Fényesen ragyog a lengyel csillag
Figyelő Online
- Sárvári Balázs
2014.07.01 17:59
Lengyelország második aranykorszakát éli, aminek a most kirobbant közpolitikai botrány akár véget is vethet - számol be az éltanuló eredményeiről a The Economist. Az országértékelésből kiderül, hogy ha az EU többi tagországa csak megközelítőleg teljesített volna úgy, mint a lengyelek, most biztosan nem lennénk ekkora pácban.
A polgárok bizalomvesztése az EU-val szemben megmutatkozott a tavaszi választásokon. Nagyjából 40 százalékuk vette csupán a fáradtságot, hogy leadják voksukat, s közülük minden harmadik Európa-ellenes, vagy populista pártokat választott. Majd a hatékony válaszlépésről szóló vita helyett arról kezdtek tanácskozni a döntéshozók, hogy a meglehetősen régi vágású Jean-Claude Juncker-e a megfelelő személy az Európai Bizottság vezetésére.
Ebben a melankolikus időben egyetlen ország dacol csupán az Európai Unió egészére kiterjedő depresszióval. Lengyelország a Szovjetunió bukása óta a kontinens leggyorsabban fejlődő országa. Egyedüliként kerülte el az EU-tagok közül, hogy a válság alatt recesszióba süllyedjen. Külkapcsolatait soha nem látott szintre emelve, mindkét óriás szomszédjával, korábbi megszállójával, azaz Németországgal és Oroszországgal is nemzetközi megállapodások sorával stabilizálta. Lengyelország valamennyi európai ország számára tartogat tanulságokat.
Elsőként a Leszek Balcerowicz pénzügyminiszter által választott gazdasági sokkterápiának köszönhető, hogy a lengyelek olyan országokat is maguk mögé tudtak utasítani, mint a fejlett ipari hagyománnyal rendelkező Csehország. A többi felszabaduló ország általában a finomabb, óvatosabb utat járva adaptálta a szabad piacot. Ezzel szemben a lengyelek gyakorlatilag egy éjszaka alatt megnyitották piacaikat a külkereskedelem előtt, az árakat szabályozó állami kontroll megszűnt, garantálták a zloty átválthatóságát, megkezdték a privatizációt és leépítették az állami cégek dotációját. A valamennyi állampolgár számára fájdalmas lépések 15 százalékkal szakították be a GDP-t, ám ezzel meg is ágyaztak az 1992-től a mai napig tartó dinamikus növekedésének.
A legnagyobb fegyvere az EU-tagság hatékony kihasználása volt. A strukturális és kohéziós alap nyújtotta lehetőségekből szinte azonnal megkezdték a kormányzati fejlesztéseket és a transzparencia javítását. Valamennyi versenytársánál elkötelezettebben vette fel a harcot a korrupcióval. Az EU a támogatások révén is elismerte az ország megbízhatóságát, 102 milliárd eurónyi tőke folyt az országba 2007 és 2013 között. A következő, 2020-ig tartó időszakban 106 milliárd érkezik majd hozzájuk.
A legáltalánosabb leckében, a kitartásban is példamutatóan teljesített az ország. Ennek köszönhetően sikerült racionalizálnia a közszférára fordított összegeket, ösztönözni a vállalati és magán megtakarításokat, ezáltal a beruházásokat. Mindez elég fényes jövővel kecsegtet már, hogy a kivándorlás gyorsulásának is gátat vessen.
Marine Le Pen államfővé választása esetén megvárja a német és az olasz parlamenti választások eredményét, mielőtt népszavazást ír ki.
A jövőben akkor működhet oklevelet adó külföldi felsőoktatási intézmény Magyarországon, ha működésének elvi támogatásáról államközi szerződés rendelkezik.
Mégsem jön létre a menza cégek tervezett fúziója. Egyelőre nem vásárolja meg a Hungast Zrt. a Sodexot, mert nem teheti. A Gazdasági Versenyhivatal közbelépett.
A felrobbantott pokolgép hasonló volt ahhoz a másikhoz, amelyet később a Ploscsagy Voszsztanyija metróállomáson hatástalanítottak.