A vastag- és végbéldaganat előfordulása világszerte, különösen a gazdaságilag fejlett országokban, emelkedik. Statisztikai adatok szerint napjainkban átlagosan 20 emberből 1 szenved ebben a betegségben, a daganatok közel 15 százalékát ez adja. A betegség 5 éves túlélése a felismerés stádiumától függően 10–80 százalék között van. Hazánkban is nő a megbetegedés, 2012-ben 10 000 új vastag- és végbéldaganatot igazoltak, e betegség következtében közel ötezren haltak meg. A kezelés eredményessége nagymértékben a komplex onkológiai ellátástól függ. Ezért törekedni kell a beteg olyan klinikai onkológiai osztályon történő ellátására, ahol a legkorszerűbb kezelés feltételei adottak. A sebészi beavatkozás az elsődleges, de a gyógyszeres kezelés és a sugárterápia is meghatározó. E hármas egységen belül az elmúlt évtizedben a gyógyszeres kezelés terén észleltük a legjelentősebb változásokat.

KOCKÁZATI TÉNYEZŐK
A vastag- és végbélrák pontos oka, hasonlóan a többi daganathoz, ismeretlen, de számos kockázati tényező ismert. Jellemzően 50 éves kor után alakul ki, ám előfordulhat fiatalabb korban, ritka esetekben akár tinédzsereknél is. A magas zsír- és kalóriatartalmú, de kevés rostot tartalmazó étrend kockázati tényező.

A polipok a vastag- és a végbél belső falának jóindulatú növedékei, melyek 50 éves kor felett gyakoriak. Egyes fajtái növelik a daganat kialakulásának valószínűségét. A familiáris polipózisnak nevezett ritka, örökletes betegségben polipok százai képződnek, melyek kezelés nélkül majdnem biztosan vastag- és végbélrákhoz vezetnek. Kissé emelkedik kialakulásának a valószínűsége azoknál a nőknél, akiknek petefészek-, méh- vagy emlőrák szerepel a kórtörténetükben. Akiknek korábban már volt vastag- és végbéldaganatuk, a betegség másodszor is kialakulhat. A gyulladásos vékony- és vastagbélbetegség szintén növeli a valószínűségét, és kialakulásában örökletes faktorok is szerepet játszanak. A kockázati tényezők ismerete fontos a betegség megelőzésében.

A DAGANAT SZŰRÉSE
A legeredményesebb szűrés a vastagbél tükrözése, amellyel a betegek 80 százaléka megmenthető lenne.  Ez az 50 és 74 éves kor közötti tünetmentes lakosságnál 10 évente elegendő. Egyszerűbb az időszakosan elvégzett székletvérvizsgálat (FOBT), s ha ez pozitív, szükséges a vastagbéltükrözés. Az így végzett szűrés esetén javasolt kétévente a székletvérvizsgálat, de az eredményesség így csak 15-20 százalékos. Az Európai Unió Rákmegelőző Bizottsága ezek alapján fogalmazta meg az ajánlásait. E szerint egyértelmű a vastagbéldaganat szűrése, azonban hangsúlyozandó a lakosság részvétele. Ezért különös jelentőségű a felvilágosítás, melyben fontos a lakossággal közvetlen kapcsolatban álló orvosok és más egészségügyi szakemberek szerepvállalása. A betegség tünetei közül kiemelhető a székelési szokások megváltozása (hasmenés, székrekedés), a véres székürítés, hasi fájdalmak (puffadás, görcsök, teltségérzés), testsúlyvesztés, fáradékonyság. E tünetek észlelésekor orvosi kivizsgálás szükséges.



A KEZELÉS
A beteg kezelését kötelezően szakorvosok csoportja végzi, melyben az onkológuson kívül részt vesz a gasztroenterológus, a sebész, a sugárterápiás és képalkotó szakember s a patológus. A betegség kiterjedtsége alapján dönthető el a műtét előtti gyógyszeres vagy sugárterápia szükségessége, illetve a műtét. Utóbbi során eltávolítják az elsődleges daganatot s az esetleges áttétet. Az ezt megelőző ún. neoadjuváns kezelés, mely a gyógyszeres és a sugárterápia kombinációja, segíti a műtét sikerét. Az operációt követően a betegség kiterjedtségétől függően alkalmazzuk az ún. adjuváns gyógyszeres kezelést, mely a végleges gyógyulást segíti elő. Jelentősen fejlődött az előrehaladott vagy áttétes vastagbél-daganatos betegek kezelése is.

Az 1990-es évek végén megjelent gyógyszerek fontos változást jelentettek e korábban kevéssé gyógyszerérzékeny daganat ellátásában. E citosztatikumok azonban az egészséges sejteket is pusztították, és számos mellékhatásuk volt. Az igazi áttörést a 2000-es évek elején felfedezett, sejtműködést befolyásoló szerek hozták. A molekuláris biológia fejlődésével párhuzamosan megjelentek azon törekvések, melyek a malignizálódás megelőzésére, illetve a daganatos sejtek normális sejtté való redifferenciálódására fókuszáltak. A tumorsejt szabályozási zavarainak a felismerését követően fokozott figyelem fordult a sejtproliferáció szabályozását módosító gyógyszerek fejlesztésére. Az endogén eredetű szabályozók (hormonok, interferonok stb.) és a növekedési faktorok (pl. EGF, VEGF) hatásmódjának egyes lépéseire (lényegében a jelátvitelre) irányuló daganatellenes gyógyszerek alkalmazására került sor.

Utóbbiaknál a malignitást fenntartó mechanizmusokat lehet befolyásolni. Amennyiben lehetséges, sőt ma már sok esetben kötelezően ki kell mutatni a gyógyszer támadási pontját jelentő molekulát a daganatsejtekben. Ezt nevezzük célzott vagy molekuláris terápiának. Ám csak azok a gyógyszerek tekinthetők célzott terápiára alkalmasnak, melyeknél a gyógyszerre specifikus biomarker is rendelkezésre áll. Az egyénre szabott kezelés során igyekszünk növelni a terápia hatékonyságát úgy, hogy közben a mellékhatásokat minimalizáljuk. Ez a cél a gyógyszerek hatásmechanizmusának pontosabb megértésével és a beteg, illetve a daganat genetikai sajátosságainak precízebb megismerésével valósulhat meg. E készítményekkel a korábban reménytelennek látszó betegek ellátásában is tudunk terápiás alternatívát nyújtani.

A kezelés utáni követésnek nagy a jelentősége. Ugyanis a betegség esetleges visszatérésekor, az ismételt sikeres terápia érdekében meghatározó a korai észlelés. Ezért a betegek rendszeres laborvizsgálata (tumor marker), a mellkas röntgen- és a has ultrahangvizsgálata, valamint a vastagbél tükrözése javasolt.

PSZICHÉS TÁMOGATÁS
A rákkal történő együttélés a fizikai panaszok elviselése mellett súlyos lelki terhelés is, ezért figyelmet kell szentelni a betegek lelki vezetésére, a gyógyultak egészséges társadalomba való visszatérésére. Nehéz kihívás a gyógyíthatatlan beteg lelki támogatása, a megfelelő életminőség biztosítása. A vastag- és végbéldaganat gyógyítása az egész társadalmat érinti. Ezért alapvető feladat a betegség megelőzése, a szűrések biztosítása, a már kialakult daganat korai felismerési lehetőségeinek megteremtése, valamint a korunkban már igen hatékony műtéti és gyógyszeres kezelés hozzáférhetővé tétele. 



Prof. dr. Bodoky György az Egyesített Szent István és Szent László Kórház onkológiai osztályának vezetője

Kapcsolódó cikkek