Körülbelül ez a forgatókönyv zajlott le Podgoricában, Montenegró fővárosában az elmúlt hónapokban. Az önkormányzati választás előtti beharangozókban ("Több, mint polgármester-választás") megpróbáltuk bemutatni a miniállam szövevényes politikai színterét, és azt állítottuk: „Ha Podgoricában az ellenzék és az esetleg átálló SDP leváltaná a DPS-es városvezetést, már csak egy lépés lenne, hogy az országos politikában is szakítson az SDP a DPS-szel, ami a kormány végéhez, és előrehozott választásokhoz vezetne."

Ebben a sztoriban tehát a Milo Đukanović-vezette DPS nevű nagyobbik kormánypárt (Montenegrói Szocialisták Demokratikus Pártja) a feleség, az SDP (Szociáldemokrata Párt) a kifelé kacsingató férj, és a választások előtt az SDP-vel koalícióra lépő PCG (Pozitív Montenegró) az ifjú és okos hölgyemény, akinek kedvéért az SDP felrúgná 25 éves kapcsolatát a nagyobbik kormánypárttal. (Képünkön: Milo Đukanović (balról) és Ranko Krivokapić, a DPS illetve az SDP első emberei. Fotó: vijesti.me)

A májusi választás eredménye nagyjából hozta a várakozásokat, az SDP került királycsináló szerepbe. Az 59 helyből a DPS 28-at, az ellenzék 26-ot szerzett, a maradék öt lett az SDP-PCG csapaté. Úgy tűnt, az ellenzék mellé állnak, így 25 év óta először Milo Đukanović vereséget szenved egy fontos politikai megmérettetésben, és a podgoricai városi szintű változást hamarosan talán országos is követi.

Milo Đukanović azonban olyan, mint a Fekete Lovag a Gyalog-galoppban: nem lehet legyőzni. Négy hónapos tárgyalás sorozat végén mégis DPS-es polgármestere lesz a városnak: az SDP (menet közben szakítva a PCG-vel) végül mégis 25 éves koalíciós partneréhez tért vissza.

„Az SDP-n belül az önkormányzati választás előtt két irányzat alakult ki," magyarázza a Figyelőnek Nedjeljko Rudović, a Vijesti napilap főszerkesztő-helyettese. „A minisztériumokban, állami hivatalokban dolgozó elit kitartott volna a DPS-szel kötött szövetség mellett, a párt szélesebb tagsága inkább az ellenzékkel szimpatizált. A négy hónapos „tárgyalási küzdelem" arról szólt, hogy a párt vezetője, Ranko Krivokapić átállt a pártvezetésen belüli többség oldalára, és végül megegyezett a DPS-szel."

Daliborka Uljarević, podgoricai politológus szerint „az SDP-n belül többségbe kerültek azok a politikusok, akik nem tudják a személyes érdekeiket megkülönböztetni a párt érdekeitől," így az SDP a jövőre nézve „elvesztette mozgásterét," az elmúlt másfél évben komoly politikai teljesítménnyel felépített koalíciókötési potenciálja egyszeriben megszűnt létezni. „Az ellenzéknek be kell látnia, hogy többet nem számíthat az SDP-re a DPS-szel vívott politikai küzdelemben. Úgy tűnik, a montenegrói politikai szcéna mostanra kétpólusúvá vált: az egyik oldalon a DPS és csoportja, a másikon az ellenzéki pártok," mérte fel a helyzetet a Figyelő számára.

A helyzet legnagyobb vesztese a 2012. májusában alakult Pozitív Montenegró párt, akik két éve a parlamenti választáson 8.4 százalékot szereztek, és bár más városokban most is hasonlóan szerepeltek, a szerencsétlen podgoricai koalíciókötésük miatt válságba kerültek. A PCG alapító elnöke, a zöld mozgalomból ismerős Darko Pajović belső ellenzéke előrehozott tisztújító kongresszust követel. Rudović szerint „bármelyik irányzat is kerekedjen felül, a PCG többé nem „brand" a montenegrói politikában."

Nem ért ezzel egyet Mladen Bojanić a PCG alelnöke, a párton belüli „lázadók" egyik képviselője. A Figyelőnek elmondta, hogy amennyiben megtörténnek a szükséges személycserék a párt vezetésében, akkor a PCG hitelesen közeledhet az ellenzéki pártok felé a szorosabb együttműködés reményében, mert „az mára világossá vált, hogy nincsen harmadik út - egy párt vagy a rezsimhez, vagy az ellenzékhez tartozik." Bojanić szerint a párt jelenlegi elnöke személyesen is felelős a koalíció kudarcáért: „Amikor az SDP már csak az elfogadható magyarázatot kereste a kvázi-ellenzéki koalíció elhagyásához, Pajović maga állt elő az „instabil PCG" elméletével, amivel gyakorlatilag megteremtette az ürügyet az SDP lépéséhez."

Uljarević szerint az SDP visszatalálása a DPS-hez a kormánykoalíciót is megerősítette. A korábban hektikus kapcsolat, a néha a kormányból is kiszavazó, saját hangját is hallatni akaró kisebbik koalíciós párttal immár a múlté.

Kérdés ugyanakkor, az ellenzék mire lesz képes. A mostani szimbolikus vereség talán közelebb hozza egymáshoz a még mindig meglehetősen szegmentált ellenzéki színtér pártjait. Az első próbatétel egy szerveződő parlamenti kivonulás: ellenzéki politikusok az új, a csalások lehetőségét jelentősen csökkentő választási törvény lassú elfogadása elleni tiltakozásul bojkottálhatják a parlament- és a bizottságok munkáját.

Montenegróban 1989 óta Milo Đukanović és pártja vannak hatalmon minden szinten. Bár a világválság óta folyamatosan csökken az előnyük az ellenzékkel szemben a különböző választási megmérettetéseken, a karizmatikus Đukanović vezetésével mindeddig meg tudták tartani a hatalmukat. Parlamenti választások 2016-ban lesznek legközelebb Montenegróban - a politikai helyzetre addig befolyással lehet, hogy a jövő év folyamán 400 millió eurónyi lejáró tartozást kell a miniállam költségvetéséből visszafizetni.

 

Kapcsolódó cikkek