Magyarországon az eredmények messze alulmúlták az előzetes várakozásokat. A csalódásban jelentős szerepe volt a belépést megelőző félrevezető kommunikációnak, ami túlságosan rózsaszínűnek festette le az EU-tagságot. Erre tett rá egy nagy lapáttal a politika. A csatlakozás óta hozott hibás politikai döntések miatt hazánk a 2004-es bővítésbe bevont országok közül (ebben a mezőnyben nincs benne a 2007 óta tag Bulgária és Románia) gazdasági téren talán a legkevésbé tudott hasznot húzni az uniós klubtagság előnyeiből.

MENTŐÖV

Ezt a vélekedést a számok is alátámasztják. A nyolc közép- és kelet-európai új tagállam közül Magyarország egy főre eső GDP-je közeledett a belépés körüli állapothoz képest a legkevésbé az Európai Unió átlagához. Tíz évvel a csatlakozás után hazánk fejlettségi szintje az uniós átlagnak még mindig csak nagyjából 65 százaléka volt. Az alacsonyabb szintről indult szlovákok messze elhúztak mellettünk, a csehek növelték a fölényüket, a korábban fényévnyi távolságra lévő lengyelek, és a lettek kivételével a baltiak pedig utolértek minket.

„Ehhez azonban az EU-tagságnak nem sok köze van" - mutat rá Darvas Zsolt, a brüsszeli központú Bruegel intézet kutatója, aki elsősorban a belépés előtt és azt követően folytatott gazdasági és költségvetési politika számlájára írja a régiós partnereknél rosszabb szereplést. A fenntarthatatlan költségvetési politika és az éveken át görgetett 6-8 százalékos hiány oda vezetett, hogy Magyarországnak már akkor pénzügyi mentőövet kellett dobni, amikor a gazdasági és pénzügyi válságnak legfeljebb az előszelét lehetett érezni. Igaz, az általános EU-környezet sem volt rásegítő, mivel akkoriban jelentősen alábecsülték a makro-egyensúlytalansági kockázatokat.

Az a felfogás uralkodott, hogy ha az államháztartás hiányát és az inflációt sikerül alacsony szinten tartani, akkor már nagy baj nem lehet. A magánszektor kockázataival, így a hitelbuborékok kialakulásának veszélyével bezzeg nem sokat törődtek. Végül azok az új tagállamok kerültek pácba, ahol nagyfokú volt a külső eladósodottság: Románia, Magyarország és a balti államok. Csehország és Szlovákia, ahol alacsony szinten tartották az inflációt, és ahol a belföldi valutában és a devizában nyújtott hitelek kamatai között alig volt különbség, ugyanakkor megúszta.

A nagy bővítés ötödik évfordulóján, 2009-ben született bizottsági tanulmány már akkor levonta a ma is érvényes következtetést, amely szerint főleg a gyatra politikai döntések miatt nem minden új tagállam volt képes teljesen kihasználni a potenciális előnyöket. „A történelem azt igazolja, hogy a felzárkózást nem lehet készpénznek venni és nem lineáris folyamat" - szögezte le a gazdasági és pénzügyi főigazgatóság elemzése.

MÁR MEGINT A SÓGOROK

A 2004-es kiszélesítés előtt megjelent tanulmányok a legnagyobb új tagállam, Lengyelország esetében körülbelül 30 évre jósolták az uniós átlagos fejlettségi szint elérését. Ha kitart az eddigi lendülete, Varsónak biztosan nem lesz szüksége ennyi időre a felzárkózáshoz. A Bruegel magyar szakértője több mint egy évtizeddel ezelőtt eleve pesszimistább alapállásból próbálta megbecsülni a magyar felzárkózást, amikor az egy főre eső osztrák GDP 70 százalékának elérését tekintette a reális célnak. Mint Darvastól megtudtuk azért, mert az elmúlt 200 évben Magyarország a legjobb időszakaiban is csak maximum 70 százalékra tudta megközelíteni a sógorokat, mielőtt újra és újra visszasüllyedt volna.

 

Kapcsolódó cikkek