A külföldön befektetett, nem pénzügyi kínai tőke (OFDI) aránya növekedése folyamatos az ezredfordulótól kezdve, és lassan közelít az ázsiai országba irányuló tőkebefektetések (FDI) értékéhez. Európa, és azon belül is Közép-Kelet-Európa régiója, mint célterület, azonban csak a töredékét teszik ki a teljes kínai OFDI-nek. A kínai statisztikák szerint utóbbi az ezredforduló körüli 2-3 milliárd dolláros értékről 2012-re 77,2 milliárdra nőtt. Az összes kínai tőkeexport 75 százaléka az ázsiai és közel-keleti országokba áramlik, de jelentős a latin-amerikai befektetések aránya is. Az Egyesült Államok és az EU együtt is csak 10 százalékot tesz ki, és ennek is csak egy kis részét képviseli a KKE régió.

Bíztató lehet azonban, hogy a kínai tőkeexport értéke a kétezres évek óta folyamatos emelkedést mutat régiónkban, a legtöbb befektetett tőke a 16 ország közül pedig Magyarországra áramlik az ázsiai gazdaságból. A növekedés az uniós csatlakozás óta gyorsult fel, és főként a szekunder és tercier gazdasági szektorokat érinti, így a telekommunikációs, elektronikai, vegyipari, közlekedési és energetikai ágazatot. A kínai tőkeexport zöme úgynevezett market seeking, tehát a piacok megszerzésére irányuló befektetés. A műhelybeszélgetés végén kiderült egyre jelentősebb a kutatás-fejlesztést ösztönző beruházások száma is.

A kutatás eddigi eredményei azt mutatják, hogy a régió iránti növekvő befektetői érdeklődést egyrészről a kedvező munkaerőköltség, a munkaerő minősége, valamint a társasági adó mértéke vált ki. Ezek mellett a piac mérete, bár Lengyelország és Románia esetébe ez hangsúlyosabb, és a jövedelmi viszonyok tartoznak még a tőkevonzó makroökonómiai faktorba. Vonzó lehet a kínai tőke számára az uniós tagság, pontosabban az, hogy a régió belépőt jelent az európai gazdaságokhoz, kihasználhatják a szabadkereskedelmi feltételeket harmadik országok felé. Ugyanakkor a kedvező gazdasági hátteret az európai intézményi és jogszabályi háttér is szavatolja. A kínai befektetők nem veszik rossz néven a KKE térségben számukra jutatott kedvezményeket sem. Ebben Lengyelország jár az élen a kínai befektetők számára kialakított gazdasági övezetekkel. Az sem utolsó szempont, hogy a kínai befektetők részt vehetnek a régió privatizációs folyamataiban már meglévő sikeres márkákba fektethetnek be. Így Lengyelországban 400 vállalat magánosításában vehetnek részt a közeljövőben.

A legutóbbi hazai adatok azt mutatják, hogy a Magyarországra beáramló kínai tőke elérte a 2,5 milliárd dollárt. A kínai statisztikai hivatal jelzése szerint azonban a nem pénzügyi befektetések Magyarországon 500 millió dollárt tettek ki 2012-ben. Az eltérés abból adódik, hogy a kínai statisztikákban csak a közvetlen kínai tőkeexportot tekintik Magyarországhoz tartozónak- magyarázta Szunomár Ágnes. Jó példa erre a Wanhua többségi részvényfelvásárlása a BorsodChemben, amelyet egy holland leányvállalaton keresztül hajtottak végre. Változást jelent az is, hogy míg a kezdeti időszakban a kínai tőke a zöldmezős beruházások formájában jelent meg a régióban, ez mára már kiegészül a fúziós és felvásárlási, illetve vegyesvállalati formákkal is.

A növekedési számok bíztatóak, de az eredmények még kevésbé kézzel foghatóak. Magyarországon ilyen eredményként lehet felmutatni a Huawei, a Wanhua vagy a ZTE jelenlétét, de számos infrastrukturális projekt megvalósulására még várni kell. Az országok közötti együttműködést sokáig hátráltatta az is, hogy a régió gazdaságai versenytársként tekintettek egymásra. A tavaly novemberi bukaresti konferencia Kína és 16 régiós ország részvételével fordulatot hozhat ebben is. A megállapodás, amely első sorban Kína számára teszi láthatóvá és felmérhetővé a térséget, azonban közös stratégiának még kevésbé nevezhető.

A kutatás további részleteiről itt olvashatnak.

Kapcsolódó cikkek