Sokaknak ünnepet, másoknak biztos otthoni kimenőt, sőt, alibit, megint másoknak izzasztó munkát jelent a péntektől szombatig tartó monstre bormustra, amin az ügyes és gyors borisszák rendszeresen továbbképezhetik magukat. Mert nem csak arról van szó, hogy az úri közönség betegre issza magát, esetleg megismerkedik a legújabb évjáratokkal.

Nem, a VinCE azt is jelenti, hogy a világ legjobb szakértőitől tanulunk, megismerjük a palackos és a magnum palackos pezsgőérlelés vegytani különbségeit, sőt, rácsodálkozunk rég elfeledett, esetleg Magyarországon soha nem látott fajtákra. Miközben az egyre bővülő gasztronómiai választékhoz mérjük a bőséges borkínálatot. Ezek ma már szinte közhelyek. A VinCE báját az adja, hogy évről évre képes megújulni, néhány napja például - most először - izgalmas borkaszinózáson vehettek részt az érdeklődők. Ráadásul, a szervezők egyszerre több igényt is képesek kielégíteni: a celebvilágra érzékeny felhasználók a Brad Pitt - Angelina Jolie házaspár borát szürcsölgethették, míg a rendszerező bormániások elvesztek a minőségi nedűk között. Merthogy - és ez (is) a VinCE nagy fegyverténye - kizárólag előminősítésen átesett borászatok kaptak lehetőséget a bemutatkozásra. Jó, társaságunk belefutott az e hasábokon is beharangozott orosz pezsgőpincészet néhány finoman szólva is vérszegény tételébe, de ez mit sem rontott az összképen.

Fotó: Fotó: Somogyi Nóra

Hol van Tokaj?
Ha pr-esek lennénk, kizárólag a szépet és a jót írnánk meg, ha meg a bulvársajtó olvasóit szeretnénk a tenyerünkből etetni, bombasztikus negatív bejelentésekkel sokkolnánk már a címben is a nagyérdeműt. Ehelyett essünk túl most a rosszon, hadd lehessen bátran írni a lenyűgöző pillanatokról. Szóval, idén gyengére sikerült a hegyaljai felhozatal, s noha Kiss János, alias Breitenbach pince mindhárom kóstolt tétele - a gyönyörű birtokfurmint és két száraz szamorodni - elismerő cuppogást váltott ki a körünkben tartózkodó borakadémikusokból, fájóan hiányoztak a húzónevek. Nyilván igazságtalanok vagyunk, mert mégiscsak Zwack Izabella gyönyörű hatputtonyosával zártuk valamelyik estét, mégis, bizonyára hozzászoktunk a jóhoz, esetleg a nemrégiben lezárult furmint februárhoz, és jó lett volna még néhány meghatározó hegyaljai arccal találkozni.

Fotó: Fotó: Somogyi Nóra

A becsekkolási mizériákhoz már az évek alatt hozzáedzőttünk, de még így is furcsa volt látni, hogy Master of Wine barátunkkal fél órát szerencsétlenkedtek a beléptetők, és olyasmiket követeltek rajta, amikről ő még csak nem is hallott. Végül azért bejutott, és onnantól kezdve neki is tömény élvezet volt a kiállítás. Ami talán csak nekünk tűnt fel viszont, hogy több pincészet a korábbiakhoz képest szűk sorral készült az eseményre. Volt olyan hazai nagyágyú, akinek csak egy-egy sok évvel ezelőtti évjárata került a poharakba, de másutt is szegényesebbnek tűnt a felhozatal. Talán sajnálták a boraikat?

A Magnum ereje
Mindez azonban nem szegte a kedvünket. Sőt, az empíria igazolta korábbi meggyőződésünket, miszerint az ember másodpercek alatt képes hozzászokni a luxushoz. Hogyan másként lehetne értékelni azt, hogy beülünk egy Veuve Clicquot mesterkurzusra, elkezdjük kóstolgatni a szépséges champagne-okat, majd Márkus György hirtelen megemeli a tétet, és a sárgacímkés pezsgők megjelennek magnumpalackos kivitelben is. Persze, megvan annak a kémiája, miért úgy érlelődik a bor a másfél literes palackban, ahogy, de minket nem ez érdekel. Hanem az, hogy a nagyobb palack összehasonlíthatatlanul több kifinomultságot és eleganciát rejt. Ez nyilván nem jelenti azt, hogy utálkozva köpnénk ki a kisebb kiszerelésű champagne-t, de sok mindent tanít a mainstream és az igazi luxus viszonyáról.
És akkor még nem szóltunk a Magyarországon egyre népszerűbb Alfred Gratien pezsgőkről. A már negyedik generációs főborász, Nicolas Jaeger annyiban unortodox praxist folytat, hogy eltérően a Champagne-házak többségétől tölgyfahordóban erjeszti a borait, többnyire ötödtöltésű, Chablis-t megjárt alkalmatosságokban. Az évi 250 ezer palackot készítő Gratien egyik legkellemesebb meglepetése a kizárólag Chardonnay-ból készült Blanc de Blancs, a vaníliás briósos jegyek szép harmóniát alkotnak, amely mellett egyébként tenyeres-talpasnak tűnik a Cuvée Brut Classique. A Millésime 2000 viszont tankönyvszerű buborékjaival, meglett bölcsességével nyűgözte le a kóstolókat.

Fotó: Fotó: Somogyi Nóra

Randiborok
Az is sokat kapott, aki csupán a kiállítókat járta végig. Nekünk meglepetést okozott a korábban a hét évig Szeremley Hubánál dolgozott Fölföldi úr, a Szatmári pince főborásza, aki egy szép badacsonyi Vulcanus-szal hívta fel magára a figyelmet. Meg egy behízelgő gyöngyöző (randi)borral is. Ebben a kategóriában versenyez a Villa Sandi Prosecco Superiore Millesimatója is, amely nyilván más árcédulával, ámde gyümölcsös, elegáns akácos ízével szintén nagyban megolajozza a beszélgetést.

Elismerjük, a mi hibánk, hogy eddig nem kóstoltuk Ede bácsi 2011-es Princípiumát, de nem bánjuk. Méghozzá azért nem, mert így sokkal nagyobb lett a meglepetés. A szép Tiffán bordeaux-i házasítás a 3-4 ezer forint közötti kategóriában abszolút dobogóesélyes. Nem lehet elmenni szó nélkül a Csobánci Bormanufaktúra két pinot noirja mellett sem. A 2011-es, a Köveshegyi- és a Várkút-dűlőből származó vörösborok Burgundiát idézik, könnyűek, komplexek, a vaníliás ízjegyek pedig korántsem az amerikai tölgy miatt kerültek a borba: von Beöthy kínosan ügyel arra, nehogy túlhordózza a bort, elmondása szerint ez az íz az érdekes klón és a dűlő fekvése miatt kerülhetett a borba.

A kadarka ősatyja
Az idei VinCE talán legérdekesebb kiállítója egy törökországi pincészet volt. A Chamlija 90 hektárról szüretel, mégis, mindössze 30 ezer palack bort készít. Ez már előre jelez sok mindent. Aztán: a borász súlyos paksamétával a hóna alatt érkezik, és hosszú perceken át magyarázza, milyen úton-módon alakult ki a kadarka, a járdovány, a góhér vagy a sárfehér. Még ezt is meg tudnánk emészteni valahogy, ám akkor hirtelen előhúz egy palackot, amiben a kadarka ősatyja, bizonyos Papaskarasi lapul. A 2013-as hordóminta éppen olyan, mint az ősmagyarok: szilaj és megszelídíthetetlen. Dől belőle a fűszer, a szárított rózsa illata, van benne sav, alacsony a PH-ja, és még szilvapálinkás jegyek is felfedezhetők benne. Persze, ez nem mond sokat annak, aki - a hétvége legjobb bon mot-ja szerint - néhány perc alatt rövid úton szakértővé itta magát. Azért Isten éltesse őt is sokáig, hátha a VinCE rajta is segíteni fog - például jövőre.

 

Kapcsolódó cikkek