Nemrégiben az a hír járta be a világsajtót, hogy Alberto Ruiz-Gallardon spanyol igazságügy-miniszter gyorsított eljárásban adna spanyol útlevelet a szefárd zsidóknak - vagyis eredeti jelentésében azoknak, akiknek a felmenőit fél évezrede elüldözték a katolikus országból. Tény, a 15. század végén még mintegy 300 ezer zsidó élt Hispániában, ám az 1478-ban megkezdett könyörtelen inkvizíció idején több tízezren - egyes becslések szerint 100 ezren - menekültek el az Ibériai-félszigetről, 1492-ben pedig elűzték mindazokat, akik nem tértek meg a római egyház kebelébe. Sovány vigasz volt az elüldözötteknek, hogy az aktus padlóra küldte a térség gazdaságát, illetve, hogy 1609-ben még a katolicizmusra egyébként áttért muszlimokat, a moriszkókat is kizsuppolták.

Elemzők szerint a spanyol politikusok elképzelése mögött az őszinte bűnbánat és a történelmi igazságtétel szándéka mellett az is meghúzódhat, hogy döntésük nyomán esetlegesen lendületet kaphat a válság miatt zsugorodó gazdaság.

A történelmi bűnökért való nyilvános, egy-egy kormány által felajánlott kollektív bocsánatkérés fontos lélektani jelentőséggel bír - állítják a kanadai Waterloo Egyetem kutatói. Craig W. Blatz, Karina Schumann és Michael Ross az öt évvel ezelőtt publikált tanulmányukban amellett érvelnek, hogy hiába hivatkoznak politikusok arra, hogy a múltat el kell felejteni és a jelenre kell összpontosítani, fontos, hogy az áldozatnak elismerjék az ártatlanságát, mert ezzel elejét lehet venni annak, hogy a sérelmet szenvedett csoportot hibáztassák azért, ami velük történt.

Egyesek úgy vélik, a sokféle mea culpának éppen a zsidóság Hispániából való kiebrudalásáért részben felelős katolikus egyház korábbi fejének, II. János Pál pápának a rendszeres bocsánatkérése ágyazott meg. Karol Wojtyla az 1990-es években többször is bocsánatot kért az egyház bűneiért, 2000-ben pedig minden korábbinál részletesebben sorolta fel a katolikus valláshoz kapcsolódó vétkeket. Így a vallásháborúk és keresztes hadjáratok, az eretneküldözések és az inkvizíció, a kiközösítések, az egyházszakadások, a vallási türelmetlenség, a zsidóság elleni tevékeny, illetve a passzivitásból és a hallgatásból eredő bűnöket.

További részletek a Figyelő 22-dik számában.

 

Kapcsolódó cikkek