Ennek elsősorban az az oka, hogy a szövegértés színvonalát iskolán kívüli tényezők is javíthatják, míg a matematikát, legalábbis annak azt a részét, amelyet a tesztek mérnek, nagyrészt az iskolában tanulják meg a diákok. A szövegértésbeli eredményeink egyébként 2006 és 2009 között javuló tendenciát mutattak. Ebben több tényező is szerepet játszott. Az egyik, hogy sikerült társadalmasítani a problémát, s ennek nyomán számos kezdeményezés indult a helyzet javítására. Az említett időszakban például több, az olvasást népszerűsítő kampány indult, ismert személyiségek részvételével. E szempontból fontos volt például a Nagy Könyv című műsor. Az iskolán belül két diagnosztikus jellegű teszt felvételét, az elsős differenciált fejlettségvizsgáló rendszert és a negyedik évfolyamon végzett kompetenciamérést érdemes megemlíteni, amelyek tudatosították az olvasási készségek komponenseit. Ezek és a hasonló felmérések segítettek megérteni, hogy milyen elemekből áll a szövegértés, milyen előfeltétel-készségei vannak. Voltak aztán különböző kutatási programok, amelyek a szövegértés fejlesztést célozták.

Lényegük, hogy az olvasás tanítása nemcsak az alsó tagozat feladata, és nem korlátozódhat csupán a magyar irodalom tanítására, hanem minden tantárgynak, szaktanárnak feladata, hogy a tankönyvi és egyéb kiegészítő olvasmányok révén segítse a gyerekek olvasásának fejlődését.

Az interjút teljes terjedelmében lapunk legfrissebb 2014/13-as számában olvashatják.

 

Kapcsolódó cikkek