Miután a koszovói politikai patthelyzet az önálló koszovói hadsereg megalapítása körüli parlamenti viták során nyilvánvalóvá vált, annak feloldásaként június 8-án előrehozott választások lesznek Koszovóban - igaz, csupán néhány hónappal az eredeti dátum előtt.

A 120 fős parlamentben a kisebbségeknek 20 hely van fenntartva (10 a szerbeknek, 10 a többieknek, leginkább romáknak és bosnyákoknak), de a szabályozás sajátosságai miatt, ha egy közösség pártja eléri, vagy meghaladja a számukra - nagyvonalúan - meghatározott szavazatszámot, az albán pártok rovására, több mandátumot is szerezhet.

Éppen emiatt fontos kérdés, hogy a koszovói szerbek elmennek-e szavazni. Belgrád hosszú időn keresztül a koszovói intézmények bojkottjára szólította fel a Koszovóban élő szerbeket, ám az egy évvel ezelőtt, Brüsszelben aláírt szerb-koszovói megállapodás után éles fordulat következett be Belgrád hozzáállásában, és a tavaly novemberi helyhatósági választásokon már a részvételt javasolta, illetve a szerb költségvetés által fizetett alkalmazottaktól, akik leginkább az egészségügy és az oktatás intézményeiben dolgoznak, egyenesen elvárta a politikai aktivitást.

A mostani választással kapcsolatban azért merült fel a bojkott kérdése, mert a koszovói szerbek sérelmezték, hogy a független Koszovó címere szerepel a szavazólapokon, illetve nincsenek szerb megfigyelők a szavazóhelyeken. Belgrád azonban élt a helyi szerb közösség felett gyakorolt befolyásával, így, ha a szerbek nagy része részt vesz a választáson, a szerbség egyetlen listára tömörült politikai erői akár komoly frakciót is tudnak majd alapítani a pristinai parlamentben.

Ez már csak azért is valószínű, mert a koszovói albán politikai tér meglehetősen fragmentált, az előrejelzések az öt parlamentbe jutásra esélyes pártból négyet is a 11 és 30 százalék közötti mezőbe sorolnak. Érdekes ugyanakkor, hogy a négyből három párt is jobbközép orientációjú.

A legnagyobb támogatottsággal, a felmérések szerint 30 százalékkal Hashim Thaçi jelenlegi miniszterelnök pártja, a Koszovói Demokrata Párt (PDK) rendelkezik, bár a 2010-es választás óta valamennyit csökkent támogatóinak száma. Thaçi óriási sikere, hogy normalizálta a Szerbiához fűződő kapcsolatokat, aminek következménye, hogy a koszovói szerb kisebbség valamilyen szintű integrálása is megkezdődhetett a társadalomba - mindez előfeltétele annak, hogy Koszovó EU-s jövőjéről egyáltalán el lehessen kezdeni gondolkozni.

Más tekintetben ugyanakkor nem volt ennyire sikeres: bár a kormány szívesen büszkélkedik azzal, hogy 1999 óta a GDP összesen 87 százalékkal bővült, ezt az utca embere nem feltétlenül érzi. A lakosság csaknem harmada a szegénységi küszöb alatt él - a szegénység mértékét jól illusztrálja, hogy a szomszédos Albániában is csak fele akkora ez a mutató. A kormány a maga eszközeivel megpróbált segíteni a helyzeten, ezért az állami alkalmazottak fizetését jelentősen emelte, de a kifizetések hamar megroppantották a költségvetést, ami általános adóemeléshez vezetett, tovább rontva az eleve alacsony befektetői kedvet.

A külföldi befektetések elmaradásának legjelentősebb oka természetesen Koszovó továbbra is bizonytalan nemzetközi státusza (Koszovó függetlenségét a világ államainak fele nem ismerte el, köztük Oroszország, Kína, illetve az EU 5 tagállama, Spanyolország, Szlovákia, Románia, Görögország és Ciprus), de nem messze marad le ezen a listán a korrupció sem - ez ellen a mostani kormány sem tudott érdemben fellépni. Koszovó 2013-ban is csak a szégyenteli 113-ik helyig jutott a legkevésbé korrupt országok világranglistáján (ahol Szerbia és Bosznia holtversenyben a 72-ikek, Görögország a 80-ik).

A PDK szavazóinak számát csökkentheti, hogy nemrég két ismert PDK-s politikus, Fatmir Limaj és Jakup Krasniqi szakítottak Thaçival, és Koszovói kezdeményezés néven (Nisma per Kosoven) önálló pártot alapítottak.

A PDK után a legnagyobb ellenzéki párt következik, a 26 százalék körüli szavazatra számító, besorolható Koszovói Demokratikus Liga (LDK). Az LDK jelentősen erősödni tudott az elmúlt időben, a novemberi önkormányzati választás nagy nyertesének számít, még akkor is, ha vezetője, Isa Mustafa éppen a fővárosban, Pristinában nem tudott győzni.

A PDK és az LDK programja között nincsenek lényeges különbségek, mind a két párt alapvetően rengeteg munkahelyet akar teremteni és persze harcolni a korrupció ellen.

A két párt között nem politikai, inkább történelmiek az ellentétek: az LDK-t még az az Ibrahim Rugova alapította, aki politikai eszközökkel, passzív ellenállással harcolt Koszovó függetlenségéért, míg a PDK alapítói a fegyveres ellenállás vezéralakjai voltak. Thaçi egyébként bejelentette, hogy győzelme esetén felajánlja az együttműködést az LDK-nak, akik azonban hallani sem akarnak erről, és inkább a mérleg nyelvének számító, 11 százalékra képes AAK (Szövetség Koszovó Jövőjéért) párttal lépnének koalícióra, leváltva Thaçit és a PDK-t.

A PDK és az LDK korábban pedig már kormányzott együtt - a függetlenség 2008. februári kikiáltása után nagykoalícióban vezették az újszülött államot 2010-ig.

Az öt biztosan a parlamentbe jutó albán párt közül egyedül a Vetëvendosje! (Önrendelkezést!) nevű formáció számít baloldalinak. A nagyrészt fiatalokból álló mozgalom kezdetben elitellenességéről és utcai akcióról híresült el. Például amíg az ENSZ irányította Koszovót, a fehér, UN feliratú terepjárókat gyakran összegraffitizték, az UN elé és mögé betűket írva FUND-ra egészítették ki a feliratot, ami albánul azt jelenti, hogy „vége".

Mára a párt megkomolyodott, de továbbra is alapvetően rendszerkritikus, egyenlő távolságban a két nagy párttól. Bár az LDK nagyon is szívesen meghívná őket egy alakuló kormánykoalícióba, a Vetëvendosje! erre aligha lesz kapható, és megmarad ellenzékben. Népszerűségüket bizonyosan növeli az új pristinai polgármester, a vetëvendosjés Shpend Ahmeti, akinek a polgármesteri szék elfoglalása utáni első teendője a pozícióhoz járó Audi luxusterepjáró elárverezése volt, munkájának eddigi leglátványosabb része pedig az engedély nélkül felhúzott pristinai épületek könyörtelen lebontatása - hadüzenet a korábbi városvezetés mutyijai ellen.

A mindössze 36 éves, harvardi végzettségű, korábban a Világbank egyik helyi vezetőjeként tevékenykedő Ahmeti népszerűsége miatt a Vetëvendosje! egészen megközelítette az LDK-t, jelenleg már 16 százalékra mérik.

Bár a pártvezetők számára nagy a tét a választáson (amelyikük veszít, annak párton belül meginoghatnak a pozíciói), az igazi tét Koszovó számára a választások tisztasága. Bár a novemberi helyhatósági választások különösebb problémák nélkül folytak, emlékezetes még a 2010-es választás, ahol a megfigyelők komoly rendellenességekről számoltak be: akkor a szavazó urnák 45 százalékáról derült ki, hogy illetéktelenek hozzáfértek a bennük lévő szavazólapokhoz.

Ennél is nagyobb probléma lehet azonban a pártok belső, demokráciahiányos működése: a vidéki szervezeteket gyakran helyi oligarchák irányítják, a jelöltek pedig nem annyira politikai karrierjük részeként válnak képviselő-jelöltekké, hanem esetenként a helyi hatalmasságok lefizetésével - a közéletbe pénzért bekerült friss politikusoktól aztán a parlamentben sem lehet komoly szakmai teljesítményt elvárni. A helyi erős emberek ráadásul a választókat is befolyásolni tudják, egy-egy szegényebb körzet legnagyobb munkaadója például alkalmazottainak, illetve azok családtagjainak a szavazataival saját emberét -általában családtagját, rokonát- juttatja a törvényhozásba, az adott politikai párton túl saját érdekei képviseletére.

Ha a vasárnapi választáson újra felmerül a kétség a szavazás tisztasága felől, akkor az új kormány jelentős morális teherrel, megkérdőjelezhető legitimációval kezdheti meg munkáját, ami egész Koszovóra káros lenne.

 

Kapcsolódó cikkek