Működik Orosházán egy méretes gépgyártó cég, a Linamar Hungary Zrt. Ritkán olvasni róla, pedig a legismertebb magyar gépgyártónál, a tőzsdén is forgó Rábánál ma már több embert, 2400 főt foglalkoztat, és a két cég 40-40 milliárd forintos árbevétele is azonos nagyságrendű. A Linamar inkább csak a békéscsabai röplabdás lányok, vagy az orosházi kézis fiúk névadójaként kerül be a médiába. Pedig valamikor bőven kapott nyilvánosságot, mert az egyik legígéretesebb hazai tőzsdei cég volt, csak aztán 2011-ben elhagyta a parkettet, miután fő tulajdonosa, a kanadai Linamar felvásárlási ajánlatott tett a társaság részvényeire és kivezette a részvényeket a Budapesti Értéktőzsdéről. A magyar alapkezelők és elemzők egy része füstölgött is akkor, mert úgy érezte, hogy a kisbefektetőknek megajánlott ár nem tükrözte megfelelően a cég értékét. Elek Péter, a Dialóg Befektetési Alapkezelő Zrt. befektetési igazgatója egykoron, korábbi munkahelye színeiben maga is megpróbált a vételi ajánlat ellen menni, most hét év elteltével megnézte, hogy mi is történt azóta a társasággal. Azt találta, hogy a kanadai anyacég részvénygrafikonja ritkán látható nagy sikert mutat. Az elmúlt öt évben a társaság részvényei 2,6 kanadai dollárról, 54,5 kanadai dollárig emelkedtek, ami még akkor is egészen elképesztő teljesítmény, ha az autóipari beszállítóknál 2008-2010 valóban egyfajta mélypont volt.

Ráadásul az angolszász elemzésekből az is kitűnik, hogy bár maga az anyacég otthon is jól muzsikál, de az egyik fő hajtóerő, éppen az orosházai gyártás. A társasági jelentésekből és a Bisnode cégregisztrációs rendszerből az is kiderül, hogy magyar Linamar 2009 év végétől duplázta a munkavállalói létszámát, miképpen a forgalom is 22,7 milliárd forintról 40,7 milliárd forintra nőtt (utóbbi adat 2012-es). Természetesen a főtulajdonos a távozás idején nem láthatta előre a dicső jövőt, de a Linamar sztorija is, sok egyéb magyar tőzsdei céghez hasonlóan azt példázza, hogy a céget legjobban ismerő szakmai főtulajdonos, egy tőkepiaci szempontból inkább nyomott, kedvetlen időszakban, jelentős információs túlsúllyal kivásárolhatja a többieket, és bizony nem ritka, hogy az ilyen cég a távozás után feltámad.

A Linamar-sztorit keresse a Figyelő hetilap 2014/19. számában.

 

Kapcsolódó cikkek