A háború utáni kommunizmus alatt a lengyel lakosságnak magukba kellett fojtani a Holokauszttal kapcsolatos élményeit, történéseinek borzalmait. Ez a csendes elfojtás egészen a rendszerváltásig tartott. A mai napig a lengyel népben ellenséges indulatokat váltanak ki, azok a vádak, hogy ők is nagyban szerepet játszottak a háború alatti zsidó deportálásokban.
A most megnyílt kiállítás, a zsidóság több évtizedes történelmét, és a lengyel néppel való együttélését kívánja bemutatni. A kurátorok ennek a több száz éves közös történelemnek a boldog és boldogtalan epizódjait kívánják az érdeklődő közönség elé tárni. A látottakon keresztül töprengésre késztetve a nézőket, meghagyva számukra azt, hogy ők képzeljék el, hogy a két nép összefonódó történelme, hogyan fog folytatódni a jövőben. Mind a zsidó, mind a lengyel látogatók számára külön üzenetet, élményt rejt a tárlat:
A zsidók egy új megközelítésben láthatják történelmüket, ahol nem a népirtás borzalmaival kell ismételten szembesülniük. A lengyelek számára, pedig a múltbéli vallási toleranciára helyezték a hangsúlyt, amire méltán büszkék lehetnek
A kiállítás tervezésekor alacsony költségvetéssel tudtak csak dolgozni ezért a kurátorok különböző megoldásokhoz igyekeztek nyúlni. A tárlat egyik legreprezentatívabb eleme a gyönyörűen rekonstruált 18. századi fa zsinagóga belső tere. Az önkéntesek kézi szerszámokkal dolgoztak a mennyezet és Tórát tartó pulpitus, a bimah készítése során.
A kurátorok mindenben követték azt az elgondolásukat, hogy nem próbálnak a látogató számára kész állításokat adni, hanem csak az utat megmutatni melyen végighaladva mindenki a saját nézeteinek megfelelően megfogalmazhatják azt. Ennek egyik példája az a részlete a kiállításnak, ahol az 1918 és 1939 közötti Második Lengyel Köztársaságot mutatják be. Egy városi utcarészletet rekonstruálásán keresztül igyekeztek ábrázolni a két háború közt folyó küzdelmet, ami a szocialisták, a vallásos csoportok és a Cionisták közt folyt, de véleményt nem fogalmaznak meg.
A múzeum vonakodik, hogy kiálljon vagy támogasson bármiféle nézet, ezért inkább egyet sem emel ki vagy részletez. Leginkább mesterkélt metaforákat használnak bármiféle címkék, nevek, fogalmak helyett még akkor is, ha ezek a metaforák gyakran nem egyértelműek.
A kiállítás egyfajta egyensúlyra igyekszik kísérletet tenni, bemutatva nem csupán a lengyel zsidóság szenvedéseit, hanem a háború előtti jólétét és békességét. Az elmúlt 25 évben a lengyel kormány következetesen Izrael párti politikát folytatott. Ezt az irányt reprezentálja a múzeum tematikája is, ami úgy kívánja bemutatni a lengyel történelem virágkorát, ahol a vallási tolerancia elfogadott és általános volt és ami magába foglalta az alapvető európai értékeket. Ez az irány ma, az Ukrán helyzetet illetően még inkább kiemelt jelentőséggel bír.
Ahogyan egyre inkább fokozódik Oroszország ereje Európának úgy kell még inkább erősségeire koncentrálni. A művészek és értelmiségiek a zsidó identitás alapvető fontosságúnak tarják. A lengyel zsidóságot nem lehet eléggé hangsúlyozni hiszen úgy tűnik, hogy nem csak múltja, de jövőjük is van.
Marine Le Pen államfővé választása esetén megvárja a német és az olasz parlamenti választások eredményét, mielőtt népszavazást ír ki.
A jövőben akkor működhet oklevelet adó külföldi felsőoktatási intézmény Magyarországon, ha működésének elvi támogatásáról államközi szerződés rendelkezik.
Mégsem jön létre a menza cégek tervezett fúziója. Egyelőre nem vásárolja meg a Hungast Zrt. a Sodexot, mert nem teheti. A Gazdasági Versenyhivatal közbelépett.
A felrobbantott pokolgép hasonló volt ahhoz a másikhoz, amelyet később a Ploscsagy Voszsztanyija metróállomáson hatástalanítottak.