- A külső szemlélő számára úgy tűnt, hogy különösen biztosi mandátuma elején a fideszes kormány levegőnek nézte Önt. Mennyire tartottak igényt az elmúlt négy évben a tanácsaira, és egyáltalán milyen ügyekben kérték a segítségét?

- Nem egészen így történt, ugyanis 2010 tavaszán nem csak kormányváltás volt Magyarországon, de éppen EU-elnökségre is készültünk. És az elnökség előtt és alatt is elég sok kormánytaggal találkoztam, egyeztettünk a magyar elnökséggel kapcsolatos teendőkről, programokról. Sokszor bejöttek hozzám olyan miniszterek és államtitkárok is, akik nem az én portfóliómhoz tartoztak.

- Az elmúlt években eléggé megromlott a viszony Brüsszel és Budapest között. Tudna mondani néhány példát, amikor az Ön közreműködésével sikerült valamilyen vitás ügyet rendezni?

- Nem is egyet. Az egyik ilyen eset annak biztosítása volt, hogy az új munka törvénykönyve ne ütközzön uniós jogba. Amikor 2011 nyarán megjelent a munka törvénykönyv tervezete, az nagyon sok sebből vérzett. Ezért előzetes konzultációt javasoltunk a magyar kormánynak, megelőzendő a jegybanktörvényhez, vagy a bírák nyugdíjazásához hasonló esetek megismétlődését. A bizottsági szakértők véleménye alapján számos ponton korrigálni lehetett a törvényt annak elfogadása, majd hatályba lépése előtt is. Egy másik példa: 2012-ben az én közbenjárásomra sikerült tető alá hozni egy négyszemközti megbeszélést az IMF és EU támogatás ügyével megbízott Fellegi Tamás és Olli Rehn gazdasági és pénzügyi biztos között. Akkoriban nem volt túl jó a viszony a Bizottság és a kormány között, ezért nagyon nehéz volt akár elemi dolgokat is összehozni. A Fellegi-Rehn találkozó viszont segített abban, hogy elinduljon egy rendeződési folyamat és elháruljon a csődveszély. 2013-ban pedig Lázár János kérte a segítségemet, aki nagyon nehéz helyzetet örökölt az uniós forrásokat illetően. Nagyon komoly lemaradások, zavarok voltak a rendszerben, és súlyos forrásvesztési kockázat állt fenn. Az én esetemben az Európai Szociális Alapnál tettünk nagy erőfeszítéseket azért, hogy év végén elkerüljük azt, hogy pénzeket bukjunk el. Általában kijelenthetem, hogy nem volt olyan kérés, amiben ne próbáltunk volna segíteni.



- Ha odahaza jár, biztosan Önt is gyakran megkérdezik arról, hogy milyen Magyarország megítélése. Mit szokott mondani ilyenkor?

- Hát, erre nagyon nehéz egy-két mondatban válaszolni. Az tény, hogy a legtöbben nehezen értik, hogy Magyarországon miért alakult ki ez a helyzet. Miért van ennyi feszültség az ország és az Európai Unió között. Én ez alatt nem is Brüsszelt, hanem a többi tagországot értem. Három, egyre nagyobb amplitúdójú konfliktushullám van mögöttünk. És amikor néha szélcsend van, az nem azt jelenti, hogy a megítélés érdemben javult volna. Mindezekkel együtt is úgy gondolom, hogy Brüsszelben és a tagállamokban mindig is volt és lesz is egyfajta segítő szándék, csak sokszor nehéz megtalálni, mi a legjobb formája ennek.

További részletek a Figyelőben!

Kapcsolódó cikkek