A modern üzleti korforgás általános szabályának, de akár törvényének is tekinthetjük, hogy a kríziseket rendre a munkások szenvedik meg a legjobban, s utolsóként részesülnek a fellendülésből is. A Demos kutatóintézet sokkoló adatai szerint 2012-ben a gyorséttermek legfelső vezetői 1200-szorosát keresték átlagos munkavállalóik fizetésénél. A jövővel kapcsolatban azonban még drámaibb képet festenek, hiszen az új állások jellemzően az ilyen szélsőségesen egyenlőtlen iparágakban jönnek létre, tovább növelve ezzel a társadalmi szakadékot.

Amerika történetét végigkíséri a tőke és a munkaerő egyensúlyáról folytatott vita. Az alapító atyák állásfoglalásai után egészen marxista tézist fogalmazott meg Lincoln is 1861-ben: „A munka fontosabb a tőkénél és elsődleges szempontként kell számításba venni." Az egyenlőtlenséget nem elegendő redisztribúcióval (adók, szociális programok) kezelni, predisztribúcióra van (magasabb bérek és a munkások tőketulajdonlása révén) szükség.

A minimálbér-emelés része a megoldásnak - fogalmaz Catherine Ruetschlin, a Demos elemzője, ráadásul a magasabb rendelkezésre álló jövedelem ösztönözné a keresletet és így a gazdaságot is felpörgetné. A kritikusok viszont azzal érvelnek, hogy a magasabb bérek mellett mérséklődne a munkavállalási hajlandóság, bár ezt egy 64 tanulmányból álló tematikus kutatás egyetlen megállapítása sem támasztja alá.

A program második pillére a munkások részvénytulajdonlása, ami garanciát jelentene arra, hogy az alkalmazottak igazságosabban osztozhassanak a pénzpiaci műveletekből származó robosztus hasznon. Napjainkban az amerikai munkavállalók 47 százaléka vesz részt valamilyen formában nyereségrészesedési programban - természetesen a ranglétre alján elhelyezkedők itt is alulreprezentáltak.

A tulajdonlás demokratizálásának számtalan módja lehetséges, melyek közül a legkézenfekvőbb a tőkejövedelmek progresszív adóztatása, amivel megelőzhető annak koncentrációja. A lépés legfontosabb hatása azonban, hogy általa a munkások maguk is „kapitalistákká" válnak, amit a liberális Robert Solow és a konzervatív James Pethokoukis egyaránt sürgetnek. Egy másik népszerű eszköz lehet a bébikötvények bevezetése, amelyek szerény tőkét biztosítanának az állampolgárok számára, amit a felnőttkort elérve oktatásra, vagy lakáscélú költségek finanszírozására fordíthatnak.

Sean McElwee New Yorkban élő író, kutató.

Kapcsolódó cikkek