A svéd központi bank, a Riksbank az inflációs ráta csökkentésével valójában a háztartások eladósodottságát serkentette, illetve a kamatvágás tetézi a foglalkoztatottság helyzetére helyezett nyomást. Továbbra is feszült vita zajlik arról, hogy az árstabilitáshoz szükséges szint alatti alapkamat megállapítása, hogyan indokolható a rugalmas inflációkövetés tükrében.

A svéd gazdaságpolitika, így a Riksbank elsődleges célja is az árszínvonal stabilizálása mellett a teljes foglalkoztatottság elérése. A kamatvágás az inflációs célnál alacsonyabb inflációs és a hosszú távon fenntarthatónál magasabb munkanélküliségi rátát eredményez. Az elmúlt években a svéd központi bank agresszív kamatvágási politikát folytatott, amelynek célja a háztartások hitelterheinek, valamint azok kockázatának a csökkentése.

A Riksbank legfrissebb számításai szerint a jelenlegi monetáris politika előnyei jelentéktelenek a növekvő munkanélküliség és a csökkenő infláció költségeivel szemben. Valójában a háztartások adósságterhei és a hitelek kockázata megnövekedett, amióta az inflációs ráta a központi bank célkövetése és a háztartások várakozásai alatt alakult. Mindezek tovább nehezítették a svéd pénzügyi hatóság, a Finansinspektionen kockázatkezelési feladatkörét, ami önmagában tehetetlen a makroprudenciális politika alakításában.

A Finansinspektionen már meg is tett néhány műveletet a háztartási hitelek kockázatának a csökkentése érdekében: érvénybe léptette a jelzálogokra vonatkozóan az értékalapú adósságplafont, megnövelte a jelzálogok kockázatának relatív súlyát, megemelte a pénzügyi rendszer számára fontos bankok tőkére vonatkozó és likviditási előírását, valamint indítványozta, hogy a bankok személyre szabott amortizációs tervezeteket ajánljanak az ügyfeleiknek.

Az elmúlt években a központi bank kamatvágási politikájának köszönhetően az elfogadhatónál körülbelül 1,2 százalékkal magasabb munkanélküliségi ráta magas költségekhez vezetett az államháztartásban, amelyet a várakozások alatti inflációs ráta zéró körüli értéke növelt. Az inflációs célkövetés alulteljesítéséből kifolyólag, a kamatvágásnak köszönhetően két és fél év alatt a háztartások hitelállományának a reálértéke 5 százalékkal növekedett meg.

A várakozások alá süllyedt infláció közrejátszik a reáladósság bővülésében, mivel a hitelállományok konstrukciója az általános árszínvonal szintjére vonatkozik. Ezáltal hozzájárulhat egy bizonytalan pénzügyi helyzet kialakulásához, amely megnehezíti a szereplők számára az egyenlegeik feletti gazdálkodást. A tovább gyarapodó adósságterhek, az árak zuhanása iránti várakozás az aggregált kereslet csökkenéséhez vezethetnek, amely esést idéz elő az árszínvonalban is. Japán 1990-es évekbeli esete egy igazi iskolapéldája, hogy egy ilyesfajta spirálból nehéz lehet a kitörés.

A felépített érvrendszer alapján nehéz nem arra az álláspontra jutni, hogy a Riksbank kamatvágása a rossz monetáris politika Svédország számára.

Lars E. O. Svensson svéd közgazdász. A Stockholmi Egyetem professzora. Szakterülete a monetáris politika, nemzetközi kereskedelem és az általános egyensúlyelmélet.

Kapcsolódó cikkek