Jól szerepelt az országgyűlési választásokon a Jobbik, még ha a párt vezetői az elért eredménnyel elégedetlenek is. A közvélemény-kutatások tanúsága szerint a kampány hajrájában sikerült drasztikusan növelniük támogatottságukat, ezt jó stratégiájuknak köszönhetik, valamint annak, hogy a többi párt gyakorlatilag egyáltalán nem foglalkozott velük, így zavartalanul tudták eljuttatni üzeneteiket a választókhoz, kedvük szerint alakíthattak ki magukról képet.

Tóth Csaba, a Republikon stratégiai igazgatója szerint a Jobbik sikeresen foglalta el a „harmadik erő" pozícióját, így be tudta gyűjteni azon szavazók voksait, akik egyformán elégedetlenek az elmúlt négy év, és az azt megelőző nyolc év kormányaival.

Lakner Zoltán politológus hangsúlyozta, a Jobbikra elsősorban nem a társadalom legszegényebb rétegének tagjai szavaztak, sokkal inkább azok, akik a lecsúszástól, az elszegényedéstől félnek. Hagyományosan ők képezik azt a csoportot, amelyet a baloldal jól meg tud szólítani, az Összefogás pártjai ezúttal azonban erre képtelenek voltak, a szélsőjobboldali párt jó szereplésének ez az egyik oka.

A Fidesz kormányzása során a Jobbik programjának jelentős részét magáévá tette és megvalósította, így próbálta kifogni a szelet annak vitorlájából. A választási eredmények tükrében kimondhatjuk, hogy ez a stratégia nem vált be. Tóth Csaba szerint egész egyszerűen azért, mert ha a választónak szimpatikus a radikalizmus, nem fogja beérni a pótlékkal, nem fogja megváltoztatni pártpreferenciáját csak azért, mert egy másik párt képviseli a „számára megfelelő mértékű" radikalizmust. Tóth úgy véli, a Fidesz nemhogy ellehetetlenítené a Jobbikot, de a párt programjának és témáinak átemelésével kitapossa előtte az utat. A Fidesz a kampányban egyáltalán nem támadta a Jobbikot (egyébként senki más sem, a sajtót beleértve); Lakner felhívta rá a figyelmet, hogy a kormánypártnak alapvető választástechnikai érdeke, hogy az ellenzéki szavazatok a tőle jobbra és balra álló pártok közt oszoljanak meg, így esély se nyílhasson egy leváltására alkalmas tömörülés létrejöttére. Ugyanakkor Mráz Ágoston, a Nézőpont elemzője komoly konfliktusokra számít a következő négy évben a két jobboldali párt közt.

Ami a baloldalt illeti, az MSZP-s Molnár Zsolt saját eredményüket 10-es skálán 2-esre értékelte. Bár az új választási rendszer és a médiatúlsúly a Fidesznek kedvezett, ezt a választást bármilyen rendszerben elvesztették volna - mondta. Molnár szerint rendelkeztek jövőképpel, vízióval, ám ezt vagy nem sikerült eljuttatniuk a választókhoz, vagy nem volt eléggé vonzó. A kampányban főleg Orbán személyét támadták, pontosabban magát a rezsimet a miniszterelnök személyén keresztül. Utólag visszatekintve ez hiba volt; azonban az MSZP nyert már választást ezzel a stratégiával, így joggal gondolhatták, hogy ezúttal is beválik - magyarázta Molnár. Megemlítette, hogy „bizonyos értelmiségi körök" véleményére alapozva választották ezt a módszert.

Schiffer András, az LMP társelnöke felhívta a figyelmet arra, hogy „talán ideje volna más értelmiségi körökre hallgatni", valamint, hogy az Orbán Viktor személye ellen indított támadás talán több szavazatot hozott a Fidesznek, mint amennyit elvitt, mivel jól beleillik Orbán narratívájába (a harcos miniszterelnök, akit mindenfelől támadnak, de hősiesen helytáll).

Konszenzus mutatkozott az elemzők közt abban, hogy a baloldalnak elsősorban saját háza táján kell rendet tennie. Pozitív, egyértelmű, a választók számára vonzó üzenetet kell megfogalmazniuk, ez ebből a kampányból teljesen hiányzott. Ma, és a jövőben már nem lehet választást nyerni a regnáló miniszterelnök démonizálásával. A baloldalnak saját narratívát, saját „mesét" kell mondania arról, mi történik ebben az országban, és mit tenne vele, ha hatalomra kerülne, olyant, amivel a bizonytalan szavazókat is el tudják érni; enélkül esélyük sincs legyőzni a Fideszt, amely rendkívül erős narratívával és hűséges táborral rendelkezik.

A baloldalnak meg kell találnia a szavazóit: ez a vereség különösen azért tekinthető súlyosnak, mert pár évvel ezelőtt alapvetésnek számított, hogy az MSZP egyedül másfél milliós szavazótáborral rendelkezik, ehhez képest ezen a választáson az Összefogás pártjai együtt kaptak egymillió kétszázezer voksot.

Fontos lesz tisztázni a szereplők számát és személyét a baloldalon. Jelenleg az Összefogás pártjai nem igazán rendelkeznek markáns önazonossággal, egyelőre azt sem látni biztosan, mely pártok maradnak meg vagy maradnak önállóak. Erre különösen nagy szükség van az ebben a ciklusban látott katasztrofális „előválasztás" elkerülése érdekében. A baloldal azért sem tudott valamire való kampányt összehozni, mert a választási koalíció gyakorlatilag csak a kampányra kristályosodott ki teljes egészében. A magyar politikai életben nincsen hagyománya az efféle előválasztásoknak, így érthető, miért sikerült ez a közelmúltban úgy, ahogy. A jövőben (ha újra előállna egy ilyen helyzet, márpedig az egyfordulós választási rendszer ezt szinte kikényszeríti) azonban érdemes lesz a feleknek előre megegyezni a formai és tartalmi keretekben, hogy a kampányra már egy egységes, erőt mutatni képes ellenzék fordulhasson rá.

Az LMP választáson nyújtott teljesítményét Schiffer 7-esre értékelte 10-es skálán. Céljuk ezúttal a Parlamentben való bentmaradás volt, ezt sikerült teljesíteniük. Mráz szerint az LMP sikerét az önálló politizálásnak és a szerencsének köszönheti, kampányuk technikailag rossznak volt mondható. Schiffer elismerte, pártszervezet kérdésében egyáltalán nem állnak jól, már az induláshoz szükséges aláírások összegyűjtése nehézséget okozott számukra. Az a választási eredményekből is látszik, vidéken gyakorlatilag egyáltalán nincsenek jelen, támogatottságuk bázisuk főleg Budapesten és a nagyvárosokban található. Számukra a következő négy év kihívása a megfelelő, országos szervezeti háttér aprólékos kiépítése lesz.

Kapcsolódó cikkek