Christopher Mattheisen, a Magyar Telekom vezére múlt hónapban azt találta mondani, hogy sokak számára futurisztikusnak tűnhet a minap náluk elsőként bevezetett MobilTárca szolgáltatás, amellyel az egy ideje a piacon lévő érintés nélküli bankkártyák az okostelefonokba költözhetnek. (Karöltve egyébként a SuperShop pontgyűjtőkkel és az InterTicket jegyeivel, amelyeknek szintén kiterjedt elfogadó- és beléptetőhálózata van.) Ám éppen ez a sokaknak futurisztikus ismertetőjegy, azaz elsősorban az emberi, pszichológiai tényező, nem pedig a technológia akadályozza ma már e megoldások gyors elterjedését. No meg - paradox módon - a pénzügyi szolgáltatások viszonylagos fejlettsége.

Idehaza már 2011 nyarán megalakult a MobilTárca Szövetség, amelyhez a Telekom, a Telenor és a Vodafone mellett olyan nagy szolgáltatók is csatlakoztak, mint az OTP vagy a MasterCard, illetve olyan hazai technológiai vállalatok, mint a Cellum vagy az IND (most: Misys). A szövetség nagy munkát végzett ugyan, de vontatottan haladtak. Főként azért, mert Magyarországon igen fejlett a bankfiók-, az ATM- és a kártyaelfogadó hálózat, így keveseknek volt eddig igazán szükségük arra, hogy egy némiképp macerás regisztrációs folyamattal bankkártyájukat, illetve esetleg online vagy offline banki műveleteiket belevarázsolják mobilkészülékükbe.

Persze az új megoldásokra nyitott rétegek körében hamar gyökeret vernek nálunk is az ilyen mobilfizetési megoldások. A hasonló funkcionalitást nyújtó MasterCard Mobile 2012-es indulása óta százezres nagyságrendben szerzett magyar ügyfelet, s például az OTP Bank mobilbanki és fizetési megoldásai (OTPay, MobilTárca, Simple) is sikeresek a kütyübolondok, valamint az innovációra fogékony vállalkozások körében.

A nagy kérdés, hogy a szélesebb rétegeket hogyan, milyen hívószavakkal lehet majd bekapcsolni ezekbe a jól működő rendszerekbe. Pedig a mobilos fizetés kényelme és technológiai biztonsága nyilvánvaló, a chipes bankkártyához képest is. Érdekes módon főként azért, mert a telefonja meglétét (éjszaka kivételével) a többség pár percenként ellenőrzi, így a lopás is ritkább. Ha mégis bekövetkezik, az ügyfél sokkal gyorsabban intézkedhet a letiltásról. Mivel egyedi SIM kártyák is belekerülnek a készülékekbe, a feltörésük sem olyan egyszerű, mint egy mobiltelefon függetlenítése. Emellett pedig a fizetésre alkalmas mobilokat a készülék saját billentyűzára mellett még egy, nagyobb összegű vásárlásokhoz szükséges, hatjegyű PIN kód is védi. Utóbbi ráadásul az első időkben minden vásárlásnál kötelező lesz.

A biztonság és a felhasználóbarát működés közti egyensúly megtalálása biztosan kulcsfontosságú a megfelelő ügyfélélmény megteremtéséhez. Mindemellett azonban a várható tömeges terjedéshez mindenképp szükség volt arra, hogy először sima plasztikba költözzön az érintés nélküli chip, az úgynevezett NFC modul, hogy a fejekben rögzüljön: a bankkártya nem csak mágnescsíkkal működhet. Lényegében ez az új típusú plasztik kerül most át az ügyfelek NFC-képes okostelefonjának egy újfajta SIM kártyájába.

További részletek a Figyelő 2014/1-2-ik számában.

Kapcsolódó cikkek