- A napokban jelenik meg Oplatka Andrással közösen írt könyve az életéről és az elmúlt 25 évről. Az igaz, hogy ön eddig feltűnően szótlan volt, mégis, mi újat lehet még mondani a rendszerváltásról?

- Eddig valóban nem sokat nyilatkoztam, de ebben a könyvben most először több kérdésről is részletesebben beszélek. Például kevesen tudják, hogy már 1989 márciusában megegyeztem Mihail Gorbacsovval a szovjet csapatok kivonásáról. A lelkemre kötötte, hogy erről ne beszéljek senkinek, mert azzal romlottak volna a tárgyalási pozíciói az amerikaiakkal. Ezt tiszteletben tartottam, így még a PB-jelentésemben sem utaltam erre. Ha rohantam volna bejelenteni, hogy megállapodtam a szovjet csapatkivonásról és a váltig tagadott Tótvázsony környékére telepített és ráadásul Velencére is irányzott atomtöltetek eltávolításáról, én lettem volna a világ legnépszerűbb politikusa!



- Nyugodt maradt Nagy Imre temetésén is, amikor Orbán Viktor látványosan követelte az orosz csapatok távozását?
- A temetés szervezőinek, a Történelmi Igazságtétel Bizottsága vezetőinek megsúgtam, hogy az oroszok ígéretet tettek a távozásra. A TIB-esek kétszer is leültek Viktorral, de ő közölte velük, hogy a Fidesz elnöksége annak a szövegnek az elmondására hatalmazta fel, és nem veszi ki az oroszokra vonatkozó részt. De nem hibáztatom. Én is voltam fiatal, ki tudja, ha 26 éves vagyok, talán én is ilyeneket mondtam volna a temetésen. Azt már nehezebben értem meg, miért nyilatkozza 25 évvel később a Bild am Sonntagnak, hogy a beszédével ő ütötte ki az első téglát a kommunizmusból. Most már nem 26 éves!

- Korábban úgy nyilatkozott, a sors iróniája, hogy Horn küzdött a legjobban a határnyitás ellen, mégis ő arathatta le az ezért járó babérokat. Megmagyarázná?
- Gymnichben abban állapodtunk meg, hogy Genscher német és Horn magyar külügyminiszter fogja majd ezt bejelenteni. A Gyula azt hitte, hogy majd éjjeli vonatokon át lehet szállítani az NDK-sokat, de leintettem azzal, hogy egy keletnémet sem hinné el, hogy a vonatok Ausztria felé mennek, fel sem fognak szállni rájuk! Balliberális kormányok idején a kerek évfordulókon június 27.-ét ünnepeltük meg, jobboldali kormányok idején pedig a pán-európai piknik lett az emlékezések fókuszpontja. Az igazi határnyitást, 25 évvel az események után most először én ünnepeltem meg Helmut Kohllal és Woflgang Schüssellel Kohl lakásán.



- Az elmúlt két évtizedben többször is karnyújtásnyira volt a miniszterelnökségtől. Eltaktikázta magát, netán az MSZP nem volt elég dörzsölt?
- Először 1994-ben kerestek meg, de akkor az EBRD-t kellett kihozni a válságból, a gyerekeim meg éppen csak megmelegedtek a kinti iskolákban. 2000-ben nem mondtak igazat, és ha nincs bizalom, én nem tudok dolgozni. Londonban hallottam, hogy mennyi pénzt kell táskában vinni bizonyos üzletekért. Mint a disznók a makkot, úgy megettek volna, ha elvállalom. Nekem voltak feltételeim!

- Azokból mennyi teljesült?
- Egy sem.

Az interjút teljes egészében a Figyelő legfrissebb számában olvashatja!

Kapcsolódó cikkek