Sepp Blatter, a FIFA elnöke csodálja a világbajnoki trófeát. Csalás és korrupció következmények nélkül

Fotó: PAULO WHITAKER, REUTERS

A foci globálisabb játék bármely más sportnál. Az emberiség csaknem fele követi majd nyomon legalább részben a június 12-én kezdődő viadalokat. Így igazán szomorú, hogy a játék legalább akkora árny alatt kezdődik, mint a Maracana stadion. Erős a gyanú, hogy Katar megvesztegette a nemzetközi szövetséget, a FIFA-t, hogy megkapja a 2022-es világbajnokság rendezési jogát.

A focival kapcsolatban egy sor erős kérdés vetődik fel. Ki a búbánat gondolta komolyan, hogy jó ötlet az arab nyár kellős közepén futballmeccseket rendezni? Miért van az, hogy a labdarúgás a technika bíráskodásba való bevonása terén fényévekkel elmarad mondjuk a rögbi, a krikett vagy a tenisz mögött? És vajon miért van az, hogy a világ legnagyszerűbb játékát Sepp Blatter 1998-as FIFA-elnökké választása óta középszerű vezetők irányítják? Bármilyen más szervezetnél ezeket a vezetőket ekkora botrányok simán elsöpörték volna.

MOCSKOS ÜZELMEK
Számos rajongót ez nem is igazán érdekel. Maga a játék sokkal jobban foglalkoztatja őket, mint az azt vezető kövületek. A focirajongók azonban tévednek, ha azt hiszik, hogy mindennek nincsenek következményei. A magas szinten folytatott korrupció nehezebbé teszi a pályán zajló sötét ügyek kezelését is. A mostani vébén akár egymilliárd dollár értékben is köthetnek fogadásokat egy meccsre. A külső nyomásnak engedve a FIFA néhány tisztességes embert, köztük az etikai kérlelhetetlenségéről híres Mark Piethet is bevonta a vezetésbe. De ki venne komolyan bármiféle reformfolyamatot egy olyan szervezettől, amelynek Sepp Blatter az arca?

A nemzetközi szövetség üzelmeinek haszonélvezői a rendező országok is. Ha korrupt egy politikai vezetés, akkor egy nagy sportesemény jó alkalom arra, hogy a haverok zsíros megbízásokat kapjanak. A foci esetében szó lehet elmaradt haszonról is. A játék jelenleg nem annyira globális, mint amennyire lehetne. A labdarúgás egyelőre nem tudta meghódítania világ három legnagyobb országát, Kínát, Indiát és Amerikát. Az Egyesült Államokban ugyan játszani játsszák, de nézni nem nézik. Kínára és Indiára pont az ellenkezője igaz.

A FIFA védelme érdekében annyit persze el lehet mondani, hogy a három nagy állam sporthagyományai és kultúrája megnehezíti a hódítást. Van azonban előrehaladás. Azok az amerikaiak, akik elsőként, gyerekkorukban kezdték el az európai focit, mostanában adják azt tovább az ő gyerekeiknek. A FIFA svájci főhadiszállása körül szálló romlott levegő azonban aligha lesz vonzó például a kínai fiataloknak, akiknek épp most lett elegük az egészből a saját ligájukban történt korrupció és bundameccsek miatt.

EGY SEPP NÉLKÜLI VILÁG
Jó dolog lenne megszabadulni Sepp Blattertől, de ez nem oldaná meg a FIFA szerkezeti problémáit. A szövetség ugyan jogilag egy svájci nonprofit szervezet, de valódi felelős vezetője nincs. Azok, akik elszámoltathatnák, a tagországok szövetségei, függnek a központi pénzeszsáktól. Egy rivális nemzetközi szövetség létrejötte valószínűtlen. Így a FIFA természetes monopóliumnak tekinthető. Márpedig egy ilyen szervezetet szabályozni és ellenőrizni kellene. Ezt azonban a FIFA elutasítja. Svájcnak vissza kellene vonnia a szervezettől annak kedvező adózási státusát. A szponzoroknak nyomást kellene gyakorolniuk rá, hogy sokkal erősebben legyen jelen a technika a bíráskodásban. Elsőként jöhetne például az, hogy minden megítélt gólt és büntetést visszanéznek videón.

A legkeményebb dió azonban a helyszínek kiválasztási folyamata. A közgazdaságilag is racionális megoldás az lehetne, ha mindig az aktuális világbajnok kapná 8 évre a következő vébé rendezési jogát. Ám meglenne az a lehetősége, hogy azt aukción eladja a legtöbbet ígérőnek. Ez a megoldás a nagy futballnemzeteknek kedvezne.

Sajnos azonban a focirajongók romantikus nacionalisták, nem pedig logikusan gondolkodó közgazdászok. Így javaslataink megfogadásának kevesebb az esélye, mint annak, hogy Anglia megnyeri az idei vébét. Egy aprócska lépés azonban mégis az lehetne a helyes irányba, ha meghatározott rend szerint váltanák egymást a földrészek. Ez legalább az interkontinentális korrupciónak elejét vehetné. Mindebből azonban semmi nem valósul meg, ha nem lesz változás Zürichben.

Kapcsolódó cikkek