A szigorú és határozott bejelentés apropóját az adta, hogy Ausztrália és Új-Zéland indítványa szerint a jövő év végére Japán köteles harmadára csökkenteni bálnavadászatának mértékét. Szerintük tűrhetetlen az, ami évtizedek óta a bálnák egyik szentélyeként nyilván tartott déli-óceánon folyik. Továbbá az eddig konkrét határidő nélkül teljesítendő feltételek kiegészülnének egy 12 éves időkerettel. A két ország emellett számon kérte Mr. Morishita-n a márciusi, Hágai Nemzetközi Bíróság által indított vizsgálat eredményét. A szervezet ekkor azzal vádolta az ázsiai szigetországot, hogy Japánban a bálnahalászat sokkal inkább kereskedelmi, semmint kutatási célból történik. Miután Tokió nem tudott elegendő bizonyítékot szolgáltatni ennek ellenkezőjére, a Bíróság felszólította: azonnal hagyjon fel ilyen irányú tevékenységével.

A helyzetet bonyolítja, hogy az IWC által 1986-ban kiadott moratórium meghatározása szerint az állatokat szinte kizárólag kutatási célból szabad vadászni. A legyilkolt állatok húsát azonban Japánban rendre a piacokon értékesítik. Pontosabban értékesítenék, ha nem mutatna csökkenő tendenciát évek óta a bálnahús iránti kereslet. A képviselő szerint azonban ez egyáltalán nem lehet ok arra, hogy teljesen betiltsák az állatok levadászását. „Valóban, ha átlagos japán embereket kérdeznek, nagy valószínűséggel azt mondják majd, nem esznek bálnahúst - mondta Mr Morishita - ugyanakkor azt sem viselik el, hogy mások szabják meg, mit fogyaszthatnak és mit nem. Ez pontosan olyan, mintha India (ahol köztudottan nem esznek marhahúst) nemzetközi gyűlöletkampányt indítana a Mc Donald's ellen, megspékelve néhány gazdasági szankcióval. Nonszensz, ugye? Na de akkor kérdem én: miért teszünk különbséget bálna és marha között?" - tette hozzá felháborodva a biztos. Meggyőződése továbbá, hogy a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság működésének csak úgy van értelme, ha a tagok készek kompromisszumokat kötni egymással.

A közös nevezőre jutás első lépéseként Japán halászati ügynöksége a múlt héten közzétett indítványában hosszasan bizonyítja, hogy valóban tudományos célok vezérlik őket. A halászat során ugyanis szövettani vizsgálatok segítségével pontos képet kaphatnak az állatok biológiai és ökológiai állapotáról. Így megállapítható, csökken-e még az állomány, azaz szükség van-e a lassan 30 éve érvényben lévő kereskedelmi célú vadászatot szabályozó moratóriumra. Ehhez a kutatáshoz szívesen fogadnak bármilyen nemzetközi segítséget. Az eredményeket terveik szerint a következő hat év folyamán különböző tudományos folyóiratok hasábjain publikálnák.

Úgy tűnik azonban, Japán nem érte el a kívánt hatást. Az indítvány megjelenését követően a Greenpeace azonnal annak visszavonását követelte. Szerintük a szigetországban zajló „bálnakriminalizmus" állami támogatás nélkül nem lenne működőképes. Borzasztó a tény, hogy a hűtőházak tele vannak fel nem vásárolt bálnahússal. Véleményük szerint, ha Japánnak valóban kutatási motivációi vannak, csatlakozhatna egy már futó nemzetközi projekthez. Nehéz megjósolni, mi lesz a vita kimenetele, de egy biztos: van különbség marha és bálna között...

 

Kapcsolódó cikkek