- Ezt nem pontosan így mondtam és nem is szó szerint kell érteni. Arra utaltam, hogy az elmúlt 20-25 évben kialakult egyfajta nyelvezet a politikában és a közgondolkodásban. Azt gondolhatnánk, hogy a rendszerváltással az emberek gondolkodásmódja is megváltozik. Megváltozik, persze, csak sokkal lassabban, mint ahogy ezt bárki is feltételezi. Még a legfelkészültebb közéleti szereplők sem veszik észre, hogy az a gondolkodásmód, az a nyelv, amit beszélnek, marxista alapokon nyugszik. Mondok egy példát. Ahogy a mai Magyarországon a történelemről beszélünk, az rejtetten marxista felfogás. Amikor azt mondják, hogy a mai politika vagy előre halad, vagy vissza. Vagy Horthy felé vissza, vagy előre a jövőbe és minden, ami előtte volt, az a történelem szemétdombjára kerül. Ez tipikusan marxi gondolatmenet. A történelemnek sokféle felfogása van. Nálunk még mindig ez az egydimenziós, ideologikus felfogás uralkodik. Csak kacagni lehet akkor, amikor azt mondják, hogy történelemhamisítás folyik. Ilyet csak az emlegethet, aki tudja, hogy mi a történelem. Tudja, hogy merről merre halad. Ez pedig csak egyfajta értelmezése a történelemnek.

- Ha a mai magyar generációk jelentős része egy marxista történelemszemléletben nőtt fel, akkor Ön szerint a politikának feladata ezen változtatni? Vagy egyszerűen csak hagyni kell, hogy magától megváltozzon?

- Sokan azt hiszik, főleg baloldaliak, hogy a politikának kell, hogy legyen nevelő funkciója. Inkább a minta fontosságáról van szó. Mintát pedig akkor is adnak a politikusok, ha akarnak nevelni, meg akkor is, ha nem.

Az interjút teljes terjedelemben keresse Figyelő hetilap 11. számában.