A megtévesztést akkor vettük észre, amikor egy nemzetközi védjegyet jegyeztünk be - jelentették a BusinessRef Kft. munkatársai.

Néhány hónappal a hivatalos procedúra lezárulta után, postán érkezett egy küldemény, amely a hivatalos szellemi tulajdonjogi iratokat mintázta és díjbekérőként, a számla bizonyos alaki elemeit követve mintegy 200.000 HUF befizetésére/átutalására vonatkozó igényt tartalmazott egy „nemzetközi védjegy adatbázisban" történő időszakos (2-3 évre) listázás díjaként. Feladóként az osztrák TM Publisher GesmbH volt megjelölve. (címe: A-1190 Wien, Döblinger Hauptstrasse 7, http://www.trademarkpublisher.info, bankszámláját a Sberbank vezeti).

Az igazság azonban az, hogy:

- Magyarországon a szükséges védjegyeztetési eljárási díjakat a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SZTNH) részére szükséges befizetni. Ezen felül semmilyen külön díj nem fizetendő lajstromozás, adatbázisban szerepeltetés címszóval semmilyen magáncégnek, mert jog szerint az SZTNH jár el a szellemi tulajdonnak kapcsolatos ügyekben.

- Minden, amit a TM Publishernek történő fizetéssel kaphatunk egy olyan önkéntes magántulajdonú adatbázisban történő szereplés, amely nem hivatalos, valós üzleti hasznossága pedig elgondolkodtató.

A szakértők végignézték az adatbázisban lévő cégeket és sajnos számos magyar vállalkozás mellett köztulajdonban lévő gazdasági szereplők is megtalálhatóak itt.

Ez arra utal, hogy valamikor befizették a kéretlen levél küldőjének a megfelelő összeget.

A szóban forgó üzleti módszer három sebezhető csoportra irányul.

1. Nagy (akár multi) cégek. Ezeknél a cégeknél rengeteg számla érkezik be és a kis tételek hajlamosak átcsúszni az ellenőrzésen, különösen mivel a nagy cégek általában prioritással kezelik szellemi tulajdonjogi ügyeiket.

2. Tapasztalatlan kisvállalkozók, akár start-up cégek. Itt sokszor nincs meg a kellő rutin, különösen nem a nemzetközi ügyekben.

3. Bevándorlók által alapított magyar cégek. Itt a vezetők sokszor nem beszélik megfelelően a nyelvet, illetve járatlanok az ország jogrendszerében. (Ezért található a magyar cégeket tartalmazó listán több távol-keleti nevű is.)

Az ilyen jellegű üzleti gyakorlatot folytatók figyelik a védjegybejelentések közleményeit a nyilvánosságra hozott adatok alapján, amelyeket bárki letölthet akár a www.sztnh.gov.hu oldalról is. Ezután az adatokat felhasználva hivatalosnak tűnő díjbekérőt küldenek, amelyet az óvatlan olvasó tévesen kötelező érvényűnek gondol és befizeti a kért összeget. 2-3 év után ismét díjbekérő érkezik „hosszabbítás" címszó alatt, amelyet az érintettek egy része a „megszokás" miatt szintén befizet.

Látható, hogy a trükk a hivatalos irat látszatával és az állami szervek hozzáférhető adatainak kombinációjával a figyelmetlenséget vagy a tapasztalatlanságot használja ki.