A „félig üres" vagy „félig tele" pohár esete

A kisebbségi nemzeti tanácsok, amelyek közül a Magyar Nemzeti Tanács a legnagyobb, a szerb kisebbségpolitika progresszív oldalát mutatják. Bizonyos kisebbségi kulturális területeken a belgrádi kormány (valamint a magyarok esetében az újvidéki tartományi kormány) lemondott a saját jogkörei egy részéről a kisebbségi tanácsok javára, miközben a pénzügyi forrást továbbra is biztosítja. A kisebbségi tanácsok jogkörei az oktatásra, kultúrára, az anyanyelv használatára és a "kisebbségi nyelvi tájékoztatásra," magyarul a médiára vonatkoznak.

Anélkül, hogy belemennénk a részletekbe, kijelenthető, hogy ma Szerbiában, magyar tanítási nyelvű iskolában vagy magyar nyelvű kulturális intézményben nem lehet az MNT megkerülésével vezetőséget választani, és a piaci körülmények között nehezen fenntartható kisebbségi nyelvű média is a kisebbségi tanácsokhoz tartozik, jelentős részben központi, azaz belgrádi finanszírozással.

Az MNT jogköreit a pohár-hasonlat alapján lehet értékelni. Egyesek szerint a pohár „félig üres," hiszen sok kérdésben csak véleményezési, esetleg jóváhagyási jogköre van a tanácsnak, döntési vagy törvényalkotói nincsen, ráadásul hatásköreit nem is olyan régen - egy alkotmánybírósági felülvizsgálat után - csökkentették is. A nemzeti tanácsok a kritikusok szerint csupán „korlátozott kulturális autonómiát" biztosítanak, ami távol áll a valódi, területei alapú autonómiától.

Mások szerint ugyanakkor a pohár „félig tele" van, a kisebbségi tanácsok puszta léte is eredmény, amire joggal irigykedhetnek akár az EU-n belül élő határon túli magyarok is, különösen Szlovákiában vagy Romániában, hiszen őket a szerbiainál lényegesen kevesebb jog illeti meg. A kisebbségi tanácsok létrehozását, működését szabályozó törvények a vajdasági magyar kisebbség nyomására kerültek napirendre a belgrádi Szkupstinában, még a törvény szövegét is nagyrészt a VMSZ jogász think tank-ja alkotta meg.

A törvény hatályba lépése után felállt, immár a szavazók által közvetlenül választott Magyar Nemzeti Tanács 2010-ben kezdte meg munkáját. (Korábban is létezett hasonló intézmény, de annak tagjait nem közvetlenül választották.) Ellentétben több más kisebbségi tanáccsal, amelyeket anyagilag nem támogat az anyaországuk, az MNT költségvetésének nagy részét, csaknem kétharmadát Budapest állja. Az MNT első ciklusában a legtöbb pénzt a magyar származású hallgatók egyetemi ösztöndíjára költötte, a támogatások összértéke körülbelül megegyezett a Magyarországról átutalt források teljes összegével, azaz a négy éves ciklus alatt kb 2 milliárd forinttal.

A vajdasági magyar értelmiség megteremtése, fenntartása valójában a helyi magyarság fennmaradásának egyik kulcskérdése - amíg a tehetséges vajdasági magyar fiatalok magyarországi egyetemeken kaptak ösztöndíjat, alacsony volt a visszatérők aránya, a támogatás teljességgel kontraproduktívnak bizonyult.

Aki kimarad, lemarad?

Bár a nyáron publikált sorozatunkban hat vajdasági magyar pártot soroltunk fel, a vasárnapi választáson csak négy lista indul. Ráadásul a négy lista közül kettő is szerbiai mainstream párthoz köthető.

A hat magyar párt névsora egy hónappal a választás előtt csökkent ötre, a Jobbikhoz köthető Magyar Remény Mozgalom nem sokkal az után, hogy meghirdette aláírásgyűjtő kampányát, hirtelen kiszállt, felfüggesztette működését. A kisebbek közül a VMDP, az MPSZ és MEP nem vesznek részt a választáson, indokaik hasonlóak: a kisebbségi tanácsok jogkörei elégtelenek, puszta létezésük megnehezíti a valós (területi) autonómia létrejöttét, illetve a választás rendszere is igazságtalan.

A választás rendszerét azért kritizálják, mert csak a kisebbségi listára regisztrált szerbiai állampolgároknak van szavazati joguk. A szerb törvények ugyanis úgy biztosítják a kisebbségi szavazások tisztaságát, hogy a kisebbségi identitással rendelkezőknek egy külön listára kell feliratkozniuk - ez teljesen az egyén döntése, semmilyen igazoláshoz nem kötik, senki nem vizsgálja az illető gyökereit. A tanács megválasztásában már csak azok a polgárok vehetnek részt, akik regisztráltak erre a listára.

A regisztrációk gyűjtését annak idején a politikai pártok vállalták magukra. Minél erősebb, szervezettebb egy párt, annál több aláírást gyűjtött a kisebbségi listára - és nyilván a saját adatbázisába is. A magyar kisebbségben messze a VMSZ gyűjtötte a legtöbb aláírást, módszertanában mindenképpen felhasználva a Fidesz tapasztalatait. A választás előtti direkt mozgósításhoz is nekik van így a legkiterjedtebb adatbázisuk, ráadásul a potenciális szavazók megszólításhoz is ők rendelkeznek a legtöbb anyagi forrással.

Nagy kérdés azonban, hogy azok a magyar pártok, amelyek bojkottálják a választást, vajon továbbra is politikai pártnak tekinthetőek-e. A szerb törvények értelmében néhány kihagyott választás után egy párt hivatalosan inaktívként kerül besorolásra. De ugyanilyen fontos szempont lehet, hogy szavazóbázisukat a távolmaradásra buzdító pártok lassan erodálják saját támogatásukat. Vajdasági magyar elemzők a MEP-et és az MPSZ-t már el is temették. A náluk nagyobb történelmi múlttal és támogatói bázissal rendelkező VMDP sorsa azon múlik, hogy a kb másfél év múlva esedékes önkormányzati- és tartományi választásokon hogyan szerepelnek.

Négy lista

A VMSZ listájának neve Magyar Összefogás - a név arra utal, hogy pártpolitikusokon kívül több civil szervezet, egyház képviselői is helyet kaptak rajta. A listát ezúttal már nem Korhecz Tamás vezeti - az MNT eddigi elnöke, a kisebbségi tanácsok működését szabályozó törvény előkészítésében kulcsszerepet játszó, de nem VMSZ-tag politikus visszatér az egyetemi katedrához. Döntésének oka hivatalosan az, hogy az MNT működése konszolidálódott, vezetése immár nem követeli meg a jogász attitűdöt. Nem hivatalosan - a Figyelőnek név nélkül nyilatkozó források - azt is hozzátették, hogy Korhecz terhesnek kezdte érezni, hogy az MNT túlságosan az ő nevéhez kötődik, az ő projektjének tűnik. Más források arra is utaltak, hogy Korhecz és a VMSZ vezetése nem minden kérdésben ért tökéletesen egyet, és ez is közrejátszhatott Korhecz félreállásában.

A VMSZ listájának vezetője Hajnal Jenő, tanár, kutató, az MNT fennhatósága alá tartozó Vajdasági Magyar Művelődési Intézet jelenlegi igazgatója.

A VMSZ fő kihívója a főnixmadárként feltámadt VMDK. Bár a VMDK 2010-ben a mostani távolmaradók érvrendszerét használva nem vett részt az MNT-választáson, és ez elmúlt éveket is nagyrészt téli álomban töltötte, most az indulás mellett döntött, és meglehetősen gyorsan összegyűjtötte az induláshoz szükséges 1500 aláírást is.

A konzervatív, jobb oldali kisebbségi párt régóta tudatosan készült erre a választásra és nyitott más mozgalmak irányába. Megkeresett mainstream szerb pártokat is a listaállításhoz szükséges aláírások közös gyűjtése érdekében, a listáján pedig más magyar egyesülések tagjai is helyet kapnak. A VMDK kissé sután hangzó szlogenje, a „Pont most válassz utat!" a két szövetséges egyesület nevét rejti. A szabadkai bázisú Pont Most egyesület vezetője, Almási Szilárd a lista negyedik helyezettje, a Válassz utat szervezet elnöke Bacskulin István, a horgosi-magyarkanizsai körzet egyik vezető politikusa. A VMDK lista vezetője Tari István költő, publicista, 2000 és 2005 között Óbecse alpolgármestere.

A VMDK feltámadása ahhoz köthető, hogy a tavaszi országgyűlési választások során kilépett a VMSZ-en kívüli magyar pártokat tömöríteni próbáló koalícióból, és inkább a Boris Tadić korábbi államfő nevével fémjelzett NDS (Új Demokrata Párt, azóta Szociáldemokrata Párt) koalíciójához csatlakozott. Bár a koalíció bejutott a parlamentbe, a VMDK elnöke, Csonka Áron a lista negyvenedik helyén szerepelt csak, így nyilván nem lett belőle országgyűlési képviselő - a koalíció tagjaként azonban hozzáférhet olyan forrásokhoz, amihez a kisebb magyar pártok nem.

A két másik választási lista szerb mainstream pártokhoz köthető, a Másként magyarságunkért a Demokrata Párt listája, a Magyar Liga - Új Magyar Alternatíva a Vajdasági Szociáldemokrata Liga (LSV) listája. Ez a két párt négy éve is indított listákat (természetesen csak magyar nemzetiségű jelöltekkel), és mindkét lista be is került, a DS-é négy taggal, az LSV-é eggyel.

Az egykori Milošević-ellenes tradícióból kinövő pártok mindig is népszerűek voltak a vajdasági magyar választók körében, egy 2007 végi felmérés szerint akkor a magyarok csaknem fele szavazott volna (országos választáson) valamelyik szerb mainstream pártra, első sorban a most is induló két párt egyikére. Csakhogy az azóta eltelt időben mindkét párt látványosan meggyengült országos szinten, a 2012 előtt az országot több ciklusban folyamatosan kormányzó, nemrég két részre szakadt DS idén éppen csak átlépte a parlamenti küszöböt, a párt holdudvarából többek ellen indult eljárás korrupció miatt.

Ugyanakkor a szerb pártok magyar listáinak indulása nem meglepő: mindig is odafigyeltek a szerbiai kisebbségekre, egyrészt politikai hagyományaik miatt, másrészt potenciális szavazókat keresve a köreikben. Bár országos szinten nem nagy a kisebbségek jelentősége, a vajdasági, azaz tartományi szintű választásokon a 13 százaléknyi magyar nemzetiségű szavazó már komoly tétel.

A Magyar Liga listavezetője Vass Tibor, a párt nagybecskereki erős embere, veterán politikus, aki a most működő MNT-ben is képviselte pártját, a Máskért magyarságunkért listát pedig egy vajdasági szinten eddig kevéssé ismert szereplő, Fodor László vezeti - az egykori-vmsz-es nyomdász viszont saját közösségében, az újvidéki magyarok között népszerű.

Bár a választáson nem induló pártok között van, aki a választókat is bojkottra szólítja fel, egy esetleges magas részvételi arány az MNT tekintélyének, befolyásának növekedéséhez vezetne.

(A kép illusztráció: a felvétel idén októberben Magyarországon, Bujákon készült, az önkormányzati választás során.)