Martin József Péter előadásában összefoglalta, hogy milyen változásokat jelent az új választójogi törvény (tanulmányuk itt érhető el). Először is a pozitívumokkal kezdte, nagy előrelépés, hogy minden egyéni jelölt az eddigi 1 millió forint helyett 5 milliót költhet, ráadásul az állami támogatás a Magyar Államkincstárnál vezetett számlára érkezik, így transzparens elköltése. A jóval nagyobb összeget jelentő országos lista után járó támogatásról azonban nem kell elszámolni. Bár a demokrácia nem csak hasznos, hanem drága rendszer is, ahogy azt a francia választási hivatal például honlapján is kiemeli, a mind a 106 körzetben induló pártok 597 milliós támogatáshoz juthatnak, és erről már nem kell részletesen beszámolni. Nagy probléma emellett, hogy a pártok gazdálkodása továbbra is a szürke zónában marad, az Állami Számvevőszék ugyanis csak beszámolójuk alapján tudja őket ellenőrizni. Márpedig a tagdíjak alig 4-5 százalék bevételt jelentenek, az állami támogatás viszont 50 százalékot is. A többi bevételnek nehéz valóban utána járni, ráadásul számos kiadás nem is szerepel a beszámolókban. A Transparency vizsgálata szerint a 4 évvel ezelőtti kampányban minden nagyobb bárt jelentősen túllépte a keretét, a Fidesz a leginkább, 1,2 milliárdos költést számoltak, az MSZP-nél 1,1-et, ami a törvényes háromszorosa volt.



A mostani kampányban számításaik szerint a Jobbik költötte eddig a legtöbbet, 120 milliónál is többet, a Fidesz 94, az Összefogás 92 és az LMP 91 milliót, ami kiegyensúlyozottnak tűnik. De még igen csak a kampány elején járunk. Így is kétségek merültek fel a kampánypénzekkel kapcsolatban, a kormányzat ugyanis jelentős reklámhadjáratba kezdett, ami november és február között becslések szerint 540 milliót kóstál. Ehhez jön még a 190 milliósra becsült Civil Összefogás Fórum (CÖF) bohóc-hadjárat, a maga 190 milliós becsült értékével, így már nem kérdés kinek lejt a pálya.

A többi résztvevő is egyetértett abban, hogy a civilnek álcázott politikai kampány nem jó irány. Krekó Péter, a Political Capital igazgatója szerint komoly hiányossága ez az új kampányszabályozásnak. Az ál-civil mozgalomnak ráadásul el sem kell számolnia arról, honnan van a bevétele. Stumpf András, a Heti Válasz újságírója nem látja annyira problémásnak a helyzetet, szerinte az ellenzéki pártok is csinálhatnak civil mozgalmat és reklámkampányt. Ő Simon András 240 millióját hozta fel példának, hogy milyen problémák vannak a magyar pártfinanszírozásban, arra viszont nem tért ki, hogy miből lehetne törvényesen az ellenzékiek civilnek nevezett kampányát finanszírozni. Felvette, hogy nehéz feladat meghúzni a határt a civil és a párthoz kötődő kezdeményezések között, és például az Egyesült Államokban a bohócosnál durvább lejáratások is mindennaposak. Ráadásul a kampánypénzek felhajtói ajándékba kapják a nagyköveti pozíciókat. Erre Hack Péter, az ELTE egyetemi docense megjegyezte, hogy azért van egy jelentős különbség: Amerikában tudni lehet kiadja a pénzt, míg nálunk csak találgathatunk.

A kampányszabályozásban az is diszkriminatív, hogy csak a nyomtatott sajtóban és köztéren lehet hirdetni a közmédia mellett. Márpedig a közmédia minden mérvadó felmérés szerint igen csak elfogult Magyarországon a kormányzat iránt - vélte Martin József Péter. A kereskedelmi médiákra vonatkozó szabályozás egyenesen cinikus, hiszen csak ingyenesen, minden pártnak azonos felületet biztosítva lenne erre lehetőség, márpedig egy kereskedelmi médiumnál igen csak életszerűtlen az ingyenes felajánlás. Míg a sajtóköltések árai nyilvánosak, a köztérieké nem. A szabály mögött nehéz más indokot sejteni, minthogy a köztéri reklámok piacának több mint fele Simicska Lajos és a Fidesz érdekkőrébe tartozik, így a Mahír és a Publimont. Hack Péter úgy látja, nem törvényalkotási bakik miatt kerültek be az egyébként egyenként akár védhető elemek a szabályok közé, hanem rendszerszintű, a kormányzatot segítő szabályokról van szó. Martin József Péter azt is kiemelte, hogy érdemi vita és szakmai egyeztetés nélkül fogadták el a törvényt, egyéni képviselői indítványra. Összességében szerinte a választas szabad lesz, de nem fair, mert a palya a kormanypartok fele lejt.

A biznisz- és kamupártok esetét sem lehetett szó nélkül hagyni, hiszen a kritikák sajnálatos módon beigazolódtak. Egyelőre úgy néz ki, 31 formáció indulhat a választásokon, de ezek közül sokról sosem lehetett hallani. Gyanús az, amikor ismeretlen szervezetek előbb össze tudják gyűjteni az ajánlásokat, mint a parlamenti párt és a közvéleménykutatásokban is a parlamenti küszöb környékén mért LMP. A kopogtató cédulát leváltó ajánlási rendszerben kódolva van ugyanis a csalás lehetősége. Bármely párt odaadhatja a neki adott ajánlásokat Excelben vagy fénymásolva egy másik szervezetnek. Amikor a Választási Bizottság a listát ellenőrzi, csak az adatok egyezését figyeli, nem kérhetnek mindenkitől aláírás mintát. Míg a többség szerint a sok kis párt indulása is a Fidesznek kedvez, Stumpf András szerint ezt nem lehet megállapítani. Viszont szerinte is problémás az, hogy az országos listát állító szervezeteknek (27 körzetben 500 aláírás, összesen 13.500) akkor is megtarthatják a százmilliós állami támogatást, ha végül senki nem szavaz rájuk. A Heti Válasz szerint Zuschlag János három kamupártnak tekinthető formáció környékén is feltűnt. Krekó szerint viszont az újság bukott baloldaliak ármánykodásaként mutatja csak a jelenséget, mintha az ellenzéki pártok így próbálnának pénzhez jutni, és szerinte várható ilyen irányú kormányzati kommunikáció. Szerinte itt inkább az a baj, hogy nagyon sok pénzt fogunk valós támogatással nem rendelkező formációk támogatására elkölteni, és ezt nem lett volna szabad megengedni, hiába figyelmeztettek erre, nem lépett a kormány.

A választási rendszer átalakítása kapcsán a rendszer igazságossága is nehezen volt megkerülhető. A Political Capital számításai szerint e körzetek átrajzolása a kormánypártnak kedvez, illetve a kétharmadot is jóval könnyebb elérni, de az egy forduló is a Fidesznek előnyösebb. Stumpf András szerint arányosabbak lettek a körzetek - ez igaz is Hack Péter szerint, a körzetek lakosságszámára. Viszont maga a rendszer még aránytalanabb lett, a győztes mindent visz. Ez tovább élezi a politikai szekértáborok háborúját, nincs a pártok között együttműködési kényszer. Az észak-európai, de a szlovák, a cseh és a román rendszer is arányos, a pártok előbb-utóbb együttműködésre, koalícióra kényszerülnek, így mégsem lehet egymást olyan rendszerességgel és hevességgel hazaárulózni. Martin szerint az együttműködés már csak azért is fontos lenne, hogy egy transzparens és jól működő kampányfinanszírozás szülessen Magyarországon.

Kapcsolódó cikkek