szomszédos kocsmába, magára hagyva az elnököt.
Henry Holt and Co., 2011




Bill O’Reilly & Martin Dugard: Killing Kennedy – The End of Camelot
Az amerikai közvéleményt a mai napig foglalkoztatja az USA 35. elnöke, John F. Kennedy ellen elkövetett merénylet. A számos, homályba vesző részletnek köszönve az esemény az összeesküvés-elméletek toplistáján is előkelő helyen szerepel, így nem meglepő, hogy a Lincoln utolsó heteit thrillerként megíró szerzőpáros ehhez a sztártémához fordult. Bill O’Reilly és Martin Dugard korábbi könyvük sikerén felbuzdulva ezúttal Kennedy mozgalmas elnöklését mutatják be élénk és erőteljes narratív képekkel. Eseményekből pedig nem lehetett híján az elnök Fehér Házban eltöltött szűk három éve.

A külpolitikában az egyre élesedő vietnami konfliktus, a sikertelen kubai invázió és az azt követő atomválság, míg az USA-ban a polgárjogi mozgalmak éledezése jellemezte Kennedy elnökségét. Mindezek próbára tették vezetői és emberi képességeit, a többfrontos háború pedig a követők mellett ellenségeket is teremtett, őt mégis a békére törekvő elnökként jegyzik a történészek és politológusok egyaránt. A merénylethez vezető események thrillerszerű leírása mellett a szerzőpáros rámutat, a dallasi lövések voltak azok, melyek radikális fordulatot hoztak az amerikai külpolitikában és politikai kultúrában egyaránt.

Az alcímben szereplő Camelot utalás a legendás Arthur király uralmára, melyet a kerekasztal lovagjainak nemessége és hősiessége fémjelzett. A szerzők ezzel Jacqueline Bouvier Kennedy beszédfordulatát veszik át, aki férje hároméves elnökségét a remény és az optimizmus korának nevezte, melyet hamarosan minden téren a nyílt konfrontáció és háborúskodás váltott fel.
Henry Holt and Co., 2012

Kapcsolódó cikkek