- Informátorunktól pénzért szereztük meg az adatokat, tudtuk, hogy a forrásunk igencsak kormány-közelinek mondható, s az is világos volt számunkra, hogyha az anyag megjelenik, az illető soha többet nem tud a kormánynak dolgozni. Ez szabta meg az összeg nagyságát és adott biztosítékot arra, hogy az információk valódiak. A pénzen kívül még kikötötte, hogy politikai pártállás nélkül minden képviselőről nyilvánosságra kell hoznunk a híreket. Amint megláttuk az anyagot, egyből éreztük, hiteles forrással van dolgunk. Tízezer fontot fizettünk azért, hogy tíz napig tanulmányozhassuk a teljes anyagot, és százezer fontot, ha úgy döntünk, hogy megírjuk a történetet. Nem volt kockázatmentes a vállalkozás, de mindenképpen meg kellett szellőztetnünk a csalást, hogy megmutassuk a közvéleménynek, mire költik a képviselők az adófizetők pénzét. Befolyásolt minket az is, hogy a politikusok megpróbálják eltusolni ezeket az ügyeket.

- Hogyan kezdődött a munka, azaz hogy nézett ki az első pár nap?

- Az informátorral való megállapodás után 10-12 emberünk dolgozott az ügyön, de senki más nem tudhatott semmit. Az utolsó pillanatig nem volt biztos, hogy kijövünk a sztorival. Az első kiadás csak a kormány tagjairól szólt. A megjelenés napján délután kettőkor, 6 órával a lapzárta előtt küldtünk egy email-t az érintett tárcavezetőknek, hogy ha szeretnék, akkor megmagyarázhatják az állításokat, hozzáfűzhetik a véleményüket a történethez. Nem akartunk több időt adni nekik, mert attól tartottunk, hogy különben megpróbálják majd befolyásolni a híreket. Ennek eredményeként volt olyan kormánytag, aki még a cikk megjelenése előtt visszafizette az elcsalt összeget és lemondott. Mindezt abban a hat órában. A miniszterelnök felhívta a főszerkesztőt, és ordibált vele a telefonban, de ennél súlyosabb dolog nem volt. Az utolsó pillanatig két verzióval készültünk. Az egyik változatban 15 oldalon foglalkoztunk a visszaélésekkel, és egy másik, teljesen átlagosnak mondható lapszám a szokásos cikkekkel volt tele. Egészen a nyomdába küldés pillanatáig nem tudták a kollegák, hogy mi fog megjelenni. Az első szám után 40 ember dolgozott az adatok feldolgozásán, majd, szinte az egész, több száz tagot számláló szerkesztőség ezen a témán pörgött hat hétig. Biztosan kihagytunk információkat, mert a mai napig ezekhez az adatokhoz nyúlunk vissza, amikor egy-egy befolyásosabb képviselőről, kormánytagról írunk, és találunk újdonságokat. A legtöbb energiát természetesen a legmagasabb pozícióban lévő képviselőkbe fektettük, ezért fordul elő az, hogy az akkor még fiatal képviselőkről, akik ma kormányzati pozícióban vannak, a mai napig kerülnek elő olyan információk, amiknek a nyilvánosságra kerülése után le kell mondaniuk.

- Akadt olyan képviselő, akinek jól jött ez a botrány?

- David Cameronnak például igen. Több idősebb konzervatív vezető is érintett volt, ezért a mostani miniszterelnök gyorsan meg tudott szabadulni politikai riválisaitól a párton belül, és el tudta kezdeni a fiatalítást a párton belül. De megerősödtek a szélsőséges pártok is, valamint nőtt az euro-szkepticizmus is. Előretört a BNP, a Brit Nemzeti Párt és az UKIP a Függetlenségi Párt.