A pogácsa és az üdítők mellé természetesen zöldalma is járt. Épp a hatalmas zöldalmát rágcsálva beszélgettem négy, harminc körüli képviselőjelölttel. Ekkor már 4,72 százalékon álltak, mégis kínosan kerülték a forró témát, látva, hogy nem maguk közül valóval beszélgetnek. Ettől még kedvesek voltak, de látszott: a vereségről senki nem szívesen beszél. Sokan azonban emlékeztek még a négy évvel ezelőtti LMP eredményváróra, ahol szintén csak lassan oldódott a feszültéség, így inkább a „remény hal meg utoljára" érzés volt a jellemző a kritikus másfél órában.

A lakás hátsó szobáiban eddig nem jártam, gondoltam felfedezem azt a sarkot is, nyilván ott vannak a prominensek. Igazam lett, és úgy látszik alibiből felöltött LMP-s kitűzőm is megtette a hatását, mert a marcona biztonsági őr nem ellenőrizte karszalagom színét. A kíváncsiságom annak is szólt, hogy a szerény, 5 százalék alatti eredmények közzététele után ugyanis csak Szél Bernadett és Róna Péter tűnt fel a mintegy 150-200 szimpatizánst és újságírót számláló külső szobákban és termekben. Mire bejutottam a „sasfészekbe", addigra kint és bent egyaránt forró lett a hangulat. „Négy egész kilencvenkettő!" kiabált a mellettem álló, hatalmas okostelefonját szorongatva, azon közvetlenül a Valasztas.hu oldal gyorsan frissülő adatait az ott szorongó 40-50 ember közé kiáltva. Mennyi a feldolgozottság? Hetvenkettő? Akkor még van remény, de lássuk meg a végét. Kommentálta egy óvatosabb duhaj.





(A kép forrása:Facebook.com/lmp)



Miközben épp Orbán Viktor tartotta a győzelmi beszédét, aközben megjelent az LMP lista második helyezettje, Szél Bernadett, és néhány más listavezetővel és a belső térbe „beszivárgó", hozzám hasonló, szimpatizánsokkal kis élőláncot alkotva, kis körben egymás kezét fogva folyt tovább a szurkolás. A hangzavarban valaki annyit mondott: „Ötegész nulla egy!" Ezután hatalmas üdvrivalgás tört ki. Ekkor a mellettem álló - szintén külsős - vendég csendben hozzátette: a tényleges eredmény csak 4,98. De ez az ünneplőket nem zavarta, és végül nekik lett igazuk. A fővárosi eredmények futottak be utolsóként, és mivel Budapesten erős volt a párt támogatottsága, sikerült a bejutás.

Az Orbán beszéd végén, a tizedszázalékonként feljebb kúszó eredményt látva, a Schiffer András újra átsétált a tömegen, és láthatóan sok ismeretlent vehetett észre a belső szobában, mert 5-10 perccel később jött az udvarias bejelenés: kérjük aki nem tagja a pártnak, az hagyja el a belső helyiségeket. A többség engedelmeskedett, már csak azért is, mert az ajtóban álló biztonsági őrrel nyilván senki nem akart vitába keveredni...

Kifele menet még hallottam egy újságíró kolléga megjegyzését: Ötegész egynél tartanak csak sajtótájékoztatót, addig nem beszélnek. A többi már történelem: egy szétszakadt, a választási rendszer által sem támogatott, tagságának tetemes részét elvesztő pártnak sikerült magát újra felépítenie, és neccesen ugyan, de öt képviselőt bepaszíroznia a parlamentbe.

Ha nem lettek volna a kis pártok, simábban meglett volna az az öt százalék, mondom, már kint az egyik képviselőjelöltnek. Igen, de nem tehetünk szemrehányást a rendszernek, sokkal jobban kellett volna szerepelnünk.

Egy másik belső ember azután meg is erősíti, hogy "hát igen, akadtak a pártban, akik 10-12 százalékos eredményre számítottak..."

Kapcsolódó cikkek