Hain szerint az Unió által erőltetett megszorító politika nem elég, hogy tovább sanyargatta a görög társadalmat, de tette mindezt eredménytelenül, hiszen az ország államadóssága tovább nőtt. Az effajta intézkedések hiábavalóságát (az első világháború utáni Németország példáján keresztül) pedig már Keynes is megírta A Békeszerződés Gazdasági Következményei című munkájában közel száz évvel ezelőtt.

"Mialatt a konzervatív pártok előszeretettel hangoztatták a megszorítások előnyeit, a balközép képtelen volt meggyőző ideológiai kritikát felmutatni vele szemben a válság 2008-as kitörését követően" - mutat rá az európai baloldalt gyakran érő kritikára Hain. Ez a Magyarországon épp fordítva alakult a parlamenti patkóban. Végül távolról követték a jobbközép, jobboldali pártokat a megszorítások útján ahelyett, hogy a keynesi példát alapul véve erősebb alapokra helyezték volna az állami költségvetést.

Hain egyértelműen a Thatcher és Reagen alatt kiépült neoliberalizmust okolja a válság kialakulásáért, és megjegyzi, hogy a Tory-k annak ellenére a Munkáspárt idején tapasztalt magas állami kiadásokat okolják a bankválság kitöréséért, hogy 2007-ben még maga David Cameron nyilvánosan is támogatta abban az akkori kormányt. A válság óta azonban az állami költekezés vált szemükben a gazdasági problémák okozójává, még úgyis, hogy több Nobel-díjas közgazdász szerint is a kiadások megvágása helyett egyedül a növekedéssel lehet fenntartható erős gazdaságot kiépíteni.

"A jelenleg a brit kormány által hangoztatott növekedés fogyasztás-, ingatlan- és hitelvezérelt, miközben a kereskedelmi mérleg továbbra is padlón, az ipar pedig gyengélkedik." Hain gyorsabb, igazságosabb és zöldebb növekedést akar, mert csak így érhetőek el az Egyesült Királyság számára nélkülözhetetlen strukturális reformok és az adósságcsökkentés.

Egy ilyen gazdasági irányváltás Hain szerint igenis kivitelezhető, két év alatt 60 milliárd fontnyi plusz állami beruházással a lakáspiac, a szociális intézmények, a munkaerő továbbképzése és az alacsony szén-dioxid kibocsátású gazdaság területén. Az egykori munkáspárti politikus Anthony Crosland programadó The Future of Socialism című, majdnem hatvan éves művét példának hozva, Hain a Munkáspárt hagyományos, de egyben modern, a korszellemre rezonáló baloldaliságát hiányolja. Crosland könyve a maga korában ezt a szerepet töltötte be a párt életében, de a 2008-as válságot követően új hozzáállás szükségeltetik azzal a fajta kapitalizmussal szemben, "amely nemzetközileg és gazdaságilag jóval integráltabb, sokkal instabilabb és igazságtalanabb rendszer, mint amilyet Crosland generációja valaha is elképzelt" - mondja Hain. Ennek a rendszernek "az önpusztító hajlamai olyan radikális válaszlépéseket igényelnek, amelyeket a bankválságot követő neoliberalizmus nem képes megadni."

Hain új könyvében, a címében is Crosland munkáját megidéző Back to the Future of Socialism-ban próbál meg gyakorlati politikai alternatívát kínálni a Munkáspárt számára, amelynek segítségével túlléphet a megszorítások politikáján.

Kapcsolódó cikkek