Annak ellenére, hogy a nyugati országok gyakorlatilag a tudatlanság fátyla mögül döntöttek a 2004-es új tagok felvételéről, hiszen nem tudhatták, ezek milyen problémákat hoznak magukkal, a közösség alapvetően jól megemésztette ezt az aktust - mondta Christian Lequesne. A Párizsi politikatudományi Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Központjának igazgatója szerint a tagság a jó kormányzás, a fokozott nemzetiségi politika, az európai értékrend, a szabad piaci mechanizmusok, és a biztonságpolitikai integráció kiterjesztésével biztonságot és stabilitást hozott Kelet-Közép-Európa országainak.

„Hogy a gazdasági válság, és az abból való kilábalás milyen tanulságokat tárt föl a keleti bővítés sikerét illetően, az a nüanszok kérdése, hiszen nem minden államot érintett olyan súlyosan a krízis, mint Magyarországot. Ezáltal a bővítés politikai-gazdasági sikere nem ítélhető meg ebből a szempontból." Ezzel szemben Lequesne kiemelte, hogy az olyan intézményi átalakítások révén, mint a bolognai-folyamat, vagy a készülő európai monetáris politika, olyan egységesítés valósul meg az EU-ban, amely lehetővé teszi a négy szabadság érvényesülését és a jogállamiság erősödését, melyek a prosperitás alapját jelentik. Példaként említette az innováció kérdését, hiszen a szervezet közösségi jellegéből adódóan könnyebben, általánosabban terjednek el a K+F különböző vívmányai, ami a felzárkóztatás egyik fő pillére lehet.

Az aktuális politikai környezetről, főképp az ukrán válságról szólva Christian Lequesne kiemelte, az Uniónak a soft power nyelvén kell megszólalnia, nem pedig katonai eszközökben gondolkodnia, ahogy azt sok kritikus elvárná egy ekkora konglomerátumtól. Ugyanez a technika kell hogy érvényesüljön a közösség belső kommunikációjában is, és ha valamiben, akkor ennek a nyelvnek az ismeretében vannak elmaradva Közép-Európa államai. Ez alatt a best practice egymástól való átadását-átvételét, a tiltás és explicit szabályozás nélküli összhang megteremtését kell értenünk, hiszen ahogy Pogátsa is kifejtette, Magyarország is csak a konkrét kritériumoknak próbál eleget tenni, az implicit követelményeknek nem, ami nyilván konfliktusokhoz vezet.

Ennek volt tökéletes példája a Nyugat-magyarországi Egyetem szakértője szerint a médiatörvény esete is, amikor a rengeteg Uniós kritika közepette minimális változtatás is elegendő volt annak nemzetközi elfogadásához. Mindezek a problémák Pogátsa szerint az EU alkotmány hiányából, és így a szervezet normákat kikényszerítő képességének hiányából fakadnak.

Pogátsa Zoltán úgy vélekedett, „mivel nem csak ezek az értékek, de a bővítés célja, és az EU finalitása sem volt kimondva, szinte lehetetlen egységes értékelést kialakítani a bővítésről". Hozzátette, amíg a populizmus uralja a politikai retorikát és a közéletet, addig nem is fogunk tudni a lényegi kérdésekkel foglalkozni, ehhez pedig a keleti országoknak is meg kell értenie a soft power nyelvét.

Mindez ugyanúgy vonatkozhat a csatlakozáshoz fűzött túlzott, kánaáni bőséget vizionáló várakozásokra, amelyek a csalódottság nyomán euro-szkepticizmusba és EU-ellenességbe fordultak, vagy épp az Orbán-kormány szabadságharcos attitűdjére is, amellyel minden EU-s kritikára reagál a jobboldal. Ezek a tünetek pontosan azt mutatják, hogy a csatlakozott országok, így Magyarország sem értik még a soft power nyelvét, ami pedig hozzájárul a kompromisszumkészség, és az egységesség gyengüléséhez.

A bővítés sikerét illetően Lequesne is kiemelte a túlzott várakozások csalóka hatását, elismerve, hogy bár a bér-konvergencia nem eléggé, az ár-konvergencia pedig ehhez képest túl erősen valósult meg Kelet-Közép-Európában, és mivel a foglalkoztatás szintje sem éri el a nyugati legalacsonyabb adatot, mindez nagyban érezteti hatását az életszínvonalban. A CERI igazgatója azonban felhívta a figyelmet, hogy ez egy organikus fejlődési folyamat, és a tagság nélkül jóval rosszabb lenne a helyzet. Sőt, ahogy nyilatkozott „Bulgáriában is sokkal rosszabbak lennének a körülmények a közösség ténykedése, és hatása nélkül, pedig elvileg ez a terület nem is képezne EU-s feladatot". Az EU eszerint „afféle vészjelzőként" tereli tagjait, késztetve őket a kellő intézményi és szabályozási rendszer kialakítására, ami hosszabb-rövidebb távon garantálhatja a gazdasági és társadalmi fejlődést.

Kapcsolódó cikkek