Az Európában élő fiatalok mintegy 25 százaléka nem talál magának állást, így ez a csoport tekinthető a válság egyik legnagyobb vesztesének. A legdrámaiabb helyzetben a vén kontinens perifériáján elhelyezkedő államok sorakoznak, így a legfrissebb elemzések szerint a 30 év alattiaknak Spanyolországban 57, Görögországban 58, az EU legújabb tagállamában, Horvátországban pedig 52 százaléka nem tud elhelyezkedni.

A fiatalok kilátástalanságának egyik fő oka, hogy sok európai országban a kormányok bár óriási beruházásokat eszközölnek, nem foglalkoznak azzal, hogy milyen jellegű munkahelyeket hoznak létre, csupán a foglalkoztatottsági mérőszámok javítására koncentrálnak. A külföldön való tanulás és munkavállalás lehetősége ugyan nagyban támogathatná az európai integrációt, ez azonban csak akkor teljesülhet, ha minden országban biztosítottak az egyenlő esélyek és lehetőségek, illetve, ha a hazatérés reális opció. Ameddig ezek nem teljesülnek, addig azzal, hogy az erős országok magukhoz vonzzák a bevándorló fiatalokat, elszívják a tehetségeket a periférián lévő országoktól, ezek helyzete pedig tovább gyengül.

A harminc év alattiak szempontjából a probléma, hogy a fiatalság, a motiváltság és a magas fokú képzettség ma már nem feltétlenül biztosíték a pénzügyi függetlenség megszerzésére. Különösen igaz ez Spanyolországban, ahol rengeteg a fiatal diplomás munkanélküli, miközben a „szerencsésebbek" is csak olyan állást találnak, ami jóval kevesebbet fizet, mint ami a képességeikkel összhangban lenne.

A harminc éves Irene régóta él Kanadában, ahol jelenleg doktori tanulmányait végzi kommunikáció szakon. „Valójában három hírolvasó stúdiónak is dolgoztam egyszerre, de a helyzet még így is bizonytalan volt" - mondja a korábban Spanyolországban újságíróként dolgozó lány.

Még a gazdaságilag erős országok is, mint Németország vagy Franciaország, egyre kevesebb vonzerővel rendelkeznek az olyan bevándorlók számára, mint Irene, ezzel szemben a tanulmányok szerint Latin-Amerika egyre népszerűbb a fiatalok körében. „Rengeteg ismerősöm elhagyta már Spanyolországot" - mondja Irene - „most már vannak barátaim Chilében, Mexikóban, az Egyesült Államokban, mindenhol."

A kérdésre, hogy elképzelhető-e, hogy visszatérjen Spanyolországba, Irene határozott nemmel felelt, sőt, úgy véli, az elvándorlás tendenciává vált, amit az alábbi történetével támasztott alá. „A búcsúbulimon egy barátom figyelmeztetett, hogy Kanada túl hideg egy spanyol számára. Azt mondta, hamar meggondolom magam, és visszatérek. Aztán hat hónappal később felvette velem a kapcsolatot és a Kanadában való letelepedés feltételeiről érdeklődött."

Ha visszatérne, Irene biztos benne, hogy találna munkát Spanyolországban. „De milyen munka lenne az? Mennyi pénzt tudnék vele keresni? Elég lenne például arra, hogy családot alapítsak? Azért hagytam el Spanyolországot, mert elegem lett az itthoni és az európai politikai-gazdasági kilátástalanságból. Így nem lehet élni."

A spanyol kivándorlók 89 százaléka rendelkezik főiskolai diplomával, ami azért nem meglepő, mert inkább a magasan képzettek azok, akik külföldre mennek egy jobb állás reményében. Daniel Tkatch ugyanakkor megjegyzi, hogy sokan már tanulmányaik befejezése előtt elhagyják hazájukat.

Az Erasmus nagy lehetőség a fiatalok számára, hogy külföldön szerezzenek tapasztalatokat, és sokan végleg a vendéglátó országban maradnak, mivel ezek jobb munkalehetőségeket kínálnak, mint Spanyolország. Éppen ezért ezrek vonultak ki az utcára a mediterrán országban, amikor a spanyol miniszterelnök, Mariano Rajoy bejelentette, hogy nem csak a felsőoktatásra vonatkozó ösztöndíj programokat, de az Erasmus finanszírozását is megvágják.

Daniel Tkatch művészettörténész, filozófus, jelenleg újságíró Németországban, kedvelt témái az emancipáció és az etika.

Kapcsolódó cikkek