Carl von Clausewitz, XVIII. századi német stratéga a háborút a politikai célok elérésének eszközeként definiálta. Ez illeszkedik a kínai hagyományhoz, amit elsőként is Sun Tzu képvisel: az ősi kínai álláspont a béke védelmét az erőszakos konfliktusra való felkészülésként értelmezte. Napjaink zavargásai (az ukrán krízis, a Közel-Keleten uralkodó káosz, a növekvő feszültség Kelet-Ázsiában) mind levezethetőek ezekből az elméletekből.

A vallási ellentétek szolgáltak a leggyakoribb indítékul a háborúk megindításához a történelem során és ez a XXI. században sem változott: dzsihadista csoportok folyamatosan terjeszkednek, az Iszlám Állam erőszakkal próbálja növelni befolyását Irakban és Szíriában, a Boko Haram szervezet pedig Nigériában szerzett területeket. Mianmarban és Thaiföld déli részén a muszlimok és buddhisták között került sor erőszakos összetűzésre, míg a Fülöp-szigeteken a katolikusok és iszlamisták csaptak össze.

A második fő konfliktusforrás a törzsiség, azaz az etnikai különbségek: Európában, Törökországban és Indiában is a migráció és a munkahelyekért folytatott harc fokozza a feszültségeket; Afrikában a gyarmatosítók által mesterségesen megrajzolt határok tarthatatlanná váltak; az ukrán helyzet mögött is részben az országban marad orosz kisebbség felelős.

A kulturális különbségek (eltérő történelem, intézményi berendezkedés) főként azért veszélyeztetik a békét, mert az új gazdasági hatalmak felemelkedése a nyugat számára is új kihívásokat teremt a piaci részesedés és az erőforrások eloszlása terén. Annak ellenére, hogy csupán a világ népességének 1/8-át adják, Európa és az USA hosszan élvezték a gazdasági dominanciájuk hasznát, és aránytalanul nagy nemzetközi befolyásukat. A felemelkedő hatalmak kísérletet tesznek az általuk képviselt kultúra és értékek elfogadtatására, globalizálására.

Az erőforrások birtoklása az éghajlatváltozás következményeinek tükrében is stratégiai fontosságú biztonságpolitikai szempont. Országok és régiók küzdenek súlyos vízhiánnyal, ami csak fokozódni fog a klímaváltozás okozta természeti katasztrófák által. Az erőforrások kimerülésével az élelem szűkössége újabb konfliktusokhoz vezethet. Amennyiben a kialakuló feszültségek és a verseny általi nyomás gazdasági megtorpanáshoz vagy az alapvető kereskedelmi utak akadályozásához vezet, a globális kereskedelem balkanizációja alapjában véve csökkenti a globalizáció előnyeit.

Sheng listáján az ötödik faktort a pénznemek adják. A gazdasági világválság óta az egyes országok monetáris politikáinak célja a tőkeimport ösztönzése volt, jelentős instabilitást okozva ezen országokban és megteremtve a valutaháború légkörét.

Közelmúltban elhangzott beszédében Barack Obama, amerikai elnök kijelentette, hogy nem az a kérdés, hogy az USA mikor fog irányítani, hanem, hogy milyen módon teszi azt. Azonban a világ konfliktusainak fenti öt faktora (vallás, nemzetség, kultúra, éghajlat és valuta) egyre inkább az USA központú világtól való távolodást erősítik. Ebben a helyzetben az elnök kijelentése igencsak optimistának mondható.

Andrew Sheng a UNEP Fenntartható Finanszírozás Tanácsadó Testületének tagja, a Hong Kong Securities korábbi elnöke, valamint a pekingi Tsinghua Egyetem docense.

Kapcsolódó cikkek