Az USA történetében az idei tavasz volt a leghidegebb az elmúlt 35 év alatt - ezért is sokan kezdik kétségbe vonni a globális felmelegedés veszélyeit és a hőmérséklet növekedésének gyorsuló ütemét alátámasztó publikációkat. Az Economist cikke rámutat arra, hogy a hőmérséklet növekedését a kutatások nem képesek pontosan meghatározni, mert nem kielégítő a modellezési eljárásuk. Miközben a felmelegedés legfőbb okozóinak kikiáltott üvegházhatású gázok koncentrációja folyamatosan emelkedik a légtérben (csak szén-dioxidból 100 milliárd tonna került tíz év alatt az atmoszférába), a Földön az átlagos hőmérséklet mégsem növekszik az előre jósolt ütemben. Ebből vezetik le, hogy a Föld légköre kevésbé érzékeny az üvegházhatású gázokra, mint ahogyan azt a régi modellkeret sejtette.

Az idei hűvös tavasz nem egyedülálló jelenség. A globális felmelegedés dacára a világ több pontján is előfordulnak lehűlések, ezek mégsem jelentik a globális felmelegedés lassulását. Érdemes a klímaváltozás folyamatát globálisan, és nem helyi szinten szemlélni. Rosser szerint a folyamat legjobb példája a gleccserek olvadása és az antarktiszi jégtakaró elvékonyodása. Hiába nem tudják pontosan megbecsülni a klimatológusok a levegő hőmérsékletet előre, a tendencia a sarki jég olvadásán és a tengerszint emelkedésén keresztül egyértelműen láthatóvá válik.
Rosser kritikájában kiemel egy faktort, az óceánok hőmérsékletét, mely eddig nem kapott megfelelő figyelmet, ám képes megmagyarázni a becslési pontatlanságokat. A Föld víztakarójának hőmérséklete az előrebecsültnél gyorsabban melegszik. Különös, hogy a legjelentősebb változás az óceánok 700 méternél mélyebb régióiban fedezhető föl.

A vizek hőmérsékletének emelkedése közvetlenül befolyásolja a mélytengeri áramlásokat, és így a Föld klimatikus viszonyait is, ráadásul kiszámíthatatlanná teheti a hurrikánok kialakulását és viselkedését.
A globális felmelegedés nem szűnik meg, és úgy tűnik, nem is lassul, csak változik. A mélytengeri felmelegedés hatásai napjainkban még nem teljesen ismertek, ezért további kutatásokra van szükség a megértésükhöz. Az óceánok hőmérsékletének növekedése a klimatológiai modellkeret változását hozhatja magával, mely növelheti az előrejelzések pontosságát mind globális, mind helyi szinten.

J. Barkley Rosser Jr (1948 - ) a virginiai James Madison University közgazdaságtan professzora. Munkássága a nemlineáris, dinamikus közgazdasági modellezés területén kiemelkedő. Kutatásaival a katasztrófa- és káoszelmélet, illetve a tőzsdei buborékok kialakulásának területén is elismerést szerzett.

Kapcsolódó cikkek