Az utóbbi évtizedben előrehaladott tárgyalásokat folytatott Kína és Tajvan a "fő kontinenshez" való visszacsatolásáról. A már demokratizálódott Tajvan csatlakozása különleges jogok megadásával történne meg a még most is egypártrendszerrel működő Kínához, így helyzete hasonló lenne Hongkongéhoz. Kína ezzel az úgynevezett "egy ország - két rendszer" ígérettel próbálja meg visszacsalogatni az 1949-es polgárháborút követően levált "renegát" szigetországot.
A csatlakozási tárgyalások sok hívőt vonzanak Tajvanon, azonban az ellentábor is egyre népesebb. Kína elutasítása, hogy Hongkong lakosai maguk választhassák ki demokratikus úton saját vezetőjüket egyre növeli Tajvan sejtését, hogy az egyesülés után ők is elveszítenék jogukat saját vezetőjük kiválasztására, így a kivívott demokráciájuk kerülne veszélybe. A félelem meglétét és növekedését erősíti meg Kou Chien-wen, a Nemzeti Chengchi Egyetem politikatudományi professzora: "A tárgyalások mélypontra kerültek, nem csak az Occupy Central miatt. A március 18-ai megmozdulás óta azok az emberek, akik tartanak Pekingtől, egyre inkább bekerülnek a politika főáramába".

A félelmet, hogy Tajvan Hongkong sorsára fog jutni egyre jobban alátámasztja, hogy Kína elnöke, Xi Jinping jobban támogatja a szigetország és a fő kontinens egyesülését, mint elődei. Szerinte egyesíteni kell Kínát (ebbe beleértendő Hongkong és Tajvan is), melyet a külföldi erők szétszakítottak, amikor gyenge volt és megosztott. Xi szerint hamarosan megoldást kell találni erre a problémára, és nem szabad még egy generációnyit elodázni.

"Xi Jinping kifejezte a helyzet sürgősségét" - mondja Lai Chung-chiang, ügyvéd és a tajvani Occupy Legislative Yuan (a parlament elfoglalása) mozgalom alapítója, mely márciusban megakadályozta a parlament megszállásával egy sok vitát kiváltó tajvani-kínai kereskedelmi megállapodás létrejöttét. "Arra is célzott [Xi Jinping], hogy a két századik évfordulóra - a Kínai Népköztársaság 2049-es vagy a Kínai Kommunista Párt 2021-es évfordulójára - már eredményeket akar a tajvani ügyben."
A Kínával szembeni óvatosságot tovább tüzeli, hogy Tajvan elnöke, Ma Ying-jeou többek szerint támogatja a nagy Kínára való törekvéseket, melynek Tajvan is részét képezné, és a szigetországot szeretné minél több kötelékkel Kínához csatolni elnöki ciklusa végére, 2016-ra.

Azonban Pekingnek nehezebb dolga lesz Tajvan bekebelezésével. Nem csak saját katonai és demokratikus kormányzati, törvényhozási szervekkel rendelkezik, de nagy múltja van már saját függetlenségének megőrzésében (először a Japán hódítások visszaverése az 1800-as években, majd a Kínai Kommunista Párt törekvéseinek visszaverése az 1940-es években).

"Ha megkérdeznénk a tajvani embereket, hogy feladnák-e demokratikus rendszerüket a kínai gazdaság nyújtotta előnyökért vagy kínai katonai fenyegetések miatt, a legtöbben nemmel válaszolnának" - mondja Lai.

Kína eddigi egyesítési törekvései gazdaságiak voltak katonai helyett, mely Hongkong esetében jól bevált módszer már. A két országot gazdaságilag a legkönnyebb közelebb fűzni egymáshoz. Kína már Tajvan legnagyobb kereskedelmi partnere és befektetései célpontja, illetve az utóbbi években a kínai turisták legfőbb úti célja Tajvan lett, a beáramló több ezer kínai turista naponta pedig pörgeti a gazdaságot.

Peking és Tajpej most márciusban kívánt megkötni egy gazdasági egyezményt, melynek értelmében kínai vállalatok szabadon ruházhatnának be a szigetország szolgáltatási szektoraiba, illetve a kínai áruk nagyon alacsonyan vagy adómentesen áramolhatnának be az országba. Az egyezmény hasonló (néhol kedvezőbb) feltételeket támaszt a tajvani vállalatok Kínába való befektetéseire illetve árubehozatalára.

Az egyezmény igen előnyös lenne a tajvani gazdaságnak, ám egyesek szerint ez egy gazdasági csapda. "A gazdasági integráció erősítése egyet jelent a politikai egyesülés felé haladással" - mondja Lai. Pedig a 23,3 millió fős Tajvannak jelenleg nem lenne égetően szüksége Kína húzóerejére. Gazdasági teljesítménye a 2008-as válságtól és egy 2012-es kisebb eséstől eltekintve növekszik, az egy főre jutó GDP-vel együtt. 2014-re 3,5 százalékos gazdasági növekedést prognosztizálnak, illetve az egy főre jutó GDP 22 241 USD-re fog emelkedni úgy, hogy a lakosság is növekedni fog (várhatóan 110 000 fővel).

Legnagyobb külkereskedelmi partnere azonban Kína, mely pozícióját az utóbbi másfél évtizedben jelentősen megerősítette az országban. 2000-ben még csak a hetedik legnagyobb kereskedelmi partnere volt Tajvannak, aminek összes exportjának és importjának még csak 3,6 százaléka irányult a fő kontinensre. 2013-ra azonban a szigetország külkereskedelmi forgalmának több mint ötöde Kínába irányult. Ez már nagyobb, mint második és harmadik (Japán és USA) partnerével bonyolított forgalmának az összege.

Az egyezmény tehát egyértelműen felpörgetné a gazdaságot, a kérdés csak annyi, milyen áron, illetve Tajvannak van-e erre most szüksége. Ezen felül, ha Kína még nagyobb gazdasági befolyást szerezne Tajvanon, akkor bizonyára megindulnának majd a politikai asszimilációs lépések is. Így gondolták ezt azok az aktivisták is, akik márciusban 24 napig megszállva tartották a törvényhozás épületét, és így megakadályozva az egyezmény aláírását, illetve a kormányt egy olyan törvény meghozatalára kényszerítették, mellyel a jövőben jobban átláthatóvá válik majd a Kínával való egyeztetések és a meghozott egyezmények.

Így hát Pekingnek más utat kell találnia Tajvan "integrációjára". A felajánlott "egy ország - két rendszer" a jelenlegi hongkongi események tükrében nem elfogadható Tajvannak, így Ma Ying-jeou, Tajvan elnöke egy új utat ajánlott Kínának, méghozzá a teljes demokratizálódást: "Ezt az utat járva a mostani krízis egy lehetőséggé válna. Biztosan egy win-win szituáció lenne mind Hongkongnak, mind a fő kontinensnek, illetve Tajvan népe erősen üdvözölné."

De még ha Kína el is indulna a demokratizálódás útján (mely jelen pillanatban elképzelhetetlen, mivel Kína a belső átalakítás útjára lépett, mely csak központi irányítással vihető végbe), számos polgár, mind Hongkongban mind Tajvanon nem tekinti magát kínainak. Habár sokan az 1600-as és 1700-as években érkezett kínai bevándorlók leszármazottai, mégsem tekintik magukat Kína részének, így a társadalmi integráció nagyon nehézkes lenne.

"Célunk, hogy megvédjük Tajvan politikai és gazdasági önállóságát" - véli Lai Chung-chiang. Így habár Hongkong utcáin kifulladni látszik az ellenállás a kormány ellen, úgy Tajvanon még csak most kezdődik a harc.

Cindy Sui Kínából az USA-ba emigrált szülők gyermeke. Jelenleg a BBC News helyszíni tudósítója Tajvanban. Számos gazdasági, politikai és társadalmi riport valamint cikk szerzője.

Kapcsolódó cikkek