„A konyhában dolgozó csapat közel 10 éve dolgozik együtt. A Szulló Szabina executive chef és Széll Tamás sous-chef vezetésével működő 55 férőhelyes étterem étlapján csak a legkiválóbb alapanyagokból, a legjobb technológiákkal készült ételek találhatóak."

Egy gourmet étterem esetében a konyháról leginkább egy sokfogásos degusztációs menü kóstolásával kaphatunk átfogó képet, azonban bennünk él a hit, hogy az élvezetnek és élménynek az ebédnél éppannyira meg kell tudnia mutatkozni, mint a vacsoránál. Ezzel a hittel indultunk el az Onyxba is.

Udvarias fogadtatás után kegyesen magába szippant a neobarokk enterieur. Olvasgatjuk az ebédajánlatot. A 3 fogásos menü ára: 4 590 HUF, a szervizdíj 15%. Kedvező ajánlat lenne, azonban ez az ár a 3 előételt, 4 főételt és 3 desszertet tartalmazó étlapnak csupán 2 összeállítására igaz. A fennmaradó 34 kombináció ennél többszörösen drágább is lehet. A fogalmazás, a szándéktól függetlenül megtévesztő.

Italt rendelünk. A pincér bizonytalan a kínálatban, a rendelt sörből nincs kellően hideg. Megmutatják, választunk mást. Vegetáriánus ételekről érdeklődünk. Újabb zavar, majd a leves fine dining koncepciójának sérülésével, de az eredeti árért, kialakul az első fogás. Némi megalkuvással a főétel is kiválasztásra kerül. A felszolgálás mindvégig készséges, udvarias, fehérkesztyűs, miközben kitapintható egyfajta sutaság, ami a tükörszerviz és az ételek bemutatása közben is érezhető.

Útjára indul az ebéd. Kosárban többféle, joggal dicsérhető péksütemény, kenyér, pogácsa érkezik. Két személyre csupán egy adag vaj kerül az asztalra. Első fogásaink hűvösek-langyosak, szezonálisak. A hideg, zelleres zöldalmaleves Granny Smith sörbétje kiváló, a leves harmonikus, a marinált pisztráng jó minőségű. A vajtökleves a hagyományt idézi. A hozzá adott folyami rák emeli az étel presztízsét, de súlytalan marad. A nemes rák mellett a barnavajas borjúmirigynek is statisztaszerep jut. A leves legemlékezetesebb komponense kétségtelenül az öntéstalajon nevelt, üde ízű, zsenge vajtök. Az almazselével készült marinált libamáj, zöldalmás terrine és a csirkecomb-rilette egy hidegkonyhai kombináció fine dining ambíciókkal kivitelezve és tálalva. A libamáj finom, de igazából nem nő túl egy jó minőségű francia konzerv kulináris magaslatain.

Főételeink a már megismert hőmérsékleti stílus folytatói. A pirított kagyló könnyű habbal fedett tésztalap alatt rejtőzködik, erdei gombákkal és bébicukkinivel. Jóízű, egyszerű, könnyű étel, jól elkészítve, érthető textúrákkal. A házinyúl a szuvid technológia áldozata. A japán kenyérmorzsába forgatott nyúlhús variáció reménytelenül struktúravesztett lett. A göngyölt nyúlhasalja „natúr" maradt, kevés ízzel, még kevesebb illattal. A nyúlmájpástétomot csak a tetejére illesztett mikrosaláta öntetének kiváló ecete mentette meg az unalomtól. A szépen tálalt borjúszűzhöz, borjúropogóshoz és tonhaltatakihoz komponált grillezett spárgasípok őszinte dicséretet érdemelnek. A borjúszűz jó minőségű, szuvid-puha és langyos. A tonhaltataki megkívánta volna legalább a klasszikus ízesítést, az ecetet, gyömbért. Az összbenyomást tekintve inkább hideg-, mint melegkonyhai fogás.

A „cseresznye, csokoládé, vanília" desszert finom és elegáns, ami már csak azért sem lephet meg, mert a Gerbeaud Házban vagyunk, még ha egy ajtóval odébb is. Végezetül kávét rendelünk. A barista üdítően profi, a kávé pedig jó.

A mesterség magas szintű ismeretével, jó alapanyagokkal, szépen tálalt ételekkel, legömbölyített ízekkel és az illatok hiányával találkoztunk. Formai jegyeiben csúcsgasztronómiai, tartalmában sajnálatosan szenvedélymentes és illékony emlékű ételeket ettünk ebédre az Onyxban.

Számlaösszeg: 52 000 Ft négy személyre.

Pontszám: 7

Kapcsolódó cikkek