A Magyar Hypertonia Társaság 2005-ben indította az „Éljen 140/90 alatt!" című országos programját a vérnyomás normális értékének széles körű megismertetése, a célvérnyomás elérési arány növelése, valamint a szív- és érrendszeri halálozás csökkentése céljából.

A program 2012-ben az otthoni vérnyomásmérés jelentőségének megtartása mellett a betegek életmódváltását helyezte előtérbe. A Program során nyert adatok egyértelműen rávilágítottak, hogy a hypertoniás betegekkel folytatott „Tudatos Törődés" már rövidtávon is kézzelfogható eredményeket képes elérni, valamint arra is, hogy a betegség szövődményeinek megelőzésében kulcsfontosságú tényező a beteg terápiahűsége. A terápiahűséget így 2013-ban két különböző programban vizsgálta és támogatta a Társaság.

„LÉPJ TOVÁBB" PROGRAM

A 2012 első félévében kezdődött „Lépj tovább! Felmérés" edukáció és adatgyűjtés célja pedig annak a vizsgálata volt, hogy a beteg együttműködését segítő általános eszközök (vérnyomásnapló, mozgásnapló, életmódváltás tanácsadó füzetek) kiegészítése egy lépésszámlálóval miként segíti az egyénre szabott életmódváltást.

A kérdőíves kutatásban összesen 636 család- és szakorvos vett részt, a programba bevont betegek száma pedig 15.838 fő volt. A betegek nemek szerint megoszlása egyenletes volt (51 vs. 49%), és a vizsgálatba bevontak kb. fele kapott a beteg együttműködését segítő általános eszközökön túl lépésszámlálót is. A vizsgáltba kerültek 31 százaléka 25-45 év közötti, 43 százalékuk 45-65 év közötti, míg 20 százalékuk 65 évnél idősebb volt.
A vizsgált betegek fele 5-15 éve szenvedett magasvérnyomás-betegségben, 27 százaléknál ez az időszak kevesebb, mint 5 év, 23 százalékuknál pedig több mint 15 év volt.

Az első figyelemre méltó különbség a viziten történő megjelenés volt, ugyanis a lépésszámlálót is kapók nagyobb arányban jelentek meg a viziteken mint csak az általános betegedukációs csomagot kapott társaik. Ráadásul az idő előre haladtával ez a különbség nőt, a 4. hónapban már 6% volt. (82,5 vs. 76,5%).
Ugyanez a tendencia érvényesült célvérnyomás elérésében is, azonban itt a különbség még nagyobb volt, több mint 8% (81,8 vs. 73,7%), a 4. hónap végére a lépésszámlálót kapók csoportjának javára.
Az orvosok elsöprő többségének véleménye szerint azok között, akik mozogtak ott általában is nagyobb volt célvérnyomás érték elérésének aránya.

A felmérés során azt is vizsgálták, hogy a hipertóniás betegek hány százaléka végez rendszeres/aktív testmozgást. A kép elég lehangoló, mivel a megkérdezett orvok 30 százaléka szerint a betegeinek kevesebb mint 10 százaléka, a megkérdezett orvosok másik 45 százaléka szerint pedig csak betegeinek 10-30 százaléka végez aktív mozgást.

Ehhez képest a 4. hónap végére a lépésszámlálóval is rendelkező csoport 64 százaléka végzett aktív mozgást, miközben a másik - „csak" a beteg együttműködését segítő általános eszközöket kapó - csoportban ez az arány 43% volt. Elmondhatjuk tehát, hogy a lépésszámlálós csoportban közel másfélszer annyian végeztek aktív mozgást mint a „csak" a beteg együttműködését segítő általános eszközöket kapó csoportban!

„EGYÉNI EGÉSZSÉG" PROGRAM

A 2012 második félévében kezdődő „Egyéni Egészség" oktató és adatgyűjtő program célja az volt, hogy a beteg együttműködését támogató általános tájékoztató eszközök (vérnyomásnapló, mozgásnapló, életmódváltás tanácsadó füzetek) kiegészítve a személyre szabott egyéni életmódváltást segítő zöld recept alkalmazásával milyen arányban javítja a célvérnyomást elérő betegek számát.
A programban használt Zöld recept segítségével a résztvevők összesen három különféle témakörben - étkezés, mozgás, stressz elkerülés - kaptak személyre szabott életmód tanácsokat kezelőorvosuktól.

A kutatást összesen 424 család- és szakorvos körében végezték, a kérdőív az orvosok terápiás tapasztalatai, ismeretei alapján került kitöltésre. A kutatásban egyaránt megtalálható volt minden ellátási szint, és minden településtípus is. A programban résztvevő betegek fele (50%) volt 45-65 év közötti és kb. egy-egy negyede volt ennél idősebb vagy fiatalabb. A magasvérnyomás-betegség fennállását tekintve a résztvevők mintegy harmada (31%) volt 5 évnél rövidebb ideje érintett a betegségben, 5-15 évnyi betegségtörténetről a résztvevők 45 százaléka számolt be, és 15 évnél régebb óta volt hipertóniás a résztvevők negyede (24%).

Az eredményeket tekintve elmondható, hogy a beteg együttműködést segítő eszközöket kapó betegek fele (51%) változtatott az életmódján a vizsgált időszakban. A változás tartósságát szintén vizsgálták és azt találták, hogy több mint egyharmad (36%) volt azok aránya, akik 4 hónapon túl is fenntartották az életmódváltást. Érdekes módón, a megszakítás alakulása időben nézve egyenletes volt, havonta 15-16 százaléknyian morzsolódtak le. Egyértelműnek tűnik viszont az, hogy a nem és az életkor befolyásolja az életmódváltási hajlandóságot. A megkérdezett orvosok több mint fele (53%) állította, hogy a fiatalabbak könnyebben változtatnak életükön, és csak 1,5 százalékuk mondta azt, hogy ez az idősebbekre lenne inkább jellemző. Nemek szerint is egyértelmű különbség volt tapasztalható, a sikeres életmódváltók aránya 59% volt a hölgyeknél, és csak 41% a férfiaknál.

Nagyon pozitív volt viszont a zöld recept fogadtatása, a megkérdezett orvosok egyöntetűen (95%) állították, hogy összefüggés található a betegek állapotában bekövetkezett pozitív változások és a Zöld recept között! Ugyanekkora arányban állították azt is, hogy tapasztalataik alapján a többi betegüknél is bevezetnék a módszert amennyiben lehetősége lenne rá.
A programba szereplő betegek véleményét szintén megkérdezték a Zöld receptről. A betegek zöme, fontosnak és hasznosnak tartotta, és úgy érezte, hogy így bátrabban mer kérdezni a tennivalókról és lelkesebben próbál változtatni. Mindösszesen a betegek 10 százaléka érezte feleslegesnek a kezdeményezést.

Az életmódváltás egyes elemeit vizsgálva elmondható, hogy a betegek legkönnyebben az étkezéssel, diétával összefüggő változásokat tudták tejesíteni. Az orvosi tapasztalatok alapján a második legkönnyebben teljesíthető elemnek - némiképpen meglepő módon - a mozgás bizonyult. Sokkal kevésbé voltak sikeresek a betegek a káros szenvedélyek mellőzését illetően, és a legtöbb gondot a stressz csökkentése okozta.
Ha az egyes „betegtípusokat" vizsgáljuk kiderül, hogy azoknál volt sikeresebb az életmódváltás, akiknél frissen diagnosztizálták a magasvérnyomás-betegséget, vagy akinél már bekövetkezett valamelyik súlyos szövődmény. A sikeresség arányos volt a betegség meglétének időtartamával is, ugyanis minél régebb óta hipertóniás valaki, annál kisebb az esélye a sikeres életmódváltásnak.

Az életmódváltáson belül egyes pozitív változásokat külön is figyeltek, így elmondhatjuk, hogy a program hatására a résztvevők 54 százalékának sikerült fogyni. A zömének ugyan csak kevesebb mint 5 kg-ot, de a résztvevők 5 százalékának például több mint 10 kg súlyvesztés is sikerült. Komoly siker viszont, hogy az egyéni egészségterv hatására a résztvevők 15 százaléka abbahagyta a dohányzást, és további 37 százalék pedig sikeresen csökkentette a napi dohányzás mennyiségét. Ami a mozgást illeti a résztvevők fele (48%) végzett rendszeresen, legalább heti háromszor testmozgást.

Egy további érdekes adat arról tájékoztat, hogy mekkora támogatást kaptak az érintettek a hozzátartozóiról. A jelek szerint itt még van hova javulni, ugyanis a megkérdezett orvosok 85 százaléka szerint betegeinek kevesebb, mint fele kapott bármilyen támogatást, sőt 40 százalékuk szerint csak kevesebb, mint a betegek negyede jutott családi támogatáshoz.

Mint a vizsgálati eredményekből látható, a személyre szabott segítség az életmódváltásban kifejezetten kedvező irányba befolyásolja a sikerességet. Az is egyértelmű, hogy a beteg együttműködését segítő általános eszközök kiegészítése szintén hatékonyan növeli az életmódváltási halandóságot és sikerességet.
Összességében elmondható tehát, hogy mind a terápia hatékonyságában, mind a szövődmények megelőzésében kifizetődő a betegek edukálása, sőt, érdemes személyre szabott, vagy a szokásos eszközök túli támogatást kínálni.