Több mint egy évtizeddel később megállapíthatjuk, hogy Kína kivételével a kvartett valós teljesítménye jócskán elmaradt a hozzájuk fűzött elvárásoktól. A jelenlegi gazdasági viszonyok között, mely államok rendelkeznek a BRIC országok akkori potenciáljához hasonló lehetőségekkel?

A kérdést O'Neill egy újabb betűszóval válaszolja meg, a MINT-tel, mely Mexikót, Indonéziát, Nigériát és Törökországot foglalja magába. A MINT országok mindegyike egy-egy földrajzi régiót képvisel, mint a térség új gazdasági epicentumai. Bár méretében még Brazília felét sem teszi ki, mégis Mexikó reprezentálja Latin-Amerika növekedési potenciálját. Indonézia kiterjedésében szintén lényegesen elmarad Kína, vagy akár India mögött, ám az ázsiai államok részéről várható fejlődés itt a legnagyobb. A csoportban mellettük szereplő Törökország az európai periféria, Nigéria pedig a dél-afrikai övezet jellegzetességeit képviseli.

Nem csoda, hogy Latin-Amerika területén mára Brazília helyett Mexikó lett a gazdasági expanzió középpontja, hiszen míg előbbi recesszióval küszködik, és a nemzetközi tőke jellemzően kiáramlik az országból, addig Mexikó gazdasági szövetséget formál három környező állammal, Chilével, Kolumbiával és Peruval. Ennek köszönhetően erre a kvartettre jellemző a környéken a leggyorsabb növekedés, a legalacsonyabb infláció, és a legjobb vállalkozói környezet.

Bár földrajzilag, kulturálisan és történelmileg a MINT államok lényegesen különböznek egymástól, van egy nagyon fontos közös tulajdonságuk, méghozzá az, hogy nagyszámú és relatíve fiatal lakossággal rendelkeznek. O'Neill szerint ez lehet a kulcs ahhoz, hogy e négy ország beváltsa a hozzájuk fűzött reményeket, amit a „demográfiai osztalék" közgazdasági elmélete is alátámasztani látszik. Eszerint az elöregedő társadalmakkal szemben azok az államok, ahol a lakosság nagyobb részét fiatal, munkaképes korú egyének teszik ki, potenciálisan nagyobb, és intenzívebb gazdasági növekedésre képesek.

Az ötletgazda saját bevallása szerint az ilyen betűszavak megalkotásában, mint a BRIC, vagy a MINT, a kellő tudományos megalapozottság mellett van egy adag szubjektivitás és önkényesség is, így korántsem lehetünk benne biztosak, hogy az új négyes megnevezése is annyira elterjedté válik, mint az elődje. Addig is, míg ez kiderül, az említett gazdaságok vizsgálata értékes információkkal szolgálhat.

Timothy Taylor a Journal of Economic Perspectives vezető szerkesztője, a Stanford University korábbi egyetemi tanára.