- Azok közé tartozom, akik a kultúra fogalmát jóval tágabban vonják meg, mint a 'film-színház-muzsika' hármasa, amely mellé legfeljebb a képzőművészeteket számította be a kultúrdiplomácia az elmúlt évtizedekben. A kor kihívásainak megfelelő megközelítésre, alapos szemléletváltásra van szükség az államapparátusban. A gondolkodó, kreatív, tehetséges és innovatív kezdeményezéseket ezután egyetlen rendszerben tudjuk segíteni külföldön is.

- Milyen eszközökre gondol?
- Mi inkább hírközlő, hírvivő szerepet szánunk az állami intézményrendszernek, különösen a Balassi Intézeteknek. A 22 országban jelenlévő hálózat nem csak a klasszikus kulturális területeken, hanem a jövőben, kreatív iparágakban is ugyanígy segíthetik a kezdeményezéseket, hiszen ezek is nagyban hozzájárulnak az ország jó hírének építéséhez. Kérdés, hogy egy ország érdekérvényesítő képessége milyen csatornákon belül újítható meg, mert az világos: nyitni kell. Ahogy a piacok mozgásban vannak, úgy a kulturális területeket is piacképessé kell tenni. Kérdés, hogy hosszabb távon ezt a startup vonulatot hogyan tudjuk majd az országkép alakítására, illetve a gazdasági potenciál növelésére felhasználni, illetve a befektetés-ösztönzés szolgálatába állítani.

- És mi a helyzet a startup támogatásokkal, például a jó ideje napirenden lévő startup-adókedvezmény tervével?
- Nemrég olvastam valahol, hogy ma a fiatalok többsége úgy viselkedik, mintha egy 'másik mozit nézne', a startup szót sokan csak egy márkanévnek tekintik, amelyhez jó dolog kapcsolódni, akármit is hoztak létre az egyetem után vagy alatt. Szerintem veszélyes ez a szemlélet, mert ha nem egyértelműsítjük, mit is jelent ez a fogalom, akkor könnyen erodálódhat. Elveszítheti értékét és értelmét. Nagyon pontosan definiálni kell ezért, hogy mi is az a startup, mit tekintünk annak és mit nem.

- Értem, hiszen nyilván egy vonzó támogatásra mindenki rámozdulna, de mégis, a konkrét javaslat hogyan áll, hol tart?
-A szándék egyértelműen megvan részünkről e fontos támogatási modell bevezetésére. Korábban Cséfalvay Zoltán korábbi államtitkár úr is sokat tett az ügy érdekében. Kell egy konkrét és kidolgozott javaslatcsomag, érdemi konstrukció, amelyről a kormány döntést hozhat.

- Mikor lehet reális ez?
- Nagyon jó nyitás lenne kommunikációs szempontból is, ha ezeket az adókedvezményeket mielőbb be tudnánk jelenteni. Ugyanakkor a jelenleg zajló kormányzati struktúraváltás - ez esetben Cséfalvay államtitkár úr távozása - miatt egy kisebb szünetet jelent most, de remélem, hogy ő rövidesen majd az új pozíciójából is ugyanúgy tudja szakmailag támogatni a szükséges folyamatokat, képviselni az ország érdekeit. Most az átmeneti állapot egy rövid 'mosolyszünetre' ad lehetőséget, de ez nem azt jelenti, hogy a kormány nem nyitott.

- Ilyenkor óhatatlanul arra gondol az ember, hogy a politikai körökben talán Árvai Péter Obama és Barosso fotóira figyeltek fel. Így történt?
- Nagyon el lennék keseredve, ha így lenne. Korábban egy másik minisztériumban ültem, amelynek nem volt kapcsolata a startup világgal, de én is jóval előbb hallottam Árvai Péterről, minthogy selfiezett Obamával. Inkább azt sajnálom - és ez egy tendenciát mutat -, hogy Árvai Péter először nem Orbán Viktorral selfiezett. Ez ugyanis azt bizonyítja, hogy az effajta fejlesztésekre a kormányzatok évtizedek óta mindig utólagos kommunikációt építettek. A sikerek után voltunk csak büszkék az eredményekre, ami már Rubik Ernőre is elmondható, ha visszagondolunk. Sőt, a fotós zseni Robert Capa, vagy Korda Sándor operatőr is utólag kapott figyelmet. Ez felveti azt a kérdést is: el kell-e menni ebből az országból, hogy világkarriert fusson be valaki, de pontosan a Prezi példája mutatja, hogy nem kell elmenni.

- De a politika sokszor szereti magáénak beállítani ezeket a sikereket, nem?
- Közép-Európában a múlttal terhelt rendszerekből fakadóan sem ébredtünk rá, hogy időben fel tudjuk ismerni az ilyen kiugró sikereket. Azt gondolom, hogy nem szabad rátelepedni az eredményekre, nem szabad politikai erőt odatelepíteni e csapatokra, mert az mind a művészet, mind az innováció, mind a tudományok területén halottá teszi a rendszert. De az érdekképviseletet ugyanakkor a magyar állam által létrehozott intézményi struktúra adhatja meg.

- Miért lenne fontos, hogy belépjen a magyar intézményrendszer a történetbe?
- Az új kulturális diplomáciai stratégia megalkotása során megdöbbenve tapasztaltam, hogy a hazai startupokat már egy idetelepült amerikai ügyvédi iroda is segíti, ráadásul nem csak jogi, hanem finanszírozási és egyéb tanácsokkal is. Lehet, hogy ezzel nem leszek népszerű, de éppen az ilyen kezdeményezések miatt merül fel a kérdés, hogy hogyan marad akkor országon belül a magas szintű innováció és szakmai tudás? Jó lenne, ha egy idő után a Prezi vezetőjét ne Sir Arvai-ként emlegetnék, és a hasonló magyar nevek sem alakulnak át angolossá. Ennek borzasztóan rossz üzenete van. Ha kellően nyitott az országunk, és megfelelő szakrális gyökereket is ad, akkor itt tudja tartani a tehetségeit. Mi valóban értjük a szellemi elnyomásnak, a direkt irányításnak és a diktatúra nyomásának a természetét. Talán éppen ebből a lázadásból születhettek a jó dolgok. Ez nincs meg Amerikában, Ausztráliában, vagy az arab országokban. Viszont ott van piaca az innovációnknak.

- Mi pedig kiszolgáljuk a piacokat itthonról, az olcsóbb munkaerő révén. Így van?
- Egy nagyvállalat, amely például egy újabb gyáregységet létre akar hozni hazánkban, tisztában van azzal, hogy itt milyen szakembergárda van és szakmai tudás. Jó lenne elérni, hogy minél több nagybefektető felismerje, hogy ne arról beszéljünk, hogy itt olcsóbb a munkaerő, hanem arról, hogy itt olyan szemléletmód van, olyan precizitás és olyan szakértelem, ami egyedülállóvá és a piacon értelmezhetővé tesz minket.

- Nem értem, hogy hogyan kapcsolódik ehhez a kultúra, a kultúrpolitika?
- A kultúrára, a művészetekre sokszor csak úgy tekintenek, mint egy tehertételre, amely csak viszi a pénzt. Ezt sokszor hallottuk már. Ilyenkor azt szoktam kérdezni, hányan emlékeznek tíz évvel ezelőttről Magyarország GDP-jére és hányan látták a Tanú című filmet és hányan tudnak belőle idézni? No, akkor miről is beszélünk...?

- Konkrétan milyen eredményekre hivatkozhatunk? Mondana példákat?
- Mindenhol meg lehet találni, hogy mi az, amit külföldön képviselhetünk az ország nevében. Sok tárgyaláson elhangzik, hogy Jedlik Ányos, Bartók, Szentgyörgyi mindannyian magyarok voltak. A szkeptikusok sokszor hozzáteszik, hogy többségüknek el kellett hagynia az országot, hogy azzá váljon, akivé lett. Sokan elfelejtik azonban, hogy a tudást itthon kapják. Például Teller Ede is egész életében nagyra tartotta azt, amit a magyar oktatástól kapott. Nem hivatkozhatunk azonban mindig a régi sikereinkre, olyan üzeneteket kell kidolgoznunk, amellyel nem csak a kint élő magyarságot, hanem a külföldi, véleményformáló értelmiségi közeget is megszólíthatjuk és párbeszédre hívhatjuk. Célunk, hogy rendezvényeinkkel, akcióinkkal hagyjunk nyomot ott, abban a közegben.

- Ezzel együtt, a magyarságtudat és jelképei terjesztésén és a régi csikós-gulyás imidzsen nem kellene végre túllépni?
- Egy újonnan létrejött államtitkárság tevékenységét minden oldalról végig kell gondolni. Nem szabad megsérteni vagy kizárni bizonyos köröket, nem hátat fordítani a múltnak. Ha új irányvonalat hirdetünk, olyankor mindig lesznek olyan hangok, miszerint meg akarjuk tagadni a gyökereinket, tagadjuk a rovásírás létjogosultságát vagy az ezer éves Kárpát-medencei múltunkat. De nem erről van szó. Lehet úgy is újat adni, hogy közben meglévő értékeink nem szorulnak háttérbe.

- Akad példa keleti politikánkban is újabb, nem csak régebbi, sikerekre?
- Figyelembe kell vennünk, hogy történelmi örökségünk miatt nem mindegy: mikor, mit és hogyan fogalmazzunk meg. Nem jó, ha mi Sanghajban azon vitatkozunk északi szomszédaink diplomatáival, hogy a város számos pontján maradandó épületeket tervező Hugyecz László magyar volt vagy szlovák. A szlovákok Kínában nagyon komoly erőket mozgatnak meg, hogy Hugyeczet, aki egyébként mindvégig magyarnak vallotta magát, szlováknak tartsák, mert Kínában mindenki ismeri a legendás építészt, és tudják ki volt. Sokkal inkább, mint itthon. Nekünk először is ki kell jelentenünk, hogy akkor Magyarországnak hívták Hugyecz szülőföldjét, de erről nem érdemes tovább vitázni. Ugyanakkor ne csak erről beszéljünk, hanem szóljunk arról a Zoboki - Demeter és Társai építészeti irodáról, amely most Sencsen arculatát határozza meg az általuk tervezett, ősszel átadandó hatalmas kulturális komplexummal, amelyben színház, hangversenyterem, múzeum, sportközpont és bábszínház is helyet kap egyben.

- Egy Sencseni központ a gyakorlatban hogyan lendíthet a magyar-kínai kapcsolatokon?
- Új lendületet ad ezeknek a kapcsolatoknak. Ez a komplexum üzenet értékkel bír: a magyar építészet nem csak a múltban alkotott nagyot, hanem a jelenben is meghatározóvá tud válni egy nagyváros arculatának kialakításában, legyen az bárhol a világon. Ez a siker hozzájárul a pozitív országkép kialakításához is.

- Hogyan érdemes megjelennünk külföldön?
- Nézzük meg kiket teszünk be egy országimázs filmbe? A régi nagyokat. És büszkék vagyunk a gyufára, a Galambos-féle Ford futószalagra vagy épp Semmelweis Ignácra. Ez fontos, ám mi az, amit itt és most nyújtani tudunk? Akkor sem oldjuk meg ezt a dolgot, ha újravágatjuk a filmet és bekerül a Leonar3Do, az Üvegbeton vagy a Prezi. Azt kell elfogadtatnom nekem akár a lehetséges külföldi befektetők felé, akár a kultúrdiplomáciában, hogy nálunk mi az, ami versenyképes. Egy éles tárgyalási szituációban el tudom sorolni, hogy az irodalom, a képzőművészet, a fotóművészet vagy a startupok világa, a technológiai fejlesztések vagy az IT szektor nálunk milyen fejlett. Méghozzá konkrét, élő és hiteles példákon keresztül. Ezzel pedig tudom tematizálni a tárgyalási folyamatot, ami pedig végül összeköthető a gazdasági ügyekkel. Ilyenkor megtörhet egy esetleges negatív kép: visszakérdezhetek, hogy valóban az elmaradottak vagy éppen előítéletesek-e a magyarok, akikről a nyugati sajtó képet fest, amikor ilyen gyökerekből táplálkoznak, ilyen szellemi rendszert tartanak fenn és ezt kívánják együttműködésre bocsátani. A történelem bizonyítja, hogy minden évben, évtizedben tudunk valami igazán nagyot alkotni.

- Az oktatás terén sem ártana több nyitottság és új kezdeményezés. Tud pozitív példát mondani?
- A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem 11 milliárd forintos Campus támogatása jó példa. Az ottani rektor nem egyetemet fejleszt, nem új épületet húz fel, hogy a hallgatók elférjenek, hanem arra kapott a kormányzattól felhatalmazást, hogy Kopek Gábor leköszönő rektor által kialakított erős nemzetközi kapcsolatrendszert az ország javára kamatoztassa. Erre építve ugyanis létre lehet hozni itthon egy olyan tudásbázist, műhelyet, ahová tudnak külföldről hallgatók jönni, hazaiak pedig kilátogatni. Így más szemléletmód és újabb kapcsolati tőke szerezhető, de nem csak a diákoknak, hanem a hazai oktatóknak is meg kell nyitni ezeket a lehetőségeket. Sok kritika illeti a felsőoktatás rendszerét, finanszírozását, de én az ilyen modellekben látom más területeken is a jövőt, ahol nyitott szemlélettel állnak a nemzetközi újdonságok befogadásához.

Balatoni Monika, kulturális diplomáciáért felelős államtitkár

- 42 éves, két gyermek édesanyja
- Tatabányán született és ott érettségizett a rendszerváltás idején
- Tanító-filmesztétika szakon a Vitéz János Tanítóképző Főiskolán, illetve a Budapesti Tanítóképző Főiskolán végzett, majd a Színház és Filmművészeti Főiskolán színházelmélet-drámapedagógia szakon szerzett képesítést.
- 1997 és 2007 között előbb a Nemzeti Színház dramaturgja, a Madách Színház dramaturg-rendezője, majd a Debreceni Csokonai Színház dramaturgja volt.
- A Magyar Thália sorozat szerkesztőjeként, az Open-Repertoár Magazin főszerkesztőjeként és az Pesti Est-Súgó- Est Média felelős szerkesztőjeként is dolgozott.
- 2010 után a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium stratégiai tanácsadója, 2010-2012 közt a Hungarofest Nonprofit Kft. kreatív-stratégiai igazgatója, 2013-2014 májusa között pedig a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára volt.
- Oroszul, angolul és németül beszél