Az utóbbi időben megint gomba módra megszaporodtak a nyilatkozatok, amelyek kettős mérce alkalmazásával vádolják az Európai Uniót és annak intézményeit Magyarországgal szemben. A vád nem új, rendszeresen előbukkan, valahányszor feszültté válik a viszony Brüsszel és a magyar kormány között. Miként a múlt héten is, amikor Rui Tavares, az Európai Parlament jelentéstevője bemutatta határozattervezetét az alapvető jogok magyarországi helyzetéről. A szövegtervezet bizonyos feltételek mellett az uniós zsargonban „atombombának" is nevezett 7-ik cikk szerinti eljárás kezdeményezését javasolja hazánkkal szemben (erről lásd keretes írásunkat).
A kormány a napokban a deficiteljárás kapcsán is az EU, pontosabban az Európai Bizottság szemére hányta, hogy méltánytalanul jár el, amikor az idei és a jövő évre is a referenciaértéknek számító GDP-arányosan 3 százalék körüli, vagyis túlzott mértékű államháztartási hiányt jelez előre Magyarországnak. Olli Rehn gazdasági és pénzügyi biztos ezzel azt üzente, hogy a kormány csak akkor reménykedjen a 9 éve folyó eljárás gyors megszüntetésében, ha a következő hetekben újabb egyenlegjavító intézkedéseket hoz.

HIVATALBÓL SEMLEGES
A kettős mérce gyakori felemlegetése egyes elemzők szerint részben tudatos nyomásgyakorlási eszköz az Orbán-kormány részéről, hogy a számára kedvező döntések felé tolja az Európai Uniót, illetve áldozatnak tüntesse fel magát a hazai közvélemény szemében. Mivel az EU egyik alapelve a tagállamok közötti egyenlőség, ennek hiányának sugallása defenzív pozícióba, magyarázkodásra kényszerítheti az Európai Bizottságot, amelynek hivatalból semlegesnek kell lennie. A politikai kalkulációkon túl az igazán izgalmas kérdés az, hogy vajon az EU tényleg olyan elvárásokat támaszt-e hazánkkal szemben, amelyeket másokkal szemben nem? Magyarán: kettős mércét alkalmaznak-e, és ha igen, mi az oka ennek? De, mielőtt még ezt a problémakört körbejárnánk, nem árt emlékeztetni arra, hogy Brüsszel részéről mindig kategorikusan visszautasítják ezt a feltételezést.
Az általunk ismert tényekből arra lehet következtetni, hogy valahol a két állítás között lehet az igazság. Csupán a deficiteljárásból ítélve ugyanis vannak arra utaló jelek, hogy a Bizottság esetenként valóban kettős mércét alkalmazott Magyarországgal szemben. Arra azonban nincs bizonyíték, hogy ezt rosszhiszeműen, az Orbán-kormánnyal szembeni törlesztés szándékával tette volna. Ezt a feltételezést részben megerősítheti, ha Brüsszel május 29-én egyes országokat szankcionálni fog, míg másokat hasonló mulasztások miatt nem. Ebben az esetben ugyanis nem biztos, hogy csak a magyarok emlegethetnek majd kettős mércét.

Matolcsy György, az időközben a jegybankba átnyergelt nemzetgazdaság miniszter a tavaly márciusi pénzügyminiszteri tanácsülés után deklarálta, hogy „a vita eloszlatta a kételyeket a kettős mércéről, amit sokan 2010 közepe (vagyis a jelenlegi kormány hivatalba lépése) óta Magyarországgal szemben alkalmaztak". Furcsa módon az NGM vezetője ezt éppen akkor jelentette ki, amikor a tagállamok a stabilitási és növekedési paktum fennállása óta először a deficiteljárás keretében szankcióval sújtottak egy tagállamot, Magyarországot. Valójában a 2013-tól elérhető kohéziós alapok 29 százalékának zárolása csak figyelmeztetés volt és végül nem is került rá sor, ám ettől még tény, hogy hazánk volt az első áldozat.

További részletek a Figyelő 20-dik számában.

Kapcsolódó cikkek