Ha tudományos cikket írnánk, akkor minden bizonnyal olyasmivel kezdenénk, hogy a Hajós-Bajai borvidék alig kőhajításnyira található a nála jóval megbecsültebb Szekszárdtól, s bár sokan tévesen lealföldiborozzák az ottani italokat, ezt nagyon rosszul teszik. Nem mintha a Kiskunsági borvidéken csak rossz borok teremnének, ám tény, hogy arrafelé homokon nő a szőlő, míg Hajós-Baján többnyire löszös talajba kapaszkodnak a tőkék. Mindez azonban csak mérsékelten érdekli az önző fogyasztót, aki jó borokat akar inni, nem elsősorban földrajzórára ül be a pincékbe.

A funky címkéktől a pince mélyéig
Merthogy éppen arról szól a nyitott pincék mozgalom, hogy a borisszák ne a nagyáruházakban az aktuálisan funky címke vagy az akciós ajánlatok alapján döntsenek, hanem közvetlenül a termelő kancsójából döntsenek magukba pár kortyot, és úgy kötelezzék el magukat egy-egy termelő egy-egy terméke iránt. És most jön a paradox helyzet: a világ legnagyobb pincefalujában, Hajóson alig féltucatnyi pince nyitja meg kapuit a szomjazók előtt. A szabályos utcákba rendezett, nem tévedés, mintegy 1300 présház többségében kizárólag magukat boldogítják a borászkodó helyiek, a borturistáknak egy cseppnyi italt nem adnak. Nem így a nagyobb gazdálkodók, akiknek a neveivel sok fővárosi még csak ismerkedik, holott elképesztően jó áron adnak kiváló minőségú borokat.

Először az Oszvald pincéhez térünk be, ahol szép cserszegit kóstolunk, de az igazán izgalmas mégiscsak a kadarka. Az a kadarka, amiből kísérletképpen egy 60 literes faragott hordónyi készült csak, palackot még véletlenül sem látott a bor, viszont gyönyörű. Ami minket illet, semmit, még gépolajat sem töltöttünk volna abba a hordóba, aztán mégis, minden előítéletünkre rácáfol a bor. A kis családi pincészet most próbál betörni a piacra, kereskedelmi szárnyait éppencsak bontogatja, mi pedig sok sikert kívánunk nekik.

Őrült jó borok Koch Csabánál
Velük szemben régi motoros a Koch Borászat, amely Borotán - és Villányban, de erről majd később - termel őrült jó borokat. Na most, Koch Csaba vicces ember, levegővétel nélkül képes három nap és három éjjel beszélni az általa kidolgozott egyedi szőlőművelésről, nemcsak szőlősorait, de még a tőkéket, sőt, a fürtöket is név szerint ismeri, és addig nem nyugszik, amíg a gyanútlan látogatónak is be nem mutatja őket - de ha a borra kerül sor, nem ismer tréfát. Ezt nem csak mi mondjuk, de a több száz arany és champion-díj, amit hazai és nemzetközi versenyeken besöpört. Igen, igen, ismerjük azokat a borászokat, akik oklevelekkel tapétázzák ki az irodájukat, aztán találomra belekóstolunk egy palackba, és nem értjük, hogy nem szakad rá a pincefal a kérkedő borászra.

Na, pont nem erről van szó Csabánál. Nincs olyan bor - márpedig mi sokat, és rendszerben kóstolunk - ami ne állná ki a próbát. Erre figyelhettek fel Franciaországban is, a szakmai körökben magasan jegyzett Les Citadelles du Vin nemzetközi versenyen, amelynek idén Hong Kongban volt az átadó ünnepsége. Magyarországról aranyat a György-Villa, a Törley, az Eszterbauer és a Dúzsi pincészetek hoztak el - és Koch Csaba, aki különdíjat is kapott a full száraz, 2009-es kései szüretelésű Chardonnay-ja (15,5 % alkohol, magas, gyönyörű extrakt!). Nem is ez a csoda, hanem az, hogy a bort már bőven 2 ezer forint alatt meg lehet kapni.

Hókuszpókusz nélkül termel
És a sort sokáig lehetne folytatni, gyakorlatilag nincs olyan verseny, ahonnan ne raklapnyi díjjal térne haza Csaba, mégis, a vásárlók valamiért jó ár-értékű borként könyvelték el a termékeit. Ami igaz is, de ebben van egy kis lesajnálás, és ezt azért nem kéne. Mert aki hajós-bajai borászként vesz pár hektárt Villányban, majd rögtön az első komolyabb szüretével elnyeri a Villány város bora versenyt, az azért tényleg tud valamit. Például bort készíteni. Mi például 11 oldalt írtunk tele borleírásokkal, de ezzel most nem untatnánk az olvasót. A közel háromszáz éve bort termelő Koch család megértett valamit a szőlőből, és ezt minden hókuszpókusz nélkül adja tovább a fogyasztóknak.

Szinte mindegy, hogy Irsai Olivért, Chardonnay-t, kékfrankos rozét, Cabernet Sauvignont vagy kadarkát, esetleg a messze földön - és például az EU elnökség delegációi által - is elismert jégbort kóstolunk, szép, tiszta borok köszönnek vissza a pohárból. Sőt, a közel 40 féle termékből, a mintegy 800 ezer palackból bárhova nyúljunk, nem fogunk rosszul járni. A sors iróniája, hogy e sorok írójának az a Patrónus merlot tetszett a legjobban, ami a szekszárdi Görögszó dűlőből vásárolt szőlőből készült, és nem saját címkével, hanem a CBA Patrónus sorozatának (kékcímkés) tagjaként forgalmazzák. A bort - szerény véleményünk szerint - kábé harmadáron lehet megvenni. Siessenek, mi szóltunk.

 

Kapcsolódó cikkek