Magyarországon az első, választási kampányban is szerepet kapó könyvek a 2000-es évek elején jelentek meg. Ez nem véletlen: ekkor jelent meg mindkét oldal élén egy-egy megosztó személyiség, vezér. Az első, nagy vihart kavart kampánykönyv Kende Péternek a felfokozott 2002-es kampány idején megjelent A Viktor című könyve volt. Nagyon sok közéleti vitát - és indulatot - generált, hosszú időn keresztül folyamatos diskurzus tárgya volt. A szerző érzelmeit, politikai preferenciáit nem rejtette véka alá, az MSZP rendezvényén is részt vett.

Egy kampánykönyv sikerét nehéz is másképp mérni, mint ismertsége, idézettsége által. Hiszen egy választási győzelem nagyon sok tényező eredője, ezek sorában egy-egy nagyot szóló leleplező, imázserősítő, vagy -romboló írás csak egy elem. A példányszám sem támpont, hiszen ahány kampánykönyv, annyi célcsoport. Debreczeni József 2000-es években íródott portrékönyvei (Antall Józsefről, Orbán Viktorról, Gyurcsány Ferencről) szélesebb olvasóközönségnek szóltak, olyanoknak, akik elsősorban nem érzelmi azonosulást keresnek a főszereplővel, hanem érdeklődnek a politikus háttere iránt. Magyar Bálint említett, Konrád György előszavával megjelent kötete ezzel szemben inkább véleményvezéreknek, politikusoknak szól, Wiedermann Helga Sakk és póker című, eredeti szándéka szerint kulisszatitkokat bemutató könyve elsősorban a gazdasági érdeklődésűeket célozza, míg a Zuschlag-féle Pártházból börtönbe az egyszerűbb üzenetek befogadóinak figyelmére számít. Általánosságban azonban elmondható, hogy a jó kampánykönyv olvasmányos, a választópolgárnak és az újságíróknak, véleményvezéreknek egyaránt szól.

További érdekes részletekért keresse a cikket teljes terjedelemben a Figyelő hetilap 14. számában.

 

Kapcsolódó cikkek