A háromévente az OECD által elvégzett PISA-felmérés a 15 évesek alkalmazott matematikai és természettudományi műveltségét, valamint szövegértését vizsgálja. 2000 óta minden alkalommal más-más területet vizsgálnak meg tüzetesebben, legutóbb, azaz 2012-ben a diákok matematikai tudásáról rajzoltak fel részletes képet. Az eredmények tavaly év végén váltak ismertté - és okoztak nehéz pillanatokat a hazai oktatási szakembereknek.

Mindhárom területen szégyenletesen rosszak az eredményeink, s immár matematikai tudás tekintetében is a fejlett és fejletlen országok határmezsgyéjén állunk: még nem vagyunk utóbbiakkal egy blokkban, de majdnem. (Ugyane határon vagyunk akkor is, ha a GDP-arányos oktatásra fordított kiadásokat, vagy a 15 éves korig egy gyerekre jutó oktatási költségeket nézzük. ) Ráadásul három év múlva már csak számítógépen végzik majd a felméréseket, ami fenyegetően hangzik annak fényében, hogy kísérletképpen 2012-ben is részben így tettek, s a magyar diákok online még gyengébb eredményeket produkáltak.

Arccal a kiválóság felé
Kritikai érzékkel és a társadalmi felelősség tudatában kell olvasni a felmérés eredményeit - hangsúlyozta a PISA-eredmények a felsőoktatás és a kutatás igényeinek tükrében című konferencián az MTA elnöke, hozzátéve: nem a rangsor lényeges; az eredmények sokkal tágabb, kulturális és társadalompolitikai jelentőséggel is bírnak. Pálinkás József kiemelte: az oktatásban is integráló szemléletű tartalomra és módszertanra van szükség. A felmérés területei ugyanis egymással szorosan összefüggnek. Nincs matematikai tudás, amely meglenne humán műveltség nélkül: az információ kezelése, a problémafelismerés hiányosságai például nem a matematika, hanem a humán és társadalomtudományok oktatásának gondjaira utalnak. Pálinkás elnök szerint továbbá itt az ideje annak, hogy a kiválóság előtérbe kerüljön az oktatásban. Elképesztő ugyanis, hogy mindössze egy százalék a legjobbak aránya ma a felmérés szerint. Miért hisszük el, hogy a tehetség születik és nem képződik? Miért nem látjuk meg a rossz hazai eredményekben, hogy a tehetséget kihívás elé kell állítani? - vetette fel. Az eredmények sokkolók, s ez az oktatáspolitika felelőssége. A jelenlegi állapot egy-egy intézkedéssel nem orvosolható.

Utat vesztettünk
Csapó Benő, a Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézetének egyetemi tanára előadásában felhívta a figyelmet arra: egy másik - TIMSS nevű, a tananyaghoz közelibb, a megtanult tudást vizsgáló - felmérés alapján a 80-as években Magyarország a diákok természettudományos felkészültsége szempontjából nemzetközi viszonylatban első helyen állt, minket jócskán lemaradva Japán követett. Egészen a 90-es évek elejéig a világ tudományos közvéleményének középpontjában voltunk. Az eredmények 1999-ig javultak, azóta azonban folyamatos a romlás. Ami már a PISA-t, azaz az alkalmazott tudást illeti, itt a 2000-es első felmérés eredményeihez képest a magyar diákok szövegértése kissé javult 2006 után, 2009 óta azonban ismét romlott. A matematikai és a természettudományi ismeretek terén ugyancsak 2009 után gyorsult be a romlás üteme.

Kétségek a fürdőszobában
A Top 5 helyezett egyébként Sanghaj (Kína városokkal nevezett be), Szingapúr, Hong-Kong, Tajvan, Dél-Korea. Magyar szemmel az észt és a lengyel példát és helyezést érdemes kiemelni. A balti állam tíz év alatt küzdötte fel magát az élmezőnybe úgy, hogy a finnektől importált oktatáspolitikai elemekkel, szervezéssel, elvekkel túl is szárnyalta „mesterét": a finnek a 65 vizsgált ország közül a 12-ik, az észtek a 11-ik helyen végeztek. A lengyelek 14-ikek, náluk néhány éve egy agilis oktatási miniszter állt a markáns oktatási reformok élére. Az erőfeszítések olyannyira sikeresek voltak, hogy míg idehaza minden ötödik diák funkcionális analfabéta, addig náluk százból csak tízen. Matekból háromból egy tanuló a leghétköznapibb élethelyzetekben is leszerepel - nem tudja például kiszámolni, hány darab csempét vegyen a fürdőszobájába -, ugyanis alapvető számtani műveletekre is képtelen. A lengyeleknél itt is fele ekkora ez az arány. Érdekes még a közeljövőre tekinteni: ha kivetítjük a trendeket, azok azt mutatják, hogy ha nem lépünk, Kazahsztán két, Malajzia és Törökország pedig négy éven belül ér majd utol bennünket.

A jelek szerint az oktatáspolitikai szakemberek vették a riasztást: eddig csak a legfrissebb adatok kapcsán négy vaskos kötetnyi, összesen 1970 oldalnyi elemzés készült. Kérdés, mire lesz jó mindez, s a megállapítások nyomán várható-e végre paradigmaváltás az iskolákban.

Kapcsolódó cikkek