Burján Ákos

A negatív várakozásokat, ahogy Magyarországon, úgy világszinten is a költségvetési hiány csökkentésére bevezetett különadók miatti félelem, valamint az adómértékek kiszámíthatatlan változása okozza. A bizonytalanságot tovább növeli az az évek óta le nem zárt nemzetközi vita, hogy miként is kellene kinéznie annak az adórendszernek, amely a legigazságosabban állapítja meg a gazdaság egyes szereplőinek adóterhelését. Az elmúlt években egyre több fórumon lehet azt hallani, hogy a világ adórendszerei nem tudtak lépést tartani a gazdasági fejlődéssel, és így azt már nem képesek megfelelően kiszolgálni.

A jelenlegieket egy évtizedekkel korábbi gazdasági rendszerre szabták, amelyben a gazdaság szinte kizárólag termékek előállítására és értékesítésére épült. Az ellátási lánc egyes tevékenységei is jellemzően egy meghatározott földrajzi helyhez kötődtek. Ráadásul az adórendszerek viszonylag egyszerűek voltak, és csak kismértékben tértek el egymástól. Mára viszont a világgazdaság megváltozott. Termékek helyett a szolgáltatások, a márkanevek, a szellemi tulajdonok és az információáramlás jelentősége lett kiemelkedő.

A vállalkozások tevékenységüket már nem helyhez kötötten, hanem globálisan végzik. Az adórendszerek azonban továbbra is helyhez kötött adóalap-megállapítást követelnek az adózóktól. Ez sok esetben fiktív értékeléseket, a különféle különadók miatt egyre növekvő kettős adóztatást vagy éppen olyan helyzetet eredményez, hogy a tevékenység után egyetlen országban sem kell adót fizetni. A problémát tovább fokozza az országok közötti adóverseny, valamint az egyre bonyolódó rendszerek közötti eltérések.

Tehát a világ adórendszerei megérettek egy jelentős reformra. Ezt azonban nem lehet kizárólag az egyes országok szintjén kezelni. A megoldás csak nemzetközi együttműködéssel valósítható meg. Az utóbbi időkben több ilyen irányú kezdeményezés is volt. Ezen a téren egyértelműen sikeres az EU vám- és áfaszabályozása, bár ez utóbbi épp napjainkban kérdőjeleződik meg, mivel a magyar botrányokhoz hasonló esetekkel, úgy tűnik, az egész unió fertőzött. A jövedelemadók területén azonban az egységesítés nagyon lassan halad. Az eredmények az alapszerződésre, egy-két irányelv bevezetésére, valamint az Európai Bíróság jogértelmezésére korlátozódnak.

Nagy előrelépés lenne egy egységes társaságiadó-alap meghatározásának a bevezetése, azonban az ezzel kapcsolatos javaslat is már évek óta csak tervezet szintjén létezik. Hasonlóan lassan halad az uniós pénzügyi tranzakciós illeték bevezetése. Ráadásul a fent említett példák is csak az EU szintjén kezelnék a problémákat. A világgazdaság azonban átfogó megoldást kíván. Ha az adózási kérdéseket nem globálisan kezelik, akkor továbbra is számos lehetőség nyílik a jövedelmek adózatlan átcsoportosítására. Kérdőjelek merülnek fel az utóbbi időkben megszaporodott szektorális adók kapcsán is. Ezeket sem az unió, sem a jelenlegi nemzetközi adórendszer nem kezeli egységesen.

Globális szintű megoldási javaslatokat az elmúlt évben az OECD készített el a G20-ak felkérésére. Ennek keretében 2013 elejére megszületett egy olyan jelentés, mely az adóalap csökkentésének és a jövedelmek országok közötti átcsoportosításának veszélyeivel foglalkozik. Ez három fő problémás területet azonosított be: kapcsolt vállalkozások közötti árak alkalmazása, a jelenlegi adóegyezmények által használt módszerek megfelelősége és az adóalap-csökkentési technikák veszélye.

Ezek alapján az OECD nyárra összeállított egy akciótervet, mely a nemzeti jogszabályok és a nemzetközi adóegyezmények fejlesztését szorgalmazza különféle területeken. A kezdeményezés mindenképpen üdvözlendő. Félő azonban, hogy az ambiciózus tervek sokáig csak megbeszélések témájául szolgálnak, és az esetlegesen bevezetett változások is csak az adózás egyes részterületeire adnak megoldást.

A megoldási javaslatok – az uniós vámok és a tranzakciós adó kivételével – az adómértékek egységesítését nem tűzik ki célul. Ezek inkább csak a mechanizmusok kialakítását és az adóalapok kiszámításának módját próbálják meg egységesen kezelni. Példaként említhető az unió áfarendszere, ahol az adó mértékét a tagországok maguk határozhatják meg. Így ez az egyes államok szuverén joga, és gazdaságpolitikailag nem is látom indokoltnak azokat egységesíteni. Az adóalapok megfelelő meghatározása mellett ekkora fiskális szabadság fenntartása teljes mértékig indokolt.

Az adórendszerek jelenlegi hiányosságai ugyan továbbra is lehetőséget adnak az adófizetőknek arra, hogy akár törvényes keretek között maradva agresszív adótervezést alkalmazzanak. Ebben a kérdésben azonban a vállalatvezetőknek egyre fontosabb szerep jut. A lehetőségek mérlegelésekor nem elegendő kizárólag a jogszabályok adta kereteket vizsgálni, hanem nagy hangsúlyt kell adni a megvalósítás társadalmi fogadtatásának is. Gondoljunk csak az elmúlt pár év nagy port kavart Starbucks-, Google- és Amazon-eseteire. Bár ezen társaságok adóstruktúráikat teljes mértékben a jogszabályi előírások szerint alakították ki, mégis komoly társadalmi nyomás alá kerültek.

Az információs társadalom világában, ahol egy vállalat reputációjában hatalmas károkat lehet okozni pillanatok alatt úgy, hogy a társaságnak arra sem nyílik lehetősége, hogy magyarázattal éljen, még érthetőbbé válik a felmérésünk alapján kimutatott vállalatvezetői aggodalom az adózás terén. Mindezek miatt nagyon fontos, hogy a vezetők felkészülten tervezzenek az adókötelezettségeiket illetően. Ez sokkal többet kíván annál, hogy az adókkal izoláltan kizárólag a pénzügyi osztályok foglalkozzanak. Fel kell ismerni, hogy a fizetendő adó gyakorlatilag egy erőforrás a vállalat életében, és azt a többi erőforráshoz hasonlóan integráltan szükséges kezelni.

A szerző a PwC Magyarország adó-tanácsadási üzletágának igazgatója

Kapcsolódó cikkek