Amikor Klaus Sames meghal, egy ulmi temetési vállalkozó 15 percen belül odarohan és 60 kg jégkockát önt a testére, hogy lelassítsa a halállal bekövetkező lebomlást.

Egy kórboncnok ezt követően felnyitja a mellkasát, kiszívja testéből a vért és ereit egy sajátos, a jégállóhoz hasonló balzsamozó folyadékkal tölti fel.

„Az eljárás célja, hogy hűtő folyadékkal árasszuk el a testet, ami elaltatja azt" - magyarázza a 75 éves időskorkutató, aki életét az emberi öregedés tanulmányozásának szentelte és most a végső kihívásra készül: egy-két évszázadra konzerválni akarja magát, amíg a tudomány fejlődése kezelni tudja majd azt az okot, ami a halálát okozza és újra életre is tudja majd kelteni.

Azt követően, hogy a testét megtöltik a hűtő folyadékkal, mínusz 78 fokon csontkeményre fagyasztják és elszállítják az Egyesült Államokba, ahol mínusz 196 fokon, egy kereskedelmi fagyasztó egységben tárolják.

„A test károsodás nélküli kiolvasztása nem egyszerű dolog" - vallja be Sames. De éppen ez a lényeg az ő és annak a majdnem 300 embernek a szempontjából, akik már kifizették testük lefagyasztásának árát. „Talán valamikor lehetséges lesz".

Csendesen kutatgatva
Miután e nézetek követőit általában gúnyosan megmosolyogják, Sames e törekvését élete döntő hányadában megtartotta magának.
"Amíg aktív kutató voltam, soha sem beszéltem arról, hogy érdekel a lefagyasztás gondolata" mondja.

Most, hogy már beszél, szembesül is a tudományos élet előre várt hitetlenkedésével.

„Egyelőre még nem lehetséges szerveket vagy szervek egy részét lefagyasztani, majd kiolvasztani őket abban a reményben, hogy még működőképesek lesznek" - mondja Katrin Amunts, egy ideggyógyász, aki a Német Etikai Tanács vezetője. "Az erre irányuló kísérletek dugába dőltek."

Sames tántoríthatatlan. És, mivel az akció várható, 50,000 eurós költségét már előteremtette, ugyan ki mondhatná neki, hogy nincs igaza ?

Egyre több ember keresi a hideg vigaszt
Amióta a fagyasztás gondolata 1962 - ben először felmerült, körülbelül 270 ember élt ezzel a lehetőséggel, legfőképpen az Egyesült Államokban, ahol számos vállalkozás kínál alacsony hőmérsékleten történő konzerválási szolgáltatást.

Jogi szempontból a legtöbb országban a folyamat csak akkor kezdődhet, amikor az érintett személyt jogszerűen halottnak nyilvánítják. Ha nem így lenne, a megoldást gyilkosságnak vagy öngyilkosságban történő közreműködésnek lehetne tekinteni.

Így Markus Gaichle temetési vállalkozónak igencsak sietnie kell Ulmba a nagy láda jéggel, hogy Samest felkészíthesse a nagy fagyasztásra.

A 43 éves vállalkozónak már van tapasztalata a testek átmeneti konzerválásában és a tengerentúli szállításban, ezért elvállalta a megbízást. Ügyfelét azonban „egy szeretetre méltó bizarr figurának" tekinti.

Amúgy Sames nem siet, hogy csatlakozhasson lefagyasztott, úttörő társaihoz a mélyhűtőben.

Ma, 75 évesen azt állítja, hogy „egészséges, mint a makk", és még nagyon sok évnyi, hagyományos, fagypont feletti élet áll előtte.

Kapcsolódó cikkek