Budapestről egyelőre csak charter járatok indulnak, de Bécsből egyéni utazással is könnyen el lehet jutni, és az országon belüli repülőutak ritkán kerülnek 15 ezer forintnál többe. A Tunisair belföldi járataival nem árt azonban az óvatosság, a két-három órás késések és az információ hiánya mindennaposnak számít.

A 2011-es arab tavasz után Tunézia idegenforgalma komoly nehézségekkel küzdött, de mára ismét ez az egyik legbiztonságosabb afrikai ország. Idén még jó áron lehet Djerba szigetén hoteleket foglalni, néhány éven belül azonban ismét teljes lesz a kihasználtság, így megéri időben elindulni. De nem csak az all inclusive szállodákban érdemes nyaralni, az ország igen változatos tájat is érdemes bejárni. Különösen a frekventált turistaparadicsomoktól távol fogadják nagy örömmel az utazókat, ahol még ma is kevés a látogató. Ezeken a helyeken ráadásul jóval olcsóbb az étel és a szállás is. Az arab, mór, beduin, zsidó, olasz, francia hatásokra és bevándorlókra visszavezethető tunéziaiak igen befogadóak. Mivel az első arab és afrikai ország voltak, akik eltörölték a rabszolgaságot 1846-ban, számos fekete-afrikai országból menekültek ide. De a líbiai polgárháború után is sokan költöztek ide.




A hazánknál másfélszer nagyobb, 11 milliós országban nem csak a tájak, de a kultúra és a szokások is nagyon különbözőek. A muszlim ország arról híres az arab világban, hogy itt a leginkább emancipáltak a nők, egyenjogúságukat az alkotmány is kiemeli. A mostani elnökválasztáson női jelölt is indul, ami sok térségbeli országban elképzelhetetlen lenne. Az igen toleráns országban az is feltűnő lehet, hogy kevesebb tradicionális fejkendőt viselő asszony találkozhatunk, mint számos nyugat-európai nagyvárosban. Az emberekkel is könnyű szóba elegyedni, már csak a nyelvi nehézség jelenthet problémát. A hivatalos arab és francia mellett a fiatalok közül sokan tudnak angolul, de a turistaközpontoktól távolabb már egyre kevesebben. Meglepő módon németül viszont sokfelé elboldogulni.

Egy körutazást érdemes az északi területen kezdeni. A főváros egy mediterrán modern nagyváros, ahol érdekes kulturális programok is bőven vannak. Carthago romjai a városon belül is fellelhetőek, de az ókori építményeknek még ma is van funkciója. Egy öt éves szárazság után 160 km hosszú vízvezeték rendszert építettek a rómaiak a hegyekig, amiből 24 km-t a mai napig is használnak. A régi és az új keveredése egyébként is jellemzi a várost, az elővárosokkal 3 milliós metropoliszt metrók, villamosok és elővárosi vasutak és négysávos autópályák kötik össze.

A legnagyobb multinacionális cégek irodáitól pár kilométerre található Sidi Bou Saidot a helyiek a világ egyik legszebb falvaként emlegetik, ahova hétvégéken és ünnepnapokon rengetegen ki is látogatnak. A helyi Szentendre házai mind fehérre és kékre vannak festve, és a mai napig megőrizték a mór építészeti emléket, kávézóiból gyönyörű kilátás nyílik a tuniszi öbölre. A település a középkorban stratégiai jelentőségű volt, könnyen meg lehetett figyelni a kikötőt és időben biztonságba lehetett menekülni a kalózok elől. A helyi házak az évszázados tradíciókat máig megőrizték. A belső udvarok kintről nem is látszanak, de nyitott ajtónál is kevés tárul fel, a kapukat ugyanis csak ünnepi alkalmakra nyitják ki, egyébként az ezekbe épített alacsony ajtókon közlekednek, ami a kíváncsi tekintetektől megóvja a házat, de a belépőt is főhajtásra és így tiszteletadásra készteti. A gyarmati korban az sűrű rácsozású erkélyeknek vették hasznát, mert ezekből bár kilátni, a házban lévő rejtve marad.

A Karthágó látképből kiemelkedik a Szent Lajos székesegyház, amit a francia gyarmatosítók emeltek, ami 1890-re készült el. A francia király 1270-ben érkezett Tunéziába, hogy megtérítse a keresztény hitre a muszlimokat, ám megérkezése másnapján meghalt. Ha a kereszténységet nem is sikerült elterjeszteni, a francia nyelvet mindenki beszéli, viszont emiatt kevesebben tudnak angolul. Ezen területen is van már változás, a francia és arab mellett ma már az első idegen nyelv az iskolákban az angol, és negyedik nyelvet is kell a középiskolában tanulni.




Az ország déli részén található oázisok a helyi turisták körében nagyon népszerűek, de még csak kevés külföldi fedezte fel őket. Tozeur egy kiszáradt sós tó mellett fekszik, és egy 400 ezer pálmafából álló, a 13. század óta létező oázis. Innen származnak a legjobb minőségű datolyák. A régiót éltető gyümölcsnek múzeumot is építettek, ahol az oázisok sokszínű élővilágát is meg lehet ismerni, és meg lehet kóstolnia datolyából készült lekvárokat, mézeket és szirupokat. A pálmafák árnyékában fügét, banánt, szedret de zöldségeket is termelnek. A vízellátást az akár 2,5 km mély kutak biztosítják, ahonnan azonban termálvíz tör felszínre, így azt napokig, sőt hetekig is hűteni kell. A források mellett akár fürdeni is lehet a kénes vízben, bár ezek igen természet közeli fürdők, egyáltalán nincsenek kiépülve.

Tozeurben a Grand Hotel előtt állva és az arab belvárosi medinában elveszve akár úgy is érezhetjük, hogy Rejtő Jenő kalandorai bármikor szembejöhetnek. A sivatagi országrész érdekessége, hogy rengeteg félbehagyott házat látni. Mivel a homokos tájban a földnek nem igen van értéke, és az építőanyag is olcsó, sokan kezdenek bele az építkezésbe, ám a közművek, különösen a víz bevezetése már drága lenne, és inkább felhagynak a munkákkal. A tradicionális építészetet pedig úgy próbálják fenntartani, hogy ma már kötelező minden épület legalább harmadát a helyben agyagból és vályogból készült apró téglákkal díszíteni. Egyébként egész Tunéziára jellemző, hogy egy ház sosem készül el, vagy a díszítésen vagy a bővítésen szinte mindig dolgoznak. Kellemetlen még, hogy nejlonzacskóval és üdítősüveggel mindenhol találkozni a természetben, de már megjelentek az első szelektív hulladékgyűjtők, remélhetőleg javulni fog a helyzet.

Tozeur egy kiszáradt sós tó mellett fekszik, amin keresztül egy főút is keresztül halad. Igazán érdekes látványt nyújt a fehér só és a sivatagi homok keveredése. A tó túloldalán, Douznál már a sivatag kezdődik, számos karaván kiindulópontja. Tevéket, pontosabban dromedárokat itt mindig lehet találni, de szaharai dzsip és gokart túrákra is be lehet nevezni.

ÉLŐ FILMDÍSZLETEK

Tozeurban számos hotelkomplexum van, ahol pálmafák árnyékban lehet a medencékben hűsölni, ám mégis más vonzza ide a legtöbb külföldi turistát. Itt fogatták az Indiana Jones és az Angol beteg mellett az első három Star Wars filmet a 70-es években. A leglátványosabb mégis az 1999-es Baljós Árnyakhoz épített Mos Espa falu, ahol tucatnyi ház található, kiváló fényképezkedési helyszínt nyújtva. Ez egyébként Tunézia legmélyebb pontja, 60 méterrel a tengerszint alatt. A kiszáradt tengerfenékre a Szaharából egyre több homokot fúj a szél, így időről időre ki kell hordani a fából készült párologtató tornyok és a kunyhók közül. A díszleteket helyi árusok vették birtokba, akik még kenyeret is sütnek a fából ácsolt épületekben. A dromedárok és beduinok között masírozó birodalmi rohamosztagosok igazán egyedi látványt nyújtanak. A helyszínre külön utat is építettek a 10 percnyi útra lévő legközelebbi településről. Az alábbi videót a tunéziai Csillagok háborúja rajongók készítettek az eredeti helyszíneken:


Nem csak a filmrajongók fedezik fel a filmhelyszíneket, hanem a Tunéziai Turisztikai Hivatal is, amely minket is meghívott az országba, és egyben az első nemzetközi Star Wars találkozóra. Az eredeti helyszínen több tucatnyi elhivatott német rajongó több ezer eurós jelmezekben élte át kedvenc filmjének hangulatát. Az ilyen filmfanatikusok pedig segítenek a tunéziaiak szerint a sivatagi turizmus fellendítésében.

A legelhivatottabbak nem csak szórakozni járnak Tunéziába, hanem gyűjtést is szerveztek Luke Skywalker kunyhójának felújítására, az 1976-es forgatásra készült iglut ugyanis a film elkészülte után lebontották, majd a 2002-es A klónok támadása előtt újra felépítették, ám akkor állva is hagyták a rajongók legnagyobb örömére. A sivatagi viharok viszont nagyon megrongálták. Négy éve rajongók egy társasága 10 ezer dollárt gyűjtött össze, és felújította az ikonikus helyet a Save Lars projekt keretében. 

Az igluból azonban nincs lejárat a filmbéli Beru néniék házába, a valóságban az száz km-re fekszik Matmatában. A trogloditának hívott süllyesztett házra annyian voltak kíváncsiak, hogy hotellé alakították át, ám fénye erősen megkopott, és ma már alig-alig száll meg benne valaki. Különösen, hogy több jó minőségű és új szállodát alakítottak ki trogloditákból. A környéken a mai napig ezer éves tradíció szerint építik a bereberek a földbe vájt házaikat. A köves sivatagi hegyvidéken a házak láthatatlanok voltak az ellenség számára, és emellett a légkondicionálást is kiválóan megoldották, télen-nyáron 18 Celsius fok van a kinti akár 50 fokos kánikulában vagy a téli mínuszok idején is. A látszólag teljesen kopár vidéken is meg lehet élni, a kopár hegyeken kis teraszokon termelnek a helyiek.

Aki nem akar nagyobb túrákra indulni, és a tömegturizmus központjában, Djerba szigetén marad, az is találkozhat számos érdekességgel. Már a szigetre vezető út is különleges, hiszen annak töltését az időszámítás előtti második században készítették, bár akkor stratégiai fekvése miatt volt fontos az olajfákban is gazdag sziget, és nem a kikapcsolódás miatt. Djerba szigetén az El Ghriba zsinagóga igazán különleges, mivel a zsidó és az arab, mór építészet keveréke. A fehér falú és kék díszítésű épületről nem is gondolnánk kívülről, hogy vallási épület. Tunéziába már az időszámítás előtti 5 század óta élnek zsidók, de Európából, különösen Spanyolországról és Olaszországból is sokan menekültek ide a középkori üldözések elől. A legenda szerint a templom alapjai a lerombolt jeruzsálemi templom a kövein állnak.

A szigeten az olívabogyókból korábban házilag sajtolták az olajat, és számos omladozófélben lévő régi sajtolót még fel lehet keresni. A hagyományos foglalkozások közül azonban a fazekasság még mindig él, nem kis részben a turistáknak köszönhetően. Körutunk során azonban a legfurcsább az volt, hogy a világ szinte minden nyelvét felismerő árusuknak mennyire más-más szavakat tanítottak meg a magyar utazók. Van ahol doktor Bubót kiabáltak utánunk, de Majka papa is terítékre került, azonban a szervusz vízibusz valamiért a legnépszerűbb magyar turista-mágnes a bazárosoknál.

Kapcsolódó cikkek