Van eladó kép, van rá elkülönített pénz, de az üzlet mégsem köttetett meg. A látszólagos ellentmondást a kulturális tárca legújabb magyarázata oldja fel. Állítólag azért kellett leakasztani a falról a Krisztus Pilátus előtt című képet, mert nem rendezett a jogi háttér, hogy a magyar állam megvásárolhassa azt. Ezért a kormány felkérése az igazságügyi tárca gyorsan, heteken belül kidolgozza azt. Szóval, bealudtak. Amennyiben hitelt adunk ennek a magyarázatnak. Mert sokkal több jel szól amellett, hogy csak csitítani, altatni akarják a felháborodott közvéleményt. Korábban azt kommunikálták következetesen és határozottan, hogy folyamatosan tárgyalnak a Krisztus Pilátus előtt című kép megvételéről annak kanadai tulajdonosával, a Hamilton Galériával, sőt a másik kép, a Golgota tulajdonosával is, Pákh Imre műgyűjtővel. Nos, mint most kiderült, ennek a fele sem igaz. Louise Dompierrre, a Hamilton Galéria elnök asszonya azt közölte, az utóbbi hetekben még csak telefonon sem keresték, utoljára tavasszal járt nála Halász János kulturális államtitkár, de érdemi ajánlatot akkor sem tett. Pákh Imre is megdöbbenésének adott hangot, s azt mondta a Figyelő Online-nak, tavaly abban egyeztek meg, hogy ő hajlandó eladni a Golgotát, a magyar állam pedig hajlandó megvenni, de azóta konkrét ajánlatot nem kapott.



Hogyan is kaphatott volna? Most már egyértelmű, Halász Jánosnak egyáltalán nem volt felhatalmazása, torontói útja is fölöslegesnek bizonyult, a Hamilton Galéria vezetői sem nagyon értették, mit keres ott. Miközben a kulturális kormányzat folyamatosan azt kommunikálta, hogy érdemi tárgyalások folynak, s azok befejezéséig nem adhatnak információt. Ennyit az érdemi tárgyalásokról... Egyértelműnek tűnik, jól tudták, nem köthetnek üzletet, de itthon altatták a közvéleményt. Most éppen azzal álltak elő, nyílván az országos felháborodás láttán, hogy alkotnak egy új jogszabályt, aminek hiányával ugyebár eddig is tisztában voltak, de titokban tartották. Csak remélni lehet, hogy nem ott folytatják, ahol abbahagyták. Kérdeztük Kaleta Gábort, az igazságügyi tárca szóvivőjét, hol tart a kormányrendelet megalkotása, de kitért a válasz elől, mondván, a jogszabályalkotás folyamatába nem avathatják be a közvéleményt.

Egyesek attól tartanak, ez is a taktika része, talán majd magától elalszik az ügy, elcsitulnak a hullámok. Egy általunk megkérdezett muzeológus különben is meglepetésének adott hangot, amikor a kulturális tárca a jogszabály hiányával magyarázta a kútba esett üzletet. „Hogyan vehetett akkor százmilliós óegyiptomi reliefet a Baán László vezette Szépművészeti Múzeum? Akkor senkinek nem hiányzott a jogszabály?" - tette fel a költői kérdést.

Ha már Baán László, meg kell azt is jegyeznünk, múzeumi berkekben az a hír járja, hogy a budapesti főigazgató a megállapodás kerékkötője. Amikor szóvivőjén keresztül feltettük neki ezt a kérdést, külföldről is sietve válaszolt. Levelének lényege: ő a budapesti Szépművészeti Múzeum főigazgatójaként hosszú ideje azt szeretné elérni, hogy a szóban forgó képeket megvásárolják a debreceni Déri Múzeum számára, de azt nem akarja hagyni, hogy a hazai műkincspiaci árakat figyelmen kívül hagyó, irreális árat kényszerítsenek rá a magyar államra.

Már most borítékolható: ha egyáltalán folytatódnak a valójában még el sem kezdődött tárgyalások, akkor a vita tárgya az ár lesz. Baán László arra hivatkozik, a világhírű aukciósház, a Sotheby's árverésén 1988-ban mindössze 60 ezer dollárért kelt el a hétfőn kanadai útjára induló kép. Azt már nem teszi hozzá, hogy a festmény elkészültekor óriási pénzt fizetett ki érte egy amerikai mágnás, ami nem véletlen, mert Munkácsy Mihály volt az a festő, akinek az életében a legdrágábban keltek el képei. Szóval, hány évtizeddel ezelőtti árat kel figyelembe venni? Talán az aktuálisat, a keresletet és kínálatot figyelembe véve. Független értékbecslés alapján. Úgy hírlik, a kulturális kormányzat most nagy sietve felkért három magyar(!) értékbecslőt, akiknek pártatlan hozzáállását a külföldi fél alighanem kétségbe vonhatja. Különösen, hogy létezik már egy független értékbecslés.

Az árra érzékeny kulturális kormányzat azért most több tízmillió forintot kidob az ablakon, remélhetőleg nem azért, hogy tárgyalási pozícióját javítsa. Az érdeklődés középpontjába került Munkácsy festmény megutaztatása nagyjából húszmillió forint, s ha mégiscsak visszajut hazánkba, nem a múzeum falára kerül, hanem a restaurátorok kezébe, mert komoly károsodást szenved, aminek helyrehozása hosszú idő és még nagyobb összeg.

 

Kapcsolódó cikkek