A helyzet javulásához kormányváltásra és 30 százalékos női kvótára lenne szükség; Vadai Ágnessel, a DK alelnökével beszélgettünk. Sosem volt ideális a nők helyzete a magyar politikai életben, 2010 óta azonban minőségi változás következett be, sajnos negatív irányban. A Demokratikus Koalíció alelnöke szerint leginkább a kormánypártok és a Jobbik férfi képviselői engednek meg maguknak minősíthetetlen stílust nőtársaikkal szemben. Általában kijelenthetjük, a nők nagyon rossz helyzetben vannak ma Magyarországon, kevés a nő vezető pozícióban, nem érvényesül az „egyenlő munkáért egyenlő bért" elv, rendszeresen hátrányos megkülönböztetés éri őket a munkahelyeken, a családtámogatási rendszer nem támogatja a gyerekvállalást, hogy csak néhányat említsünk a számos probléma közül.

Május 6-án tartja alakuló ülését az új Parlament, és bár az őszi önkormányzati választások lezárultáig lesznek még kétséges mandátumok (egyelőre nem tudjuk például, ki kerül majd Bajnai Gordon helyére), annyi biztosan látszik, a női képviselők aránya nem fogja meghaladni a 10 százalékot. Nem kell nőjogi aktivistának lennünk annak belátásához, mennyire egészségtelen ez a helyzet: bár a lakosság több mint fele nő, arányuk a törvényhozásban alig 10 százalék, a helyzet valószínűleg a kormányapparátusban sem lesz jobb. A probléma természetesen nem elszigetelt, sokkal inkább manifesztációja a női egyenjogúság megoldatlan, sőt, kellő hangsúllyal ki sem mondott kérdésének a teljes társadalomban. Ennek apropóján cikksorozatunkban a felálló új Országgyűlésbe bejutott pártok egy-egy női képviselőjét kérdeztük tapasztalataikról, véleményükről, javaslataikról.




Törésvonalak
Vadai Ágnes szerint, aki 2002 óta tagja a Parlamentnek, éles határ húzódik a 2010-es évnél. Korábban jobb volt a képviselőnők aránya a törvényhozásban, és több kormányzati pozíciót is töltöttek be. Ami azonban a legkétségbeejtőbb, az a hangnemben bekövetkezett radikális változás. A képviselőnőkkel szemben „lenéző, lekezelő, bunkó, feudális" magatartást tanúsítanak férfitársaik, a stílus, amit használnak, enyhén szólva nem méltó a Parlamenthez. Elhangzott már az ülésteremben a „Mit pofázol bele, kisanyám?" kérdés, Vadainak a titkosszolgálatokról szóló vitában mondta egy fideszes képviselő, hogy „Vetkőzz, Ági, hol a babydoll?".

Széles törés húzódik a pártok és a frakciók közt nőjogi kérdésekben, pedig ez az a téma, amelyben könnyen át lehetne lépni a politikai határvonalakat. Vadai elmondása szerint a különböző pártokhoz tartozó nők nem működnek együtt, nem támogatják egymást, szóba is alig állnak egymással, négyszemközt a folyosón sem. Mikor a képviselőnő a szeme alá festett monoklival tüntetett Balogh József ellen (az ő élettársa esett el a vak komondorban) a kormánypárti nők megszavazták a Kövér László házelnök által rá kiszabott büntetést, amit egyébként Vadai a mai napig aránytalanul nagynak tart, mivel korábban nem volt ilyen ügye. Ahogy emlékszik, egyetlen nőtársa sem lépett oda hozzá, hogy: „Nézd, Ági, pártfegyelem van, meg kell szavazni, de tudd, hogy..."

A kormányváltás szükséges, de nem elégséges feltétele annak, hogy a dolgok jó irányba mozduljanak el nőjogi kérdésekben, véli, mivel a jobboldal szemmel láthatóan nem érzi magáénak az ügyet, sőt. Vadai felháborítónak tartja, hogy a kormánypárti politikusok „meg akarják mondani, mi az ideális, hazafias magyar nő szerepe. Szüljél, neveld a gyereket, főzzél, mossál, takarítsál. Aki nem így él, az nem jó, nem magyar, és lehet, hogy még csak nem is nő." A következő lépés a 30 százalékos női kvóta bevezetése lenne; a „kvótázásnak" amúgy nem híve, de jelen helyzetben ez az egyetlen mód arra, hogy a férfiaknak versenyezniük kelljen a nőkkel, ne tudják őket egyszerűen lenyomni. Ideális esetben természetesen a kvóta fel sem merülne, például egy miniszterelnök kormánya összeállítása során automatikusan számba venné a szóba jöhető tehetséges nőket. Ha több nő lenne a politikában, azzal változna a hangnem, idővel talán a gondolkodás.

Személyes példamutatás
Vadai Ágnes 1999-ben, a választási vereség után lépett be az MSZP-be, akkoriban a Közgázon írta a doktoriját a terrorizmus témakörében (azóta is szakterülete az „egyenruhás világ", a DK kiválása előtt a Parlament Nemzetbiztonsági Bizottságának elnöki tisztét töltötte be). Az MSZP-ben már akkoriban élt a 30 százalékos női kvóta, de az előrejutásért, a képviselő-jelöltségért természetesen meg kellett küzdenie, büszke rá, hogy amit az életben elért, azt az elvégzett munkának köszönheti. „Egy dolog, dísznő nem szerettem volna lenni soha", mondja. Nem gondolja, hogy a politikusok különleges emberek volnának: „Ugyanolyan vagyok, mint bárki más, csak most épp az a dolgom, hogy képviselő legyek. Egy politikusnő életénél sokkal nehezebb egy éjszakás nővér vagy egy Tesco-pénztáros élete."

Rendkívül fontosnak tartja a személyes példamutatást, sok olyan, nőkkel kapcsolatos probléma van ugyanis, amit nem pénzzel vagy politikai beavatkozással lehet megoldani. Ezért a 30 százalékos kvótát nem csak a politikai életben, hanem az állami vállalatok vezetőségében és a piaci cégek felügyelőbizottságaiban és igazgatótanácsaiban is be kellene vezetni. Elengedhetetlen lenne, hogy vezető beosztású nők jelenjenek meg az élet minden területén, a tudományban, a gazdaságban, a médiában, a kultúrában.

A változásoknak azonban felülről, elsősorban a politika világából kell indulniuk. Éppen ezért elszomorító, hogy a második Orbán-kormány tevékenysége elijeszteni látszik a nőket a politikától. Vadai szerint különösen a jobboldalon megfigyelhető, hogy nincs meg a fiatal, feltörekvő, harmincas-negyvenes politikus-generáció; egyébként nem csak ebben a korcsoportban, hanem mindegyikben fájóan hiányoznak a nők. És nem csak több nőre lenne szükség, a nőknek olyan szakterületeket kellene vinniük, melyek a bevett sztereotípiák szerint nem női témák. Túl kellene lépni azon, hogy egy női politikus csak oktatással vagy egészségüggyel foglalkozhat, Vadai szakterülete például a honvédelem és a titkosszolgálatok.
Ebből a szempontból nagy előrelépés, hogy egyre több nő jelentkezik a felsőoktatásba. Előnyös, ha minél több nő megy tanulni vagy dolgozni külföldre (amíg utána hazahozzák tapasztalataikat). Nyugaton a magyar társadalomban meglévő sok, nőkkel kapcsolatos probléma egyszerűen nem létezik, teljesen más a szemlélet. Mindannyian jól járunk vele, ha a fiatal nők elsajátítják ezt a szemléletet, majd hazatérve itthon eszerint élnek, mindez természetesen a férfiakra is igaz.

Egyenlő jogokat
„Nem vagyunk jobbak, mint a férfiak, mások vagyunk. De a jogaink pont ugyanolyanok" - vallja Vadai Ágnes. Nem erőszakos feminizálásra van szükség, mindössze arra, hogy a nők ugyanolyan lehetőségekkel és esélyekkel rendelkezzenek az élet minden területén, mint a férfiak. Például nem azt kell elérni, hogy legyen egy női Gripen-pilóta; olyan feltételeket kell teremteni, hogy ha egy nő pilóta akar lenni, és alkalmas a feladatra, akkor lehessen belőle pilóta. Ami a hadsereget illeti, Vadai szerint több nőre lenne szükség, különösen vezető beosztásokban. Bár a helyzet jelenleg nem túl jó, a képviselőnő hiszi, még meg fogja élni, hogy nő a vezérkari főnök.

Általában kevés a nő vezető pozícióban ma Magyarországon, ráadásul nem érvényesül az „egyenlő munkáért egyenlő bért" elve. A nőket a munkahelyeken rendszeresen hátrányosan különböztetik meg (például férfiaktól nem szokás állásinterjún megkérdezni, mikor tervez gyereket vállalni), a munkahelyi szexuális zaklatás pedig olyan probléma, melynek jelenleg a nagyságát sem tudjuk felmérni, mivel szinte egyáltalán nem beszélünk róla. A jelenlegi családtámogatási rendszer alapjaiban elhibázott, leginkább a tehetősebb rétegek érdekeit szolgálja, és megoldatlan a nőknek szülés után a munkaerőpiacra való visszaintegrálása.

A megoldás sok esetben nem igényelne anyagi forrásokat, pusztán politikai akaratot. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság eszköztárát például szükséges lenne megerősíteni. Vadai inkább a jutalmazás híve, de a gyakorlat azt mutatja, a nagyösszegű büntetésekkel célt lehet érni, a hatóság ilyen eszközökkel kikényszeríthetné az „egyenlő bért" elv érvényesülését, sikeresebben léphetne fel a hátrányos megkülönböztetés ellen. Más esetekben át kellene gondolni a meglévő jogszabályok alkalmazását. Hiába lett a családon belüli erőszak büntető-törvénykönyvi tényállás, ha a rendőrök jellemzően nem tudják, hogyan kellene fellépniük. Speciális csoportokat kellene felállítani, melyek kizárólag szexuális bűncselekményekkel és családon belüli erőszakkal foglalkoznak. Ugyanakkor áldozatvédelemre forrásokat kellene biztosítani, menedékházakat nem lehet puszta politikai akaratból építeni.

Vadai Ágnes
1974 február 11-én született Karcagon.
1997-ben diplomázott a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen.
2003-ban doktorált az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán.
2002 óta parlamenti képviselő.
2010-2011 között a nemzetbiztonsági bizottság elnöke.
A DK alelnöke.

Kapcsolódó cikkek