Az igény kielégítéséhez a világ mezőgazdasági vállalatainak robbantaniuk kell a termelésben, ugyanis azt 300 millió tonnáról 480-ra kell feltornázniuk 2050-re. Ez várhatóan az értéklánc (takarmányozás, termelés, feldolgozás, értékesítés) minden pontján átalakulást hoz majd, ami társadalmi feszültségekkel és környezeti kockázatokkal is jár majd.

Az üzemi jellegű állattartás jelentősen hozzájárul az üvegházhatású gázok kibocsátásához és nem csupán a kérődző állatok emésztése révén. Az állati trágya, valamint a műtrágya és a peszticidek nagymértékű nitrogénoxidot termelnek.

A földfelhasználás, az erdőirtások és a takarmányozás terén mindenképpen reformra szorul a jelenlegi eljárás. Napjainkban a mezőgazdaági művelés alá vont területek harmadán a termelés célja az állatok ellátása - ezen belül megközelítőleg 70 százalékon csupán legeltetés zajlik.

A világnak olyan húsfogyasztási és húsipari modellre van szüksége, ami megfelel a globálisan bővülő középosztály mennyiségi igényeinek, valamint megfelel a környezeti célkitűzéseknek és a szociális és etikai szempontoknak.

Az állattenyésztők, kistermelők és független farmerek képtelenek versenyezni az alacsony fogyasztói árakkal, amelyek valójában még az iparág okozta környezeti és egészségi károk kezelésére sem elegendőek. Ehhez képest a munkások számára a nagyipari állattartás sem kecsegtet lényegi előrelépéssel, hiszen nagyon alacsony minőségű egészségügyi és biztonsági standardokkal dolgoznak.

A lehetséges változtatások irányával kapcsolatban a szerzők két fő kiegészítési javaslatot tesznek az EU Közös Agrárpolitikája (CAP) számára:

1) Meg kellene tiltaniuk a módosított génállományú takarmányok importját és elő kellene írniuk minden farmer számára, hogy a felhasznált takarmány minimum felét saját maguk állítsák elő. Az ide vonatkozó szabályok egyértelmű lefektetése megszüntetné a nemzetközi egyensúlytalanságokat a tápanyag felhasználás terén és csökkentené az olyan biotechnológiai multinacionális cégek erőfölényes helyzetét, mint a Monsanto.
2) A takarmányozáshoz kapcsolódó, szükségtelen antibiotikum-használat betiltásával elérhetnék, hogy a farmerek a betegségeknek megfelelően kezeljék állataikat, egyedi esetekként tekintve rájuk és pontosan az orvosi javaslatokat követve.

Christine Chemnitz a Heinrich Böll Alapítvány Nemzetközi Agrárpolitikai részlegének vezetője.

Shefali Sharma a Mezőgazdasági és Kereskedelempolitikai Intézet Mezőgazdasági termékek és Globalizáció műhelyének igazgatója.

Kapcsolódó cikkek