A fejlődéslélektan szerint három fajta nevelési módszer különböztethető meg: a tekintélyelvű - melyben a szülők megkövetelik az engedelmességet, és szigorú ellenőrzés alatt tartják gyermekeiket; az iránymutató - ahol a szülők érvekkel próbálnak hatni gyermekeikre és így formálják értékrendjüket; valamint az engedékeny - mely alatt a szülők laissez-faire nevelési stílusát értik.

A szerzők szerint minden szülő tisztában van e három különböző módszer lényegével, s választásukat egy költség-haszon elemzéssel lehet felvázolni. A tekintélyelvű és az iránymutató nevelési stílusok egyaránt járnak költséggel és haszonnal, melyek arányát a szülők döntésük előtt mérlegelik. Költségnek tekinthetjük azt az időt és erőfeszítést, amit a gyerek befolyásolására fordítanak, de költségszámba megy a gyermeknek indirekt módon okozott szenvedés is. Ezzel szembeállítható az a haszon, hogy a gyermek nagy valószínűséggel választja a szülők által helyeselt döntést. Egy-egy nevelési módszer hozama annak a nagyobb valószínűsége, hogy a gyermek az életben majd helyt tud állni. Ezt azonban a gazdasági egyenlőtlenségek erősen befolyásolják.

A szerzők kutatásai azt bizonyítják, hogy van összefüggés a szülők által alkalmazott nevelési módszer és a társadalomban tapasztalható gazdasági egyenlőtlenség között. Az elmúlt években megjelent „tigris anyák" és „helikopter szülők" jelensége is a megnövekedett egyenlőtlenséggel magyarázható. Az 1960-as és 70-es években, amikor a gazdasági egyenlőtlenség szinte elenyésző volt, az engedékeny, laissez-faire nevelés volt a legnépszerűbb. Az elmúlt 30 évben azonban nőttek a gazdasági különbségek és az iskolázottsági szint fontossága. Azok a gyermekek, akik nem fejezik be tanulmányaikat, kisebb valószínűséggel tudnak kialakítani egy biztos közép-osztálybeli életszínvonalat, ezért a szülők megduplázzák erőfeszítéseiket, hogy biztosítsák gyermekeik jövőbeni sikereit. A helikopter szülők és tigris anyák finom indoktrinációval, iránymutató nevelési módszerrel próbálják terelgetni már a korai gyermekkorban is csemetéiket, hogy mire kirepülnek a fészekből birtokában legyenek a megfelelő értékrendnek (kemény munka és iskolai sikerek).

A gazdasági egyenlőtlenségből fakadó különböző nevelési módszerek más-más attitűdöket és értékeket tekintenek fontosnak. Az erősen egyenlőtlen országokban a szülők nagyobb hangsúlyt fektetnek a kemény munkára, amely megalapozza gyermekük jövőbeni iskolai sikereit. Ezzel szemben azokban az országokban, ahol az egyenlőtlenség nem ölt látványos méreteket (pl. a skandináv országokban), az engedékenyebb szülők a nevelés során a képzelőerőt és a függetlenséget tekintik fontosnak.

A szerzők úgy gondolják, hogy a jövő nevelési módszereit a gazdasági egyenlőség fogja meghatározni. Szerintük a tekintélyelvű nevelés tovább hanyatlik majd, azonban az engedékeny és irányadó módszerek közti verseny kimenetele attól fog függeni, hogy milyen lesz az oktatás értéke a társadalomban. Ha az egyenlőtlenség tovább nő, több szülő fog a jövőben tigris anyaként iránymutató nevelési módszerrel kemény munkamorált nevelni gyermekébe, hogy az iskolázottságon keresztül meg tudja alapozni helyét a társadalomban. Ha az egyenlőtlenség csökkenni fog, akkor a gyermekek fellélegezhetnek.

Matthias Doepke a Northwestern University gazdaságtan professzora.
Fabrizio Zilibotti a Zürich-i Egyetem makroökonómia és politikai gazdaságtan professzora.

Kapcsolódó cikkek